Karácsonyfa - egy pogány szimbólum?

A karácsony ünnepéhez hozzátartozik a karácsonyfa, amely a keresztyénség európai részében annyira meghonosodott, hogy Krisztus születésnapjának biztos és szinte megváltozhatatlan elemévé vált. Mi lenne a karácsony karácsonyfa nélkül?! Vegyük el az ünnepből a karácsonyfát az ajándékokkal, az ünnepi vacsorával és a szokásos felhajtással együtt, úgy nem marad más, mint ásító üresség. Az átlag keresztyénnek csak akkor van szép karácsonya, ha az ünnepélyes fényben álló fa alatt átveheti ajándékait, és át tudja adni magát az ünnep varázsának. Az már mellékes, hogy Jézus emberré lett, hogy mint Megváltó az embereket megszabadítsa a bűnből és a Sátán rabságából. Ennek a csodálatos igazságnak nem szabad megzavarnia a babiloni szentimentalizmusra hangolt keresztyén ünnepet. Ha vége az ünneplésnek, folytatódnak a megszokott hétköznapok, és Krisztus, továbbra sincs a trónon a keresztyének szívében. Ebből is nyilvánvaló, hogy a keresztyén karácsony mennyire átvette a pogány ünnepek zűrzavarát.

A karácsonyfa, amely az idők folyamán segített megszépíteni a karácsonyt, a pogány Rómában és a pogány Egyiptomban egyaránt ismert volt. Egyiptomban a pálmafa, Rómában a fenyőfa. A pálmafa a pogány Messiást jelképezte, Baál­Támárt (a pálmafa urát), a fenyőfa pedig Baál-Berit-re (a szövetség urára) vonatkozott. Adonisz (a napisten) anyja, a nagy közbenjáró istenség rejtélyes módon fává változott, és ebben az alakjában hozta elő isteni fiát. Ha az anya fa volt, a fiúnak ágnak kellett lennie. Az asszony magvát ráadásul Zero-Astá-nak nevezték! Zero a káldeusok nyelvén magot, Asta pedig tüzet és asszonyt jelent. Zero-Asta tehát azt jelenti: a tűz fia vagy magva. Amikor a karjában gyermekét tartó Szemiramiszt imádták, a gyermek a Zero-Asta nevet kapta. Zero-Astának, az asszony magvának, akinek egy másik neve Ignigens, a tűzből született volt, az anyák éjszakáján fatuskó alakjában be kellett mennie a tűzbe, ahonnan másnap mint Isten ága vagy fa jött elő, hogy az embereknek isteni ajándékot adjon. Miért kellett azonban egy fatuskó alakjában a tűzbe mennie? Az isteni gyermek, aki a téli napfordulókor a nagy isten új megtestesüléseként született - miután ezt az istent darabokra aprították -, azzal a céllal jelent meg, hogy halálát megbosszulja gyilkosain. A nagy istentAszklépiosz, a nagy kígyó azonban, a helyreállító élet jelképe, körbecsavarodott a fatönkön, és mellette egy fiatal fa nőtt ki a földből - teljesen másfajta fa, amelyet ellenségei nem tudtak kivágni. Ez volt a pálmafa, a győzelem jelképe.

A pogány Rómában egy másik fa állt a középpontban, a fenyőfa, amelynek más neve is volt: Baál-Berit a szövetség ura. Ezzel erejének állandó természetére utaltak, amely, bár ellenségei elpusztították, győzelmesen feltámadt. December 25-e a pogány Rómában annak a napnak az ünnepe volt, amikor a győzelmes isten újra megjelenik a földön. A Natalis invicti solis a le nem győzött Nap születésnapja volt: vagyis a yul-fahasáb, a halott fatönk, vagyis Nimród, akit napistenné nyilvánítottak és ellenségei levágtak. A fenyőfa gyertyáival Nimród redivivust ábrázolja ki, azaz az új életre kelt Nimródot, az agyonvert és az új életre támadt istent!

