I Korintus

Második prédikálási útjának alkalmával, Pál úttörő munkát végzett Görögországban, tizennyolc hónapos Korinthusban való tartózkodásának ideje alatt, megalapította és megszervezte az első keresztyén csoportot ebben a városban. Néhány évvel később Kr. u. 55 előtt, Pál Efézusban tartózkodott a harmadik prédikálási utazása alkalmával, és ebben az időszakban írta első kanonizált levelét a korinthusi gyülekezethez. Feltételezető, hogy levelet kapott a Korinthusbeliektől, amelyben néhány kérdést tettek fel és ezekre válaszolt Pál, emellett bizonyos nyugtalanító hírek is érkeztek hozza. I. Kor 7:1. 1:11. 5:1. 11:18. 16:17. Pál elsősorban ezekkel foglalkozott, és nem említi meg egyáltalán levelüket a hetedik fejezetig.

Pál elsőszámú aggodalma a Korinthusi gyülekezetben levő szakadások. Egyesek a teremtményimádat áldozataivá váltak, azt gondolván, hogy némely emberek a tanítóik és vezetőik, csoportokba tömörültek, amelyek embereket követtek, a Korinthusiak testiek voltak nem szellemiek. Jézus Krisztus, és nem emberi prédikátoraik a biztos alap, amire fontos dolgokat kell építeni. E világnak bölcsessége, bolondság Isten előtt, senki se magasztaljon embereket, csak Istent és Krisztust. I Kor 1:10 – 3:23.

Pál továbbá a szolgálatáról ír, azokról a szenvedésekről, amelyeket átélt, mint a pogányok apostola. Pál az 5. fejezetben, egy ismert paráznaságról ír, egy fiúról, aki elvette atyja feleségét. Ezt a szellemi tisztátalanságot a kovászhoz hasonlítja, amely megkeleszti az egész tésztát, ezt a szellemi kovászt, el kell távolítani, hogy meg legyen őrizve a keresztyén gyülekezet tisztasága. Majd egy más téma van tárgyalva, a korinthusi testvérek világi törvényszékhez folyamodnak, hogy nézeteltéréseiket megoldják. Ez a gyakorlat, meg kell szűnjön. Krisztus szentjei, meg kell ítéljék a világot, akkor miért terjesztenék ügyeiket megítélésre a világ elé? Egy testvérnek inkább el kell viselnie a kárt, minthogy testvérét a hitetlenek törvényszéke elé vigye. Ezekben a dolgokban tisztáknak kell lenniük, mivel áron vétettek meg Istentől, és Krisztus testének tagjai, nekik Istent kell magasztalni. I Kor 6:1-20.

Pál a 7. fejezet első felében a Korinthusiak által feltett kérdéseire válaszol. A házasságról, a házas felekről, a házasságon kívüliekről, az özvegyekről, és a cölibátusban élőkről beszél. A férjhez ment, arra törekszik, hogy tetsszen férjének, de aki cölibátusban él az, az Úrnak igyekszik tetszeni. Pál úgy hiszi, hogy aki megházasodik, jól teszi, de aki nem házasodik meg, még jobban teszi. Továbbá utal a bálványáldozatokra, Pál kimutatja, hogy a bálvány nem szentségteleníti meg az eledelt, ennek elfogadása, vagy visszautasítása, nem befolyásolja a keresztyén álláspontját Isten előtt. Mégis, ha bálványáldozati étel evése megbotránkoztat egy testvért, akkor inkább jobb nem enni előtte. Mindannak ellenére, hogy a misszionáriusnak törvényes joga van arra, hogy támogatva legyen szolgálatában, Pál nem élt ezzel a jogával, ő mindeneknek szolgája, és mindent megtesz, hogy senkit se botránkoztasson meg. I. Kor 7:1 – 9:27.

Pál figyelmezteti Isten népét arra, hogy őrizkedjen a bűntől, megemlítvén ennek katasztrofális következményeit, amely az Izrael népére következett, az ígéret földje felé vezető út során. Amit a mészárszékben árulnak, meg lehet enni, még akkor is, ha ennek vérét bálványnak áldozták. Viszont ismét azt tanácsolja, hogy nem jó ezáltal megbotránkoztatni egy gyengébb testvért. Ismét megdorgálja a korinthusi gyülekezetet a szakadások miatt, a rendetlenség, és a tisztelet hiánya miatt. I Kor 10:1 – 11:34.

Pál összehasonlítja a gyülekezet működését az emberi test tagjainak működésével. A prófétálás szelleme, előnyösebb a nyelveken való szólásnál, de a legnagyobb ajándék a szeretet. Krisztusnak nem minden testtagja alszik el a halálban, az utolsó trombitára az élők a maradékosztályból hirtelen átváltoznak halandókból, halhatatlanokká. Ilyen dicsőséges kilátás mellett, minden oka meg van annak, hogy határozottan és rendíthetetlenül megőrizzük a tisztaságunkat, és haladjunk előre az Úr munkájában. I Kor 15:1-58. Végezetül, Pál azt tanácsolja a Korinthusi csoportnak, hogy támogassa a szegény testvéreket, megigéri, hogy fel fogja keresni őket pünkösd után. Kéri őket, hogy fogadják szívélyesen Timotheust, és tudatja, hogy Apollós el fog jönni, amint alkalma nyílik. I Kor 16:1-24.