up arrow

Zsidókhoz irt levél

Ki írta a Zsidók levelet? Az okóri görög és ázsiai keresztények, egyöntetűen Pál apostolnak tulajdonítják ezt a levelet. A kifejezésmód a jelképes beszéd és a levelekben használt célzások azonosak Pál más leveleinek célzásaival. A megírás idejében uralkodó állapotok Pálhoz illenek. Például Olaszországban volt. Zsid 13:24. Ott volt bezárva. Zsid 10:34. Szoros kapcsolatban állott Timotheussal. A közelmúltban, 1931-ben bizonyos tekercsekre bukkantak, ami bizonyítja, hogy Pál írta a Zsidókhoz intézet levet. Ezeknek egyike, úgy ismert, mint a Chester Beatty, kettes számú tekercs, amely Krisztus után a harmadik század elején íródott. Ez nyolcvanhat lapot tartalmaz, Pál apostol kódexéből. Pál leveleinek ezen régi gyűjteményének első levele az, amely a Rómabeliekhez és a második, a zsidókhoz lett küldve, ezt követi Pál más nyolc levele. Tehát az első keresztények Pált ismerték el a zsidókhoz írt levél szerzőjeként.

Pál ismételten hangsúlyozza, a hit és a kegyelem, nem pedig a törvény és cselekedetek által való megmentést. Tiszteletet mutat a törvény iránt, mert ez kellett vezesse Izraelt Krisztushoz. Mikor Krisztus eljön, a törvény befejezést nyer, mivel rendeltetésének eleget tett, és Krisztus által betöltetett. Bemutatja, hogy a törvények, parancsolatok és áldozatok Krisztust és az ő szolgálatát árnyékolták elő, és hogy ezek a dolgok, Krisztus által betöltettek. Bemutatja, hogyan lettek dicsőségesebb jelképpel felváltva, amelyek több kegyelmet és hasznot hoznak a hű zsidóknak.

Miért írt Pál, a pogányok apostola a zsidó keresztyén gyülekezetnek Palesztinába egy levelet? Pál mindig érdeklődött honfitársai iránt, amint azt igazolják a Júdeában élő szegény Zsidó keresztyéneknek küldött segélycsomagok. Csel 11:29,30; Róma 15:26-28; I. Kor 16:1-4; II.Kor 8:1-4, 9:1-15. Valószínű, hogy amikor ezt a levelet írta erőteljesebb okai voltak. A Palesztinában és környékén élő zsidó keresztyének, de főleg a Jeruzsálembeliek, ki voltak téve azon zsidók üldöztetésének, akik tartották a törvényt, tiszteletben tartották rendeléseit, amelyek már értelem nélküli szertartásokká váltak. A kemény nyomás és üldöztetés célja az volt, hogy visszatérítse a zsidó keresztyéneket a Júdaizmushoz. Pál erőteljes levele hozzásegítet őket, hogy megelőzzenek egy ily hitehagyást. Zsid 2:1; 4:1,11; 6:6; 10:23-26. A bemutatott igazságok meg fogják erősíteni a keresztyénekké lett zsidók hitét. Ezek ennél többet is elérnek, ajkaikra csalhatatlan érveket adnak, amely által visszaverik az üldözők támadásait, és amelyek meggyőzik az őszinte zsidókat, akik Isten igazságát keresik, hogy megtérjenek. Ezek az érvek lehetővé tették az érdekelt zsidók vezetését egy ismert területen, teljes megértésre juttatván a törvényszövetség szándékát és ennek beteljesedését, bevezetvén őket az Újszövetség áldásaiba.

Az idő, amikor íródott még jobban megállapítható, ha azt feltételezzük, hogy Pál írta. Rómában volt bebörtönözve Kr.u. 59-61. A levél Olaszországban a börtönben írták. Zsid 10:34; 13:24. Timótheus éppen szabadult. Pál első Rómabeli bebörtönzésének a vége felé írt Filemonnak, a Kolossé, az Efézus és a Filippibelieknek. Akkor Timótheus vele volt, de Pálnak az volt a szándéka, hogy a Filippibeliekhez küldje. Fil 2:19. Mindezek azt bizonyítják, hogy Pál bebörtönzésének vége felé, vagy röviddel szabadulása után írt a zsidóknak. Mivel nem reménykedik a szabadulásban arra következtethetünk, hogy ő már szabad volt.