Mindebből láthatjuk, mennyire uralja a babiloni tanítás a keresztyénséget, és még a hívő körök is hagyják magukat gyanútlanul mérgezni. A hívő ember természetesen azt vetheti ellene, hogy december 25-én, amikor meggyújtja a karácsonyfán a gyertyákat, Krisztus születésnapját ünnepli. Aki azonban őszinte és az említett tényeket a Biblia tanítása szerint végiggondolja, annak le kell vonnia a következtetést, hogy a szép karácsonyfa teljesen idegen a keresztyén hittől, egészen eltekintve attól, hogy az ajándékok és a szokásos felhajtás igen nagy szerepet játszanak az ünneplésben! De szinte hallom az ellenvetést a bölcsek is ajándékokat hoztak napkeletről. Valóban. De kinek hozták az ajándékokat? Nem magának Jézusnak adták át? A korai egyház ezt az ünnepet egyáltalán nem ismerte, és csak később, a keresztyénné lett pogányokkal összefüggésben és sajnos pogány értelemben ismerte meg. Aki bibliai értelemben akarja a karácsonyt ünnepelni, az szegényebb embertársaira gondoljon ajándékaival, hiszen amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg (Mt 25,40) - mondja Jézus. Ilyen módon akár egész évben ünnepelhetjükJézus születésnapját!

Nem akarom elmulasztani a szép, hagyományos karácsonyt, hiszen gyermekkorom óta titokzatos varázslatot rejt magában, amitől sem gyermekeimet, sem magamat nem akarom megfosztani mondják sokan. Közben azonban ne feledkezzünk meg arról, hogy a babiloni pogányok ezt a varázslatot éppen úgy ismerték, és ugyancsak átengedték magukat annak. A menny üzenete így hangzik felénk, emberek felé: Üdvözítő (Megtartó) született ma nektek (Lk 2,11). Mi köze ennek a csodálatos üzenetnek bármiféle varázshoz, ajándékokhoz és ünnepi alkalmakhoz, amelyek a fő dolgot mellékes dologgá teszik?! Nincs időnk karácsonykor Jézus Krisztusra gondolni, sokkal fontosabb dolgunk van ennél, hiszen az előkészületek a szegény keresztyént teljesen igénybe veszik. Csak amikor hajlandók vagyunk a pogányságtól átvett hagyománnyal szakítani, ismerjük fel, hogy ezek a dolgok mennyire átjárják egész lényünket, sőt, mennyire foglyul ejtik még az újonnan született hívő embert is, és szinte már nem is tud szabadulni ettől a babiloni varázstól. Nos, sokan továbbra is a pogány szaturnáliák példájára fogják ünnepelni a karácsonyt, számukra ez az ünnep üres és sivár lenne a pogány hagyományok nélkül, s ez újabb bizonyíték, hogy nem tud mit kezdeni az emberré lett Szabadítóval!

Amikor Izráelt Isten hatalmas kézzel kivezette Egyiptomból és a nép a pusztában vándorolt, aranyborjút készített, Egyiptom bálványimádásának jelképét, és Jahve nevében imádta azt! Éppen így a karácsonyfa sem más, mint Nimród, az új életre kelt bálvány öntudatlan imádata Isten nevében!

Teljesen mondjunk le egymás megajándékozásáról? Azt hiszem, mindig szép dolog, ha a család tagjai ajándékokkal örvendeztetik meg egymást. Jézus komoly követője azonban nem lesz hajlandó éppen az Úr születésnapját,(ha egyáltalán megünnepli, hiszen az időpont is hibás, mivel Jézus nem születhetett december 25-én) mások megajándékozásának napjává tenni.





Amennyiben kérdései vannak, vagy szeretne többet megtudni egy adott témáról, várjuk levelét, vagy adj hozza a Kedvenceidhez!