Az idő (Werner Gitt)

Az idő mint fizikai mennyiség

A régebbi mértékegységek, pl. a könyök, a mérföld, a lóerő, a kalória már régen a múlthoz tartoznak, és a könynyen kezelhető SI rendszer váltotta fel őket, melyben nincsenek többé bonyolult átszámítási tényezők. Az öszszes elképzelhető fizikai egység visszavezethető egy hét, egymástól független alapmennyiségből álló alaprendszerre, melyek egyike az idő:

- hosszúság (egység: 1 méter, m)
- tömeg (egység: 1 kilogramm, kg)
- áramerősség (egység: 1 amper, A)
- hőmérséklet (egység: 1 kelvin, K)
- anyagmennyiség (egység: 1 mól, mol)
- fényerősség (egység: 1 kandela, cd) és
- idő (egység: 1 másodperc, s)

Ezeknek az alapegységeknek egyértelmű, nemzetközileg megállapított fizikai meghatározásuk van [X1]. Az összes általunk ismert (vagy még csak ezután megalkotandó), anyaggal kapcsolatos mértékegységet kizárólag ezekből az alapegységekből lehet leszármaztatni. Egymással a két alapművelet, a szorzás és az osztás által állnak kapcsolatban. Ha az adódó mértékegység nehezen kezelhető vagy szemléltethető, új nevet adnak neki megfelelő rövidítéssel. A név többnyire egy nemzetközileg ismert fizikus neve.

Az idő mértékegysége

Az idő fizikai mértékegysége a másodperc. Régebben úgy határozták meg, mint a középnap 86,400-ad részét. A középnap azonban nem állandó; hossza jelenleg 1,8 ezredmásodperccel (1ms = 0,001 s) nő évszázadonként. Ezért ez a meghatározás már nem felelt meg a modern követelményeknek. Ebből a dilemmából csak egy új meghatározás jelenthette a kiutat. 1967 óta ezért a másodperc egy új meghatározása van érvényben. Az 1967-ben megrendezett 13. Súly- és Mértékügyi Általános Konferencián nemzetközileg eldöntötték, hogy ezentúl mi legyen egy másodperc. Eszerint egy másodperc a céziumatom (pontosabban a 133Cs atommag) egy karakterisztikus rezgése periódusának 9 milliárd 192 millió 631 ezer 770-szerese, és cézium-órák segítségével realizálható. A másodperc eszerint egy fizikai folyamat több mint 9 milliárd részére darabolódik szét! Ezzel az időmérést egy számlálási eljárásra vezették vissza. E meghatározás alapján az idő egysége megfelelő technikai berendezéssel bárhol és bármikor megismételhető.

A braunschweigi Fizikai-Műszaki Intézetben (PTB) kettő áll a legpontosabb cézium-atomórákból. Ezek az órák (CS1 és CS2) bizonytalanságukat illetően a világ legjobbjai közé tartoznak. A CS2 1985 óta üzemel, és olyan pontosan jár, hogy a számítások szerint kétmillió év alatt - ha a föld még létezne és az óra még a földön lenne - csak 1 másodperccel térne el az ideális órától. Ez csupán 1,6*10-14 relatív bizonytalanságnak felel meg. A pontosság megállapítása nem egy másik órával való összehasonítás által történik - hiszen ez az ideális óra nem létezik -, hanem a CS2 óra összes paramétere hatásának számításos becslésével.

Az atomórákban használt cézium 133 (133Cs) nem radioaktív anyag, tehát stabil, és az a figyelemre méltó tulajdonsága, hogy viszonylag alacsony hőmérsékleten (28°C) olvad. Leegyszerűsítve, az atomóra belsejében a következő történik: Előállítanak egy szabad cézium-atomokból álló sugarat. Az atomokat úgy készítik elő, hogy mindegyik két lehetséges energiaállapot valamelyikében legyen, majd ezt követően egy rezonátorban (elektromágneses rezgéseken alapuló) mikrohullámokkal besugározzák őket. E behatás révén megváltozik az atomok energiaállapota, és átmennek az eddig be nem töltött energiaállapotba, ha a mikrohullámú tér frekvenciája éppen megegyezik a céziumatomok sajátfrekvenciájával. Az egyik energiaállapotból a másikba való átmenet során az atomok elektromágneses hullámokat emittálnak (lat. emittere = kibocsát, kiküld) vagy abszorbeálnak (lat. absorbere = elnyel) pontosan meghatározott rezgési frekvenciával, mely természeti állandónak tekinthető. Ez jelenti a frekvencia kvantummechanikai etalonját, ami a pontos idő alapját képezi. Most már csak egy berendezést, vagyis egy atomórát kell szerkeszteni, mellyel ez a természet adta frekvencia lehetőleg biztosan és pontosan mérhető. Méréstechnikai okokból ez akkor lehetséges a legjobban, ha a céziumatomok és a mikrohullámú sugárzás közötti kölcsönhatás a lehető leghosszabb. Ez viszont minél lassabb atomokkal érhető el.