Isten, különböző időben sokféleképpen szólott a régmúltban a zsidó atyáknak a próféták által, de ezekben a napokban Isten az Izraelnek Jézus Krisztus által szólott. Ez a Fiú, Aki Isten dicsőségének a visszatükröződése, Aki megtisztította a bűntől az ő követőit és Aki most Isten jobbján ül fölébe helyezve az angyaloknak, mindeneknek örökösévé lett téve. Zsid 1:1-14. Ezért istennek e Fiú által mondott szavait annál inkább tiszteletben és emlékezetben kell tartani. Ez a Fiú alacsonyabbá tétetett az angyaloknál, és halált szenvedett, hogy minden engedelmes emberért megízlelje a halált. Halála által Jézus hatalmat kapott arra, hogy megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az Ördögöt. ő most irgalmas Főpap, és képes arra, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Zsid 2.1-18. Krisztus, és az ő szolgálata sokkal dicsőségesebb, mint Mózes és az ő szolgálata. Akik a Mózes utasításait elvetették, azok meghaltak a pusztában és hitetlenségük miatt, nem mentek be Isten nyugalmába. Akik Krisztussal egyesültek, azok meg kell erősödjenek a szigorú megpróbáltatásaik által. A keresztyének erősek kell maradjanak a hitben és az engedelmességben, hogy beléphessenek a megígért nyugalomba. Figyelmesek kell legyenek eljárásaikban, mivel Isten Szava képes megítélni a szív és az elme gondolatait, minden leleplezetlen Isten szemei előtt. Jézus Krisztus azonban, egy könyörületes főpap, kegyelmet ad szolgájának a szükség idején. Zsid 3:1-4. 16.

Jézus Krisztus egy megértő főpap. Mivel ő maga is testté lett, és egy szigorú próbatételnek lett alávetve a hűséget illetően, a Sátán, és ügynökei által. ő megtanulta az engedelmességet, azokból, amiket szenvedett, és a legfájdalmasabb megpróbáltatások tökéletesnek találták a hűség tekintetében. Így ő megmentője lett mindazon embereknek, akik engedelmeskednek, és Isten által Melkisédek rendje szerinti főpapnak lett nevezve. Zsid 5:1-14. A tökéletesség tehát, és a megmentés nem a holt cselekedetek által jön, hanem e könyörületes Főpap közbenjárása által. Valaki, ha elesik miután meg lett világosítva, és szellem által lett szülve, lehetetlen, hogy ő ismét részesüljön a mennyei ajándékban a megtérés által. Ezért Pál kéri a zsidóktól, hogy maradjanak erősek a hitben arra gondolván, hogy az eléjük helyezett remény biztos, mivel ez Isten esküje által biztosítva van. Ez egy horgony kell legyen ami megakadályozza az ő eltávolodásukat. Zsid 6:1-20.

Majd Pál bemutatja a Melkisédek rendje szerinti papság felsőbbrendűségét a lévita papsággal szemben. Lévi aki tizedet kapott, ő maga tizedet fizetett Melkisédeknek, mivel még Ábrahám ágyékában volt, mikor ez a pátriárka tizedet adott a pap és király Melkisédeknek. A tökéletesség nem származhatott a Lévi papsága által, ezért szükség volt a papság megváltoztatására, ami szükségessé tette a törvény megváltozását is. A lévita papok rendszeresen mutattak be áldozatot a bűnökért, és végül ők maguk is meghaltak. A Nagy Főpap, Jézus Krisztus, egyetlen áldozatával örökre megtisztít, és ő maga is örökre él. Zsid 7.1-28. Krisztus egy Újszövetség közbenjárója, amely egy jobb szövetség, amely által Isten törvényei az elmébe lettek elhelyezve és a szívbe beírva. Zsid 8:1-13. A törvényszövetség alatti áldozatok előképesek voltak. A lévita papok évente egyszer mentek be a Sátor és a Szentek Szentélyébe, bűnáldozatként kecskék és tulkok vérét mutatták be. Jézus Krisztus, csak egyszer ment be Isten jelenlétének Szentélyébe, felajánlván Saját vérét, az engedelmes emberek bűnbocsánatáért. Zsid 9: 1-28.

A törvény alatt hozott áldozatok a valóságban nem törölik el a bűnt, hanem csak előárnyékolnak egy jobb áldozatot, amelynek el kell jönnie. Ezek Krisztusra mutattak. ő tökéletes testben jött el és magát Istennek ajánlotta, betöltötte a törvényt és véget vetett neki, amely már egy Újszövetséget jelent. Egyetlen áldozatot mutatott be, és z elégséges volt arra, hogy mindenkorra eltörölje a bűnt.

A következő fejezetben, Pál a múltbeli példák által erősíti őket, a hit meghatározása és ennek megőrzésére mutat rá a legsúlyosabb megpróbáltatások között is. Zsid 11:1-40. A fenyítést nem kell megvetni, ez jót fog eredményezni, ha tiszteletben van tartva. Egyengessétek útaitokat, őrizzétek meg magatokat a keserűség bármely gyökerétől. Visszaemlékeztek milyen félelmetes volt a törvényszövetség felavatása a Sinai hegynél, amikor a hegy tűzben volt, füstölgött, remegett, és fénylettek a villámok? Az attól való félelem, hogy nem tetszünk Istennek az Újszövetség alatt, még nagyobb kell legyen. A keresztyén gyülekezet közel van, a Sinai hegyhez, a mennyei Jeruzsálemhez, az angyali seregekhez, az elsőszülöttek seregéhez, akik Jézus Krisztussal, és a mindenek bírájával, Istennel vannak. Zsid 12:1-29. Vigyünk dicséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, az-az az ő nevéről vallást tevő ajkak gyümölcsét.