Sófoniás könyve

Sokak által feltételezett, hogy ez a próféta Ezékiás királynak egy leszármazottja, akinek neve Istentől elrejtettet jelent, Isten üzenetét hirdeti, a jó Ezékiás király uralkodásának idején (Kr.e. 659-628, Sof.1:1). E harmincegy éves hosszú uralkodás mely időszakában prófétált Sofóniás? Szavai elítélik Júdát amiatt, hogy Baált imádta és más démoni istenségeket, valamint a csillagokat és más égitesteket. Bűneit fel kell deríteni Isten iránti közömbösségét és azt a feltételezést el kell oszlatni, hogy ő sem jót, sem rosszat nem tesz. A megfizetés napja gyorsan közeledik, egy oly nap, amelyen sem ezüstjük, sem aranyuk nem fogja megszabadítani Isten haragjától. Sof.1:2-18.

Ilyen égető nyilatkozatok nem lettek volna helyénvalók Josiás uralkodásának tizenkettedik éve után, mivel ő ettől az időtől megtisztította az országot a démon imádattól. Uralkodásának nyolcadik esztendejében keresni kezdte Istent. II.Krón. 34:3. Sofóniásnak, Josiás király uralkodásának kezdetén kellett prófétálnia. Abban az időben, amikor a démon imádat még virágzott. Kétség nélkül heves szónoklatai nagy hatással voltak Josiás döntésére, hogy visszatérjen Istenhez, és később eltávolítsa a bálványokat az országból. Megjövendölte Ninivé városának elesését, és az etiópiaiak vereségét, mindkettőt Isten kardjának tulajdonítva. Ez a két jövendölés kicsinyben beteljesedett Kr.e. 625-ben, mikor Nabukadnezár Isten szolgája meghódította a Ninivé várát és megtörte Egyiptom erejét a karchemiszi csatában az Eufrátesz folyóhoz közel, amelyet követően sok év múlva bekövetkezett Egyiptom elözönlése Táfnesig. Sof.2:12,13; Jer.43:8-13.

A Josiás király által bevezetett reform csak ideiglenes volt, ez nem tartóztatta fel sokáig a Sofóniás által kinyilatkoztatott ítéletek végrehajtását a Júdabeliek fogságát illetőleg. A pusztítás biztosan rászakad arra a nemzetre, amely nem kívánja Jahvet Istenként. Sofóniás felkéri a Isten iránti alázatosakat, hogy komolyan elmélkedjenek, keressék az alázatosságot és igazságot, hogy megkíméltessenek az Úr bosszújának napján. Istennek megsemmisítő dühe elözönli a földet, a pogány népek elesnek, és isteneik elvesznek. Akkor mindenki csak Istent fogja imádni. Sof. 2:1-15.

A harmadik fejezet főképpen Jeruzsálemet hibáztatja, a bálványimádása miatt, mivel visszautasította az isteni tanítást. Isten maradékának összegyűjtött népe az igaz imádat nyelvét beszéli és soraikban egy nagy tömeg lesz, akik bíznak Istenben, és a hit miatti szenvedés áldozatai voltak. Akkor Isten örülni fog maradékának, és ezek nem félelemmel fordulnak hozzá, hanem neve számára alkotott nép lesz, imádatát zengedezvén minden helyen.





Amennyiben kérdései vannak, vagy szeretne többet megtudni egy adott témáról, várjuk levelét, vagy adj hozza a Kedvenceidhez!