up arrow

Jónás könyve

Jónás három nap és három éjjen át tartó rejtélyes kalandja egy hal gyomrában, egyike a Bibliában található legismertebb beszámolóknak. Történelmi szilárdsága be van bizonyítva Jézus Krisztus e könyvre való utalása által, bemutatván, hogy a beszámoló egy fontos prófétai drámát ír le (Máté 12:38-41). Jónás neve galambot jelent. Próféta volt a galileabeli Amittai fia a Zebulon nemzetségéből (Jónás 1.1, II Kir 14:25). Jónás IIJeroboám uralkodása alatt prófétált, aki a tíz törzs fölé ült a trónra Kr.e. 852-ben.

És lőn az Úrnak beszéde az Amittai fiához mondván: kelj fel, menj Ninivébe a nagy városba, és kiálts ellene, mert gonoszságuk felhatott elémbe! Jónás kivonva magát azon megbízatás alól, hogy hírnökként a távolkeleti pogányokhoz menjen, inkább elment Jáfóba és felszállt egy hajóra, amely a távoli nyugatra, Spanyolország déli partjaira Tarsisba ment. (Jónás 1:1-3).

Isten egy nagy vihart keltett, a tengerészek mind istenükhöz kiáltottak, csak Jónás aludt a hajó mélyében. A kapitány felköltötte és kérte, hogy hívja segítségül Istenét. Sorsot húztak és Jónást találták a veszély okának. A megrémült tengerészek Jónás állhatatos kérésére, akit bántott a lelkiismeret, a tengerbe dobták és azonnal elállt a vihar. Isten azonban cselekedett prófétája érdekében. Egy nagy halat rendelt oda, amely elnyelte Jónást, hogy megszabadítsa a vízbe fulladástól. Három nap múlva (amiről úgy van említés téve, mint három éjjel, és három nap) Jónás imái után Isten megparancsolta a halnak, hogy vesse Jónást a partra. Másodszor is el van küldve Jónás a fővárosba Ninivébe, de most nem mer ismét engedetlen lenni. Így Ninivébe érkezik és nyilvánosan kijelenti: Még negyven nap, és Ninivé elpusztul! Egy bűnbánási hullám sepert végig a városon, a király és a nép böjtöltek, megalázták magukat zsákruhába öltözve és hamuba ültek. Isten kegyelemmel telve megkímélte a várost. (Jónás 3:4-10).

Csalódottan és elégedetlenül amiatt, hogy jóslása nem teljesedett be és mivel kegyelemben részesült a pogány nemzet, Jónás visszavonult a városból egy hajlékot készítvén magának, hiába várván az ítélet végrehajtását amit kijelentett. Ekkor Isten megvilágosította a prófétát, egy nagy tököt növesztett, hogy árnyékot tartson a hőség ellen. A következő napon azonban Isten egy férget rendelt, amely megszúrta a tököt amely elszáradt. Jónás elájult és meg akart halni, mivel már nem volt a tök. A könyv utolsó két vers által, Isten bemutatja, hogy nem ért egyet Jónás irgalmatlanságával. Jónás sajnálta a tököt, amely árnyékot tartva megóvta a hőségtől, de nem mutatott érdeklődést és irgalmasságot Ninivé lakosai iránt, akik megtértek. (Jónás 4:1-11). A pogány Ninivé bűnbánata egy feddés volt Izrael számára, amely abban az időben megtörte a Istennel kötött szövetséget és bálványimádatba esett, miközben a pogányok megtértek