Az elsődleges CS2 óránál a sugárcső vízszintes, a CS4-nél pedig függőleges. A legújabb fejlesztésnél, a szökőkútóránál [C1] olyan módszert alkalmaznak, melyért Steven Chu, Claude Cohen-Tannoudji és William Phillips 1997-ben fizikai Nobel-díjat kapott. Nekik lézerfény segítségével sikerült atomokat rendkívül alacsony, néhány mikrokelvin hőmérsékletre - az abszolút zéruspont (-273°C) közelébe – lehűteniük, és a néhány millió atomból álló felhőt mint egy méhrajt befogniuk. Az atomok, melyeket a környezeti hőmérséklet korábban cikkcakkpályán való száguldásra kényszerített, ebben a magneto-optikai csapdában (MOF) nagyon lassan, másodpercenként néhány milliméteres sebességgel mozognak.

E szerint az elv szerint az atomok kvázi befagytak, és egy hideg atomforrás keletkezett. Ha a lézerfény rezgési frekvenciáját meghatározott módon rövid időre elhangolják, a lehűtött és befogott atomoknak egy felfelé irányuló célzott lökést lehet adni: mintegy 4 m/s sebességgel repülnek felfelé, amíg a nehézségi erő fel nem emészti a mozgási energiájukat, és ugyanazon az úton vissza nem zuhannak. Ez a forgatókönyv egy szökőkútra emlékeztet, innen a szökőkútóra elnevezés. A szokásos atomórákhoz hasonlóan, a forrásban az atomok itt is a két energiaállapot valamelyikébe kerülnek, és amikor fel-le való mozgásuk során áthaladnak egy rezonátor mikrohullámú terén, megváltoztatják az energiaállapotukat. A mikrohullámú térrel való kölcsönhatás ideje azonban lényegesen hosszabbá vált: Egy kő, melyet egy méter magasra feldobunk, kb. egy másodperc alatt zuhan vissza. Pontosan ennyi ideig érintkeznek a szökőkútórában levő atomok a mikrohullámú térrel, úgyhogy a rezonanciajel ennek megfelelően élesebben esik ki. A cél, hogy a másodpercet tovább „élesítsék”, ezzel az új fölfedezéssel karnyújtásnyira van. A konstrukció befejezése után 10-15 másodperces pontosságok várhatók. Tehát olyan kis eltérésekről van szó, hogy egy ilyen óra tízmillió év alatt kevesebb mint egy másodpercet sietne vagy késne.

Az idő az a mérhető fizikai mennyiség, amely a legnagyobb pontossággal határozható meg. Szükség van-e erre a nagy pontosságra? Ezt a következőkben a föld felszínén való navigáció segítségével világítjuk meg.

Helymeghatározás pontos időmérés segítségével

A hosszúsági fok meghatározásának lázas keresése. A nyílt tengeren való hajózás számára döntő jelentőségű a mindenkori földrajzi helyzet ismerete. Ha ismerjük egy hajó szélességi és hosszúsági fokát az óceánon, azzal a hajó helyzete egyértelműen le van írva. Míg a szélességi fok meghatározása lehetséges a csillagok segítségével, a hosszúsági fok megállapításához nincs ennek megfelelő módszer. Amikor a ma használatos GPS módszer (lásd a b) szakaszt) még nem állt rendelkezésre, a helymeghatározás csak a megtett út mérésével volt lehetséges. Mivel az s út a v sebesség és a t menetidő szorzata (s = v * t), a sebességet és az időt állandóan mérni kellett. A helymeghatározás az óceánokon tehát időméréssel történt. Ha a tengeren nincs megfelelő (azaz a tengeri viszonyokat jól viselő és kellően pontos) óránk, akkor nemcsak hogy a célt nem érhetjük el, de életveszélybe is kerülhetünk. Ezzel kapcsolatban két jellegzetes történelmi eseményt említünk:

- 1691-ben az angol flotta több hajót elveszített, mert a kapitányok fent említett navigációs módszere nem volt elég pontos: Egész egyszerűen nem tudták, hol vannak a tengeren.

- 1707-ben még rosszabb dolog történt: Egy Gibraltár irányából jövő hajóraj már tizenkét napja úton volt, és azt hitték, hogy Bretagne előtt vannak, amikor október 22. ködös éjszakáján Cornwalltól nyugatra a Scilly-szigetek zátonyaira futottak. A veszteség súlyos volt: 2000 ember és 4 hajó.

