Iszlám

Allah, a könyörületes és az irgalmas nevében. Ez a mondat a fenti, arab nyelvű Qur'án-idézet fordítása. Az idézet így folytatódik: Dicsőség Allahnak, a teremtmények Urának, a könyörületesnek és az irgalmasnak, aki az Ítélet Napját uralja! Néked szolgálunk és hozzád fordulunk segítségért. Vezess minket az egyenes úton, azoknak az útján, akik iránt kegyesnek mutatkoztál, s ne azokén, akiket haragvásod sújt, sem a tévelygőkén! (Qur'án, szúra 1:1-7, S. R. ). Ezek az al-Fdtilut (A megnyitó) szavai, ezek alkotják a muszlimok szent könyvének, a Szent Qur'án-nak, azaz a Koránnak első fejezetét, vagyis szúráját. Mivel a föld lakóinak több mint egyhatod része moszlim, és a hithű moszlimok mind az öt napi imájuk során egynél többször elismétlik e verssorokat, a földön leggyakrabban elhangzó szavak közé sorolhatjuk ezeket.

Egy statisztika szerint a világon több mint 900 millió muszlim él, ami azt jelenti, hogy a hívők számát tekintve csak a római katolikus egyház előzi meg az iszlámot. Valószínűleg ez a leggyorsabban növekvő világvallás, Afrikában éppúgy terjed, mint a nyugati világban.

Az iszlám elnevezés fontos a muszlimok számára, hiszen alávetettséget, odaadást vagy önátadást jelent (Allahnak) és - amint egy történész írja - kifejezi azok legbelső magatartását, akik figyelmet szentelnek Mohammed prédikálásának. A moszlim(muszlim) jelentése: az, aki gyakorolja az iszlámot. A moszlimok úgy hiszik, hogy vallásuk azoknak a kinyilatkoztatásoknak a tetőpontja, amelyeket a hűséges zsidók és az első keresztények kaptak. Azonban tanításaik néhány pontban eltérnek a Bibliától, bár mind a Héber, mind a Görög Iratokból idéznek a Qur'án-ban. Ahhoz, hogy a moszlimok hitét jobban megértsük, tudnunk kell: hogyan, hol és mikor vette kezdetét ez a vallás.

Muhammad elhívása

Muhammad a szaúd-arábiai Mekkában született i.sz. 570-ben. Apja, Abdalláh még Muhammad születése előtt meghalt. Édesanyja, Ámína halálakor a fiú körülbelül hatéves lehetett. Abban az időben az arabok Allah imádatának egyik formáját gyakorolták. Központi kultikus helyük, amit Kábának neveztek, a Mekka-völgyben volt. Egy egyszerű kocka alakú építményben elhelyezett fekete meteoritot tiszteltek. Az iszlám hagyomány szerint a Kábát eredetileg Ádám állította fel egy égi mintának megfelelően, a Vízözön után pedig Ábrahám és Ismáel építette újjá (Philip K. Hitti: History of the Arabs). Az építmény 360 bálvány szentélyévé lett, a holdév minden napjára jutott egy.

Amint Muhammad idősebb lett, kezdte megkérdőjelezni korának vallási szokásait. John Noss Man's Religions című könyvében ezt írja: [Muhammad-ot] zavarta az az állandó vita, amely kizárólag a Qurais-törzs [Muhammad ehhez a törzshöz tartozott] főnökeinek vallása és tisztelete körül folyt. Még elégedetlenebb volt az arab vallás primitív maradványaival, a bálványimádó politeizmussal és animizmussal, a vallási ünnepek és vásárok erkölcstelenségével, az akkor divatos ivászattal, szerencsejátékkal és táncolással, valamint a nem kívánt élő lánycsecsemők eltemetésével, ami nemcsak Mekkában, hanem egész Arábiában előfordult (szúra 6:137, S R.).

Muhammad körülbelül negyvenéves lehetett, amikor elhívást kapott a prófétaságra. Szokása volt, hogy egyedül felment a közelben emelkedő Híra-hegy egyik barlangjába és ott elmélkedett. Állítása szerint az egyik ilyen alkalommal hívatott el mint próféta. A moszlim hagyomány úgy tartja: miközben ott volt, egy angyal - akit később Gábrielként azonosítottak - azt parancsolta neki, hogy recitáljon Allah nevében. Muhammad nem válaszolt, mire az angyal megragadta és olyan erősen megszorította, hogy alig tudta elviselni. Azután az angyal megismételte a parancsot. Muhammad erre sem reagált, ezért az angyal ismét fojtogatta őt. Mindez háromszor történt meg, mielőtt Muhammad elkezdte volna recitálni azokat a sorokat, amelyeket később a Qur'án-t alkotó kinyilatkoztatások első sorozatának tekintettek. Egy másik hagyomány szerint az isteni sugallat úgy nyilvánult meg Muhammad előtt, mint egy csengő hangja (al-Bukhári: Sahih című könyve alapján idézi a The Book of Revelation).

A Qur'an kinyilatkoztatása

Vajon először melyik kinyilatkoztatást kapta meg Muhammad? Az iszlám szakértők többnyire egyetértenek abban, hogy a 96., al-`alaq, azaz A vérrög című szúra első öt versét, amely így hangzik:

Allah, a könyörületes és az irgalmas nevében.
Hirdess Urad nevében, aki teremtett,
vérrögből teremtette az embert.
Hirdess! A te Urad a legnagylelkűbb,
aki írótollal tanított,
megtanította az embert arra, amit nem tudott
(S. R.).

Egy arab forrás szerint Muhammad így válaszolt: Nem tudok olvasni. Ezért meg kellett jegyeznie a kinyilatkoztatásokat, hogy el tudja ismételni és recitálni tudja őket. Az arabok kitűnő memóriával rendelkeztek; Muhammad sem volt kivétel. Vajon mennyi ideig tartott, amíg a Qur'án teljes üzenetét átvette? Általában úgy hiszik, hogy 20-23 éven át kapta a kinyilatkoztatásokat, körülbelül i. sz. 610-től kezdődően i. sz. 632-ben bekövetkezett haláláig.

Moszlim források beszámolnak arról, hogy Muhammad minden megkapott kinyilatkoztatást azonnal recitált a közelében levő embereknek. Ezek megtanulták azt, majd recitálni kezdték, hogy megtartsák emlékezetükben. Mivel az arabok nem ismerték a papírgyártást, Muhammad a kinyilatkoztatásokat az írástudók által olyan primitív anyagokra íratta le, amelyek akkoriban rendelkezésre álltak, például tevék lapockacsontjára, pálmalevélre, fára vagy pergamenre. Azonban csak a próféta halála után nyerte el a Qur'án a jelenlegi formáját, mégpedig Muhammad követőinek és munkatársainak irányítása alatt. Ez az első három kalifa, azaz moszlim vezető uralkodása idején történt.

A fordító Muhammad Pickthall ezt írja: Még a Próféta halála előtt feljegyezték a Qur'án minden szúráját, és sok moszlim az egész Qur'án-t kívülről tudta. De a leírt szúrák szét voltak szórva a nép között; és miután ... egy csatában sokakat megöltek azok közül, akik az egész Qur'án-t kívülről tudták, végül is a teljes Qur'án-t összegyűjtötték és leírták.

Egy moszlim életét három mértékadó dolog irányítja: a Qur'án, a hadíszok és a saríák. A moszlimok úgy hiszik, hogy a Qur'án arab nyelven a kinyilatkoztatás legtisztább formája, mivel Isten ezt a nyelvet használta, amikor Gábrielen keresztül beszélt. A 43. szúra 2-3. sora ezt állítja: A nyilvánvaló Írásra! Arab Koránná tettük azt - talán éltek az eszetekkel (S. R.). Ezért minden fordítást csupán hígításnak tekintenek, ami árt a tisztaságnak. Még néhány olyan iszlám tudós is van, aki teljes egészében elutasítja a Qur'án lefordítását. Véleményük szerint lefordítani mindig azt jelenti: elárulni, ezért a moszlimok kifogásolnak, sőt néha meg is tiltanak mindenfajta kísérletet a más nyelven történő tolmácsolásra - állítja Dr. J. A. Williams, az iszlám történelem egyetemi docense.

Az iszlám terjeszkedése

Muhammad-nak új hite alapításánál komoly nehézségeket kellett legyőznie. Mekka lakói, sőt még saját törzsének tagjai is elutasították őt. Az üldözés és gyűlölet 13 éve után tevékenységének központját áthelyezte Jaszrib városába, amely azután Medinaként (al-Madinah), vagyis a Próféta városa-ként vált ismertté. Ez a kivándorlás vagy hidzsra, ami i. sz. 622-ben történt, jelentős mérföldkő volt az iszlám történelemben, és ezt a dátumot fogadták el később az iszlám időszámítás kezdetének.

