János evangéliuma

János apostol az a kivételes tanítvány, akit Jézus Krisztus szeretett. Ján 13:23. János három levelet írt, a Jelenések könyvét, és a negyedik evangéliumot. Valószínű mind a négyet Kr. u. az első század utolsó évtizedében, evangéliumát a patmosi száműzetése és az Efézusba való visszatérése után írta, a megszerkesztés ideje tehát 98 vagy 99 Kr.u. Ezt igazolja egy tekercs részletnek a fontos felfedezése, amely a János evangéliumának a kéziratát tartalmazza. Ezt a tekercset, amely a második század első felében lett írva Kr. u. 100 és 150 között, Egyiptomban találták meg. Ebben az időszakban másolatokat készítettek, amelyek Efézustól, Egyiptomig elterjedtek.

Mikor János, megírta Krisztus életéről való beszámolóját, akkor a három szinoptikus evangélium, a Máté, Márk, és Lukácsé már rég készen voltak. Az ő bizonyságtételük jól ismert volt. Elbeszéléseik világosan ismertették Jézus Krisztus nyilvános prédikáló tevékenységét az idő alatt, amíg a földön volt. Ez a dolog jól látható a János evangéliumának belső bizonyságtétele által, nem beszél ugyanazokról a dolgokról, amelyeket a három szinoptikus evangélium tartalmaz. Nem annyira az eseményekkel foglalkozik, mint azokkal a szónoklatokkal, amelyeket Jézus tanítványai meghitt szűk körében tartott, szónoklatok, amelyek nem fordulnak elő a többi evangéliumban. János nagyon ritkán ismételte meg azt, ami már el volt mondva az evangélium előbbi írói által.

János evangéliuma meghatározza Jézus nyilvános földi szolgálatának idejét. A megtartott húsvéti ünnepek száma, Jézus keresztsége után harminc éves korában az a kulcs, amely megoldja az időrendi sorrend, lényeges kérdését. Máté, Márk és Lukács csak egy húsvétot említ a keresztség után, azt, amelyet Jézus kevéssel megfeszítése előtt ünnepelt meg. Ha ez lett volna az egyetlen, akkor Jézus Krisztus munkája csak egy szűk, 6 hónapos időszakra korlátozódott volna. János elmondja, hogy négy húsvét volt megünnepelve a Messiás földi szolgálatának ideje alatt (Ján 2:13. 5:1. 6:4. 12:1 13:1).

A János 5.1 mondja azután a zsidóknak egy ünnepe volt, és Jézus felment Jeruzsálembe. Jézust az ünnep miatt ment fel Jeruzsálembe, részt vett két húsvéton, és meg van jelölve ennek különös oka is, a Ján 7:1-ben. Ezért nem vett részt egy harmadikon is. A húsvétnak nagy jelentősége volt. A követők részéről történt kalászszedés, úgy tűnik, hogy a János 5:1-ben említett ünnep után történt. Ez a megérett búzaaratás, a húsvét utáni és a pünkösd előtti időszakot mutatja. Luk 6:1. Ez az időszak összefügg a Dániel ihletett jövendölésével, amely sok évszázaddal azelőtt íródott, miszerint a Messiás ki lesz irtva 70. hét felén. Ezért az utolsó fél hét, a Messiásnak egy három és fél éves szolgálata utal (Dán 9:27).

Csak János mutatja be azt a hat hónapos időszakot, amely eltelt Jézus keresztségétől a Galileai út kezdetéig, azon kijelentés által, Elközelített a mennyeknek országa. Ebben az időközben Jézus kiválasztotta az első tanítványait, véghez vitte első csodáját, megünneplte a keresztség utáni első húsvétját, kiűzte a kereskedőket a templomból, Nikodémusnak prédikált (Ján 1.35 - 3:36). Keresztelő János bebörtönzése után, Galileából való visszatérése alkalmával prédikált a Samaritánusoknak (Ján 4:1-42). Sok hónap telt el prédikálással Galileában és következett egy másik páska ünnep, de János csak kilenc verset írt erről az emlékezetes időközről (Ján 4.46-54). Miért? Ezek az események már közölve voltak, a három ihletett író által, írásaik a három szinoptikus evangéliumban bizonyságot tesznek Jézus Krisztusnak az igasággal a hazugság ellen folytatott támadásáról. Ellenben ez a három előbbi beszámoló nem szakítja meg a gyors galileai útat, azért, hogy feljegyezzék a második húsvétot és annak megünneplését Jeruzsálemben. János azonban ezt megteszi, betöltvén ez által egy hiányosságot (Ján 5.1).

János evangéliuma áttér a galileai út második évére, amikor kiválasztotta a 12 apostolt, elmondta a hegyi beszédet, másodszor járta be egész Galileát, majd az apostolokat elküldi kettessével. Most egy más húsvét következik, egy olyan amelyet az evangéliumok előző három írója nem említ. János folytatja attól a pillanattól, amikor az apostolok visszatérnek a harmadik Galileai utazásból, ismerteti, hogy azonnal következik egy húsvét, elmondja a kenyerek csodálatos megszaporítását az 5000 személy számára, és Jézus jár a vízen (Ján 6:1-21.) János beszámol Krisztusnak a kappernaumi zsinagógában mondott beszédéről (Ján 6:22-71). Majd a Ján 7:1 megokolja azt, hogy Jézus miért nem vett részt a harmadik húsvéton, mivel a zsidók meg akarták ölni. De még nem jött el az árulás ideje.

A galieai út után a prédikálás kiterjedt a környező területekre, Fönícia egyik végétől a másikig, majd Dekapolis, hogy visszatérjen Filippi és Cézáreába. Jézus Jeruzsálem felé tart, Kr. u. 32-ben a sátoros ünnep miatt. János leírja Jézus tanításait a sátoros ünnepen, de ez után abba hagyja a beszámolót, hogy kizárólagosan Lukácsnak adja azt a megbízatást, hogy részletezze a Júdeában végzett szolgálat további részét (Ján 7:2 - 9:41). Majd újra beszéljen Jézusról a megújulás ünnepén, tanításairól a jó pásztorra vonatkozólag és a Jordánon túlra való visszatéréséről (Ján 10:1-42). Lukács ismét elkezdi a Pereában végzett szolgálat elbeszélésének első részét. János elmeséli Lázár feltámasztását, Kajafás tanácsát Jézus ellen és Jézus visszatérését Efraimba (Ján 11:1-54).

Később János áthelyez a húsvét előtti napokba, a Kr. utáni 33. évbe, átlépvén a pereai szolgálat második felét, amely részletesen le van írva a három szinoptikus evangéliumban. Jézusnak halála előtti napok eseményeiben János nem ismétli meg az evangéliumok többi íróit. Kihagy sok dolgot, nem említvén meg egyet sem azon emlékezetes Kr.u. 33 évi Nizán hó 12-i szerda napi eseményekből. János, Jézusnak az apostolaival megünnepelt utolsó húsvétról, és azon eseményekről szóló beszámolója, amelyek ezután következtek a legrészletesebb. Csak ő mondja el, hogyan mosta meg Jézus az apostolok lábait, Ján 13:1-20 és ő mutatja be Jézusnak felvilágosító beszédét a megígért Szent Lélekről és vigasztalóról, a kölcsönös szeretetről, a szenvedések és üldözések szükséges viseléséről, befejezvén mindezt Jézusnak a tanítványokért mondott imájával (Ján 14:1 - 17:26). Ezután következik az elárulásáról és a peréről szóló beszámoló a Szanheddrin és Pilátus előtt, amikor bizonyságot tesz a saját királyságáról. Majd beszél haláláról és feltámadásáról, miután megjelenik a tanítványok szeme láttára. Végül János elmondja, hogy Jézus még sok dolgot tett, oly sokat, hogy nem lehetne belefoglalni a világ összes megírott könyveibe sem.





Amennyiben kérdései vannak, vagy szeretne többet megtudni egy adott témáról, várjuk levelét, vagy adj hozza a Kedvenceidhez!