Akkoriban lehetőleg látható partok közelében vitorláztak, mivel a tengerészek nem voltak képesek a földrajzi hosszúság meghatározására. Hajók százai süllyedtek el, mert a tengeren nem volt módszer a hosszúsági fok meghatározására. A földrajzi helyzetet a hajó sebességéből és a menetidőből próbálták meghatározni. Ha lettek volna pontosan járó órák, a hajók helyzetét a nyílt tengeren ki lehetett volna számítani, így azonban meg kellett elégedni a durva becsléssel.

Dava Sobel amerikai tudományos riporternő „Hosszúsági fok” című figyelemre méltó és lebilincselő könyvének a következő alcímet adta: Egy magányos zseni igaz története, aki megoldotta korának legnagyobb tudományos problémáját. A könyvben ezt írja: A hosszúsági fok meghatározási módszerének lázas keresése négy évszázadig tartott, és egész Európát magával ragadta. A hosszúsági fok történetében a legtöbb koronás fő is szerepet játszott, mindenekelőtt III. György angol és XIV. Lajos francia király. Tengeri utazók, mint William Bligh, a Bounty kapitánya és James Cook kapitány, a föld körülhajózója, hajóik fedélzetén próbálták ki a sikerrel kecsegtető módszerek pontosságát és használhatóságát. Híres csillagászok keresték a módját, hogy az óramű-univerzum eszközeivel oldják meg a hosszúsági fok problémáját. Galileo Galilei, Jean Dominique Cassini, Christian Huygens, Sir Isaac Newton és Edmond Halley – mindnyájan a Holdhoz és a csillagokhoz fordultak segítségért. Párizsban, Londonban és Berlinben királyi csillagvizsgálókat építettek abból a célból, hogy megoldják a hosszúsági fok problémáját… Az idő telt, de egyik módszer sem hozott áttörést, így a hosszúsági fok megoldásának keresése legendás méreteket öltött, ami összehasonlítható az ifjúság forrásának, az örökmozgó titkának vagy az ólom arannyá változtatása képletének keresésével. A nagy tengeri nemzetek, mint Spanyolország, Hollandia és néhány itáliai városállam kormányai rendszeresen ösztökélték a kutatók szenvedélyét azáltal, hogy díjakat tűztek ki egy használható módszerre.

Hogy ebből a szükséghelyzetből ki lehessen jutni, a brit parlament 1717-ben magas díjat tűzött ki. A nyertes az lehetett, akinek sikerül feltalálnia és megépítenie egy használható órát a tengeri hajózáshoz. A Longitude Act három kitűzött díjának összege attól a pontosságtól függött, mellyel a földrajzi hosszúság (hosszúsági fok) meghatározható:

- 10.000 fontsterling egy hosszúsági fok (1°)
- 15.000 font 40 szögperc
- 20.000 font egy fél hosszúsági fok eltérés esetén

Mai fogalmaink szerint ez néhány százmillió forintot tett ki. Hogy milyen szerény volt a pontossági követelmény, világossá válik, ha meggondoljuk, hogy egy fél hosszúsági fok az egyenlítő mentén még mindig 56 kilométert jelent.

Egy John Harrison nevű fiatalember (1693-1776) elfogadta a kihívást. 21 éves korában nekifogott a feladat megoldásának.

- Első órája 35 kg-ot nyomott,
- a második 1739-ben lett kész és 50 kg-ot nyomott,
– a harmadikhoz további néhány évre volt szükség, de még ez sem volt kielégítő,

- és 1759-ben végre elkészült a negyedik óra, mely megfelelt a pontossági követelményeknek. Harrison azt írta, hogy a világ egyetlen mechanikai vagy matematikai műszere sem olyan nagyszerű, mint ez az óra.

A nyílt tengeri próbát 1761-ben, egy Portsmouth-ból Jamaicába tartó hajóút során hajtották végre. Az óra Madeira közbenső állomáson állta ki az első próbát. Amikor a kapitány úgy vélte, hogy 13°50'-re vannak Greenwich-től, az óra szerint 15°19'-en voltak - és az órának volt igaza, amint azt a Porto Santoba való megérkezés másnap reggel megerősítette.

Harrison csak 1772-ben, tehát 11 évvel a fényesen sikerült próbaút után kapta meg a megérdemelt díjat. Már 79 éves volt, amikor több évtizedes politikai intrikák, viszályok, akadémikus rágalmak, tudományos forradalmak és gazdasági átalakulások után megkapta a díjat életművéért.

A hosszúsági fok meghatározásáért folytatott, itt bemutatott küzdelem jól mutatja, milyen döntő jelentősége van az időmeghatározásnak a helymeghatározás szempontjából. Az, hogy manapság a helyzet a föld tetszőleges pontján egy méteres pontossággal megadható, az atomórákkal történő rendkívül pontos időmérés következménye.