Végül Muhammad i. sz. 630 januárjában (Kr.u. 8) csaknem harc nélkül vonult be Mekkába, és a város uralkodója lett. Mivel a világi és a vallási hatalom egyaránt az ő kezében volt, megtisztíthatta a Kábát a bálványoktól, és létrehozhatta ott a még ma is szokásos mekkai zarándoklatok központi kultikus helyét.

Muhammad i. sz. 632-ben bekövetkezett halálát követően az iszlám alig néhány évtized alatt elterjedt egészen Afganisztánig és az észak-Afrikai Tunéziáig: A VIII. század elejére a Qur'án hite behatolt Spanyolországba és eljutott egészen a francia határig. Ninian Smart professzor a Background to the Long Search című könyvében ezt írta: Emberi nézőpontból tekintve a Krisztus utáni VI-VII. században élt arab próféta teljesítménye lenyűgöző. Emberileg nézve egy új kultúrát hozott létre. De természetesen a muszlimok számára ez egy isteni mű volt, amit Allah vitt véghez.

Muhammad halála megosztottsághoz vezet

A próféta halála válságot idézett elő. Anélkűl halt meg, hogy fiú utódot vagy világosan kijelölt jogutódot hagyott volna hátra. Philip Hitti ezt írja: A kalifátus [a kalifa hivatala] ezáltal az iszlám legrégibb problémája. Még mais élő vitakérdés ... A muszlim történész, al-Shahrastáni [1086-1153] szavaival: Soha nem volt olyan iszlám vitapont, amely több vérontást idézett volna elő, mint a kalifátus (imámah) kérdése. Hogyan oldották meg ezt a kérdést akkor, i. sz. 632-ben? Muhammad utóda Abu-Bakr ... lett, akit a fővárosban, Medinában jelenlevő vezetők által tartott választáson jelöltek ki erre a posztra (History of the Arabs).

A próféta utóda uralkodó, azaz kalifa (khaltfah) volt. Ám az a kérdés: ki Muhammad igazi utóda, a megosztottság forrása lett az iszlám soraiban. A szunniták a választást tartják helyesnek, és nem a vér szerinti utódlás elvét. Ennélfogva úgy hiszik, hogy az első három kalifa - Abu-Bakr (Muhammad apósa), Omar (a próféta tanácsadója) és Oszmán (a próféta veje) - Muhammad törvényes utóda volt.

Ennek ellentmondanak a síiták, akik szerint igaz vezető kizárólag a próféta vér szerinti leszármazottai, mégpedig unokatestvére és veje, Ali ibn Abi-Tálib utódai közül kerülhet ki. Ali ibn Abi-Tálib, az első imám (vezető vagy utód), Muhammad kedvenc lányát, Fátimát vette feleségül. Házasságukból születtek Muhammad fiúunokái: Haszan és Huszein. A síiták azt állítják, hogy Allah és az ő Prófétája kezdettől fogva egyértelműen Alit nevezte meg mint egyetlen törvényes örököst, azonban az első három kalifa megfosztotta őt jogos hivatalától (History of the Arabs). Természetesen a muszlim szunniták ezt másként látják.

Mi történt Alival? Amikor mint negyedik kalifa ő volt uralmon (i. sz. 656-661), hatalmi harc tört ki közte és riválisa, Muávija, Szíria kormányzója között. Csatára került a sor, majd - a muszlimok közti további vérontás elkerülése érdekében - vitájukat döntőbíróság elé vitték. Az, hogy Ali elfogadta a döntőbíróság ítéletét, helyzetét meggyengítette és sok követőjét elfordította tőle, így a kháridzsitákat (kivonulók) is, akik halálos ellenségévé váltak. Alit egy fanatikus kháridzsita gyilkolta meg i. sz. 661-ben egy mérgezett szablyával. A két csoport (a szunniták és a síiták csoportja) állandó harcban állt egymással. Az iszlám szunnita ága ekkor a gazdag mekkai Omajjádok közül választott vezetőt, akik nem tartoztak a próféta családjába.

A síiták szemében Haszan, Ali elsőszülött fia, a próféta unokája volt a jog szerinti utód. ő azonban lemondott az uralomról; később meggyilkolták. Öccse, Huszein lett az új imám, de őt is megölték, mégpedig az Omajjádok csapatai i. sz. 680. október 10-én. Halála - vagy mártírsága, ahogyan azt a síiták tekintik - mind a mai napig jelentős hatással van a Shi'at Ali-ra. A síiták úgy hiszik, hogy Ali volt Muhammad jog szerinti utóda és az első imám [vezető], akit Isten megóvott a tévedéstől és a bűntől. Öt és utódait csalhatatlan tanítóknak tekintették, akik rendelkeznek a bűntelenség isteni adományával. A síiták többségének hite úgy tartja, hogy mindössze 12 jog szerinti imám volt, és az utolsó közülük, Muhammad al-Muntazar (i. sz. 878-ban) eltűnt Szamarra nagy mecsetjének barlangjában anélkül, hogy leszármazottat hagyott volna hátra. Így lett ő a rejtett (mustatirf vagy a várt (muntazar) imám' ... A meghatározott időben meg fog jelenni mint Mahdi (az, akit Isten irányít), hogy helyreállítsa az igaz iszlámot, meghódítsa az egész világot és egy rövid millenniumot hozzon, mielőtt minden dolog vége bekövetkezik (History of the Arabs).

A síiták minden évben megünneplik Huszein imám mártírhalálának évfordulóját. Felvonulásokat rendeznek, amelyeken néhányan késekkel és kardokkal sebzik meg magukat, vagy más módon okoznak maguknak fájdalmat. Az utóbbi időben sokat írtak a síitákról az iszlám ügyek iránti hevességük miatt. Ezzel együtt ők a világ muszlimjainak mindössze 20 százalékát alkotják, a többség szunnita. Most pedig figyeljük meg az iszlám néhány tanítását és lássuk, hogyan befolyásolja a muszlimok mindennapi életét ez a hit!

Isten a legfőbb, nem Jézus

A világ három legnagyobb monoteista vallása: a judaizmus, a kereszténység és az iszlám. Amikor Muhammad a VII. század elején megjelent, az első két vallás szerinte már eltért az igazság ösvényétől. Néhány iszlám kommentátor úgy véli, hogy a Qur'án utal a zsidók és a keresztények elvetettségére, amikor ezt írja: ... ne azokén, akiket haragvásod sújt, sem a tévelygőkén (szúra 1:7, S. R. ). Vajon miért van ez így?

Az egyik Qur'án-magyarázatban ez áll: Az Írás népe tévedett: A zsidók megtörték a szövetséget, valamint megrágalmazták Máriát és Jézust ... , a keresztények pedig Jézust, az apostolt Istennel egyenlő szintre emelték a háromság tantétele által (szúra 4:153-176, S. R. ).

Az iszlám legfőbb tanítása - egész egyszerűen kifejezve - shahitdah-ként vagy hitvallásként ismeretes, amit minden muszlim kívülről tud: La ilith illa Alláh; Muhammad rasúl Alláh (Nincs Isten Allahon kívül; Muhammad Allah hírnöke). Ez megegyezik a Qur'án kijelentésével: A ti istenetek egyedüli isten. Nincs isten, csak ő, a könyörületes, az irgalmas (szúra 2:163, S. R.). Ez a gondolat már 2000 évvel korábban is elhangzott az ősi Izraelhez intézett felhívásban: Halld meg, ó, Izrael! Jahve, a mi Istenünk egyedüli Jahve (2Mózes 6:4). Jézus mintegy 600 évvel Muhammad előtt megismételte ezt mint a legfontosabb parancsolatot (Márk 12:29), és soha nem állította azt magáról, hogy ő az Isten, vagy hogy ő Istennel egyenlő (Márk 13:32; János 14:28; 1Korinthus 15:28).

Isten páratlanságáról szólva a Qur'án kijelenti: Higygyetek hát Allahban és az ő küldötteiben és ne mondjátok azt, hogy: 'Három!' Hagyjátok abba! Jobb az nektek! Allah csupán egyetlen Isten (szúra 4:171, S. R.). Érdemes megfigyelni azonban, hogy az igaz keresztényiség nem tanítja a háromságot. Ez pogány eredetű tantétel, amit Krisztus és az apostolok halála után vezettek be a kereszténység hitehagyói. Bővebben itt >>

Lélek, feltámadás, Paradicsom és pokoltűz

Az iszlám tanítása szerint az ember lelke a másvilágon tovább él. A Qur'án ezt írja: Allah szólítja magához a lelkeket, amikor meghalnak, és amelyik még nem halt meg, azt álmában [szólítja magához]. Visszatartja azt, akinek eldöntötte a halálát (szúra 39:42, S. R. ). Ugyanakkor a 75. szúra csak a giyámá-ról vagy Feltámadásról beszél. Kivonatosan idézve így hangzik: Esküszöm a Feltámadás Napjára! ... Azt gondolja-e az ember, hogy nem gyűjtjük össze majd a csontjait? ... Azt kérdi: 'Mikor lesz a Feltámadás Napja?' ... Vajon nem lenne-e képes ő [Allah] arra, hogy a holtakat életre keltse? (szúra 75:1, 3, 6, 40, S. R.).

A Qur'án szerint a lelkeknek különböző sorsuk lehet: vagy egy égi paradicsomkertbe, vagy büntetésként a pokol tüzébe kerülnek. A Qur'án-ban ez áll: Azt kérdezik: Mikor lesz az Ítélet Napja? Azon a napon, amikor a [Pokol] tüzén próbáltatnak meg! 'Ízleljétek meg a próbatételeket! Ez az, amit sietősen akartatok' (szúra 51:12-14, S. R.). [Már] az e világi életben meglesz a büntetésük, ám a túlvilági büntetés még gyötrelmesebb lesz. Nem lesz akkor senkijük, aki oltalmazná őket Allahtól (szúra 13:34, S. R. ). Felvetődik a kérdés: Honnan tudhatod, hogy mi az? Lobogó tűz! (szúra 101:10, 11, S. R. ). Ez a szörnyű végzet részletes leírásra kerül: Akik nem hisznek a mi jeleinknek, azokat a [Pokol] tüzében fogjuk megperzselni. Valahányszor ropogósra sült a bőrük, egy másikkal cseréljük ki azt, hogy megízleljék a büntetést. Allah hatalmas és bölcs (szúra 4:56, S. R. ). A pokol egy másik leírása így szól: A gyehenna pedig leshely lesz, ... akik [időtlen] időkig ott maradnak. Nem kóstolnak ott sem hűvöset, sem italt, csak forrásban lévő vizet és gennyet (szúra 78:21, 23-25, S. R.).

A muszlimok úgy hiszik, hogy az élet nem ér véget a halállal. A halott lelke átmegy a barzakh-on vagy sorompó-n, arra a helyre vagy állapotba, amelyben az emberek a halál után és az Ítélet előtt lesznek (az Abdalláh Juszuf Ali által fordított The Holy Qur'án, szúra 23:99, 100 lábjegyzete alapján). Ott a lélek tudatánál van, és ha a személy bűnös volt, megtapasztalja a sírbolt büntetését, ha pedig hívő, boldogságot élvez. De a hívőknek is el kell szenvedniük bizonyos gyötrelmet az életükben elkövetett apróbb bűnökért. Az ítélet napján dől el minden egyes ember örök sorsa, s azzal ez a közbenső állapot véget ér.

Mindezekkel ellentétben az igazságosak egy égi paradicsomkert ígéretét kapták: Akik azonban hisznek és jótetteket cselekszenek, azokat [majdan] kertekbe visszük be, amelyek alatt patakok folynak, s örökkön ott fognak időzni (szúra 4:57, S. R.). Akiknek a Paradicsom az osztályrészük, azok ma örvendeznek foglalatosságukban. ők és feleségeik az árnyékban kerevetre dőlve fekszenek (szúra 36:55, 56, S. R.). A zsoltárban bizony megírtuk hajdan az intést követően, hogy igaz szolgáim fogják örökölni a földet (szúra 21:105, S. R. ). Az ehhez a szúrákoz tartozó lábjegyzet utal a Zsoltárok 25:13; 37:11, 29. verseire, valamint Jézusnak a Máté 5:5-ben feljegyzett szavaira.

Monogámia vagy poligámia?

Vajon a moszlimok körében a poligámia uralkodik? Bár a Qur'án megengedi a poligámiát, sok moszlimnak csak egy felesége van. A véres ütközetek után hátramaradt sok özvegy miatt adott lehetőséget a Qur'án a poligámiára: Ha attól féltek, hogy nem tudtok méltányosan bánni a [női] árvákkal, akkor házasodjatok meg a néktek tetsző nőkkel: kettesével, hármasával, négyesével! Ám ha féltek, hogy nem tudtok igazságosak lenni [egyszerre többhöz], akkor [vegyetek feleségül] csak egyet, vagy [elégedjetek meg] azzal, ami [rabszolganőt] a jobbotok birtokol. Ezzel tudjátok leginkább elkerülni azt, hogy igazságtalanul cselekedjetek (szúra 4:3, S. R. ). Muhammad-életrajzában Ibn-Hishám megemlíti, hogy Muhammad feleségül vett egy nála 15 évvel idősebb gazdag özvegyet, Hadídzsát. Áz ő halála után a próféta sok nőt vett el; amikor meghalt, kilenc özvegy maradt utána.

A házasság másik formája az iszlámban az úgynevezett mut'ah. Ez különleges szerződés férfi és nő között egy korlátozott időre kötött házasságról, valamint egy meghatározott hozományról, ami a tartós házasságról szóló megállapodásokban is szerepel (Mustafá al-Ráfi Islamuna). Ezt a szunniták örömházasságnak, a síiták pedig korlátozott időre kötött házasságnak nevezik. Az említett műben továbbá ez áll: Az [ilyen házasságokból származó] gyermekek törvényesek, és ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, mint a tartós házasságból származók. Feltehetőleg az ilyesfajta ideiglenes házasság szokás volt már Muhammad korában is, ó pedig engedte annak gyakorlását. A szunniták azt állítják, hogy később a házasságkötés e formáját megtiltották, az imámiták viszont, a legnagyobb síita csoport tagjai úgy vélik, hogy ez a forma még mindig lehetséges. Valójában sokan gyakorolják, különösen akkor, ha a férfi hosszabb ideig távol van a feleségétől.

Az iszlám és a mindennapi élet

Az iszlám öt fő kötelességet és öt alapvető hittételt tartalmaz. Az egyik kötelezettség az, hogy a hithű moszlimnak naponta ötször kell Mekka felé fordulva imádkoznia (saldt). A moszlim sabbath napon (pénteken) a férfiak, amint meghallják a müezzin hívását a minaret erkélyéről, a mecsethez sereglenek imára. Manapság sok mecsetből már nem egy ember kiált, hanem magnófelvételről szól az emlékeztető hívás.

A mecset (arabul: masjid) a moszlimok imádati helye, ami Fahd ibn Abdel-Azíz szaúd-arábiai király leírása szerint az Istenhez kiáltás sarokköve. Ő úgy határozta meg a mecsetet, mint ami az ima, a tanulmányozás, a jogi és bírói tevékenységek, a tanácskozás, a prédikálás, az oktatás, a nevelés és az előkészület helye ... A mecset a muszlim társadalom szíve. Mecsetek szerte a világon mindenütt találhatók. A történelem egyik leghíresebb mecsete a córdobai Mezquita Spanyolországban; évszázadokon át ez volt a legnagyobb a világon. Közepén ma egy katolikus katedrális emelkedik.

Harcok a kereszténységgel

A VII. század elejétől kezdve az iszlám nyugat felé az észak-afrikai területekig, kelet felé pedig Pakisztánon, Indián és Bangladesen át egészen Indonéziáig elterjedt. Ezáltal összeütközésbe került a harcos katolikus egyházzal, amely keresztes hadjáratokat szervezett, hogy visszafoglalja a Szentföldet a muszlimoktól. A spanyol Izabella királynő és Ferdinánd király 1492-ben befejezte Spanyolország katolikus visszahódítását. A muszlimoknak és a zsidóknak át kellett térniük, különben kiűzték őket Spanyolországból. Az a kölcsönös türelem, amely a muszlim uralom idején jellemezte Spanyolországot, a katolikus inkvizíció befolyása alatt elpárolgott. De az iszlám mégis fennmaradt, s a XX. században újjáéledése és komoly növekedése tapasztalható.

Felhasznált irodalom: H.Glasenapp:Az öt világvallás; Az emberiség Isten keresése




Amennyiben kérdései vannak, vagy szeretne többet megtudni egy adott témáról, várjuk levelét, vagy adj hozza a Kedvenceidhez!