Zarándok

Mint zarándok e kopott földön,
Mely érett minden pusztulásra,
Most vágyok, igazán az én hazámba,
Mely a felkelő nap országa.


Vándor vagyok ismeretlen tájon,
A világ nem ismer engem,
Hisz megtagadja reményem, hitem,
Mint ahogy megtagadta a forrást, az életet.


De nem csüggedek el az idegenben,
Még ha egyedül is botladozom,
Valaki jobb kezemet állandóan fogja,
s biztat: Ne félj Én mindig veled vagyok!
gf 1998




Amennyiben kérdései vannak, vagy szeretne többet megtudni egy adott témáról, várjuk levelét, vagy adj hozza a Kedvenceidhez!