Helymeghatározás a GPS segítségével

Manapság lehetséges, hogy a pontos időmérés alapján a hajók helyzetét az óceánokon vagy a kutatókét a sivatagokban méteres pontossággal meghatározzák. Ez a Global Positioning System (GPS) segítségével történik. 24 mesterséges hold kering a föld körül. A hat keringési pálya mindegyikén négy-négy műhold mozog és küldi a jeleit a föld felé. Mindegyik műhold fedélzetén négy atomóra található. A pályákat úgy választották meg, hogy az egész földön minden időpontban legalább négy műhold legyen használható. Több műhold jele terjedési idejének néhány nanoszekundum pontossággal mérhető különbségéből a földrajzi hely számítás útján meghatározható.

Másik példa: Amikor a naprendszerünkön keresztüli több mint hároméves repülés után a Voyager 1 űrszonda kereken kétmilliárd kilométert tett meg, a Szaturnusz legnagyobb holdjáról, a Titánról készített felvételeket kellett továbbítania a földre. Figyelemre méltó, hogy az előre kiszámított célpontot csak 19 km-rel tévesztették el. Egy ezredmásodpercnyi időhiba több száz kilométeres irányeltérést eredményezhetett volna.

A legrövidebb és a leghosszabb időtartam

A legrövidebb időtartam, melyet a fizikusok eddig mérni tudtak, bizonyos ritka elemi részecskék élettartama, melyek csupán egymilliárdod másodperc billiomod részéig léteznek. Az 5-ös tömegszámú héliumizotóp (5He) atommagjainak - a hidrogénatom magjánál ötször nehezebbek - a fele elképzelhetetlenül rövid idő, 2*10-21 s alatt bomlik el. Ebben a számban a tizedesvessző előtt egy nulla van, a tizedesvessző után pedig további 20 nulla, és csak azután jön egy 2-es.

Ha a leghosszabb időtartam iránt érdeklődünk, ez az az idő, mely a világ teremtése óta eltelt. Heinrich Vogt professzor, heidelbergi asztrofizikus és a Königsstuhlon levő csillagvizsgáló igazgatója (1890-1968) ezt mondta:

Az egész világmindenség - a tér és annak anyagi tartalma - egy időben behatárolt tartalom. Az idő is a világmindenség keletkezésével kezdődött. Hogy mi volt az 'idő kezdete' előtt, az kívül esik a természettudományos kutatáson. A természettudomány számára hozzáférhető tér-idő-világ ott egy tér és idő nélküli tartományba torkollik, melyet az ember ésszel nem tud felfogni, és amely számára örökre kifürkészhetetlen, isteni titok marad.

Idő a biológiai rendszerekben

Míg a fizika és a csillagászat időállandói nagyon pontosan megadhatók, a biológiai időállandók és folyamatok viszonylag nagy szórást mutatnak.

Mi emberek 70-szer tovább élünk, mint a legkisebb emlősállat, a cickány, és 1200-szor tovább, mint egy légy. A reakcióidők is nagyon különbözőek. Ha megpróbálunk elkapni egy legyet, láthatjuk, milyen gyorsan reagál. Szemei nagyon rövid időközöket észlelnek. Egy rácsapó kézre kevesebb mint egy századmásodperc alatt képes reagálni. A mi reakcióidőnk egy tizedmásodperc. A madarak is sokkal rövidebb időközöket észlelnek. Sok madár énekét változatosnak és dallamosnak érezzük. Ha hangszalagra vesszük és lassabban játsszuk le, sokkal több részletet hallunk meg, mint egy „élő” koncerten. A nagyon rövid időközökkel megszakított zajokat folyamatos hangként érzékeljük. A madarak azonban a zajokat különálló hangokként érzékelik még akkor is, ha csak két ezredmásodpercnyi vagy rövidebb időközök választják el őket egymástól.

Életritmus: A gerinccel mint támasztószervvel bíró állatoknál (gerinchúrosok) a szívverés frekvenciája jó mértéke az életritmusnak. Ezeknél az állatoknál 3,9 szívverésre átlagosan egy lélegzetvétel esik. A többi testfunkció is a szívfrekvenciához kötődik. Figyelemre méltó, hogy a legtöbb hosszú életű állatnak élete során átlagosan ugyanannyit ver a szíve, nevezetesen 800 milliót. Egy állat életritmusát fiziológiai élettartamnak nevezik. Madaraknál és emlősöknél ez többek között a testmérettől függ. A kisebb emlősöknek gyorsabb a szívverése és nagyobb az anyagcsere-sebessége; ez megnöveli az életritmusukat. A nagyobb emlősöknél ez fordítva van. A legkisebb emlős, a cickány 30-szor gyorsabban él, mint az elefánt. Egy cickány számára 24 óra olyan hosszú, hogy azt sok kis aktivitási és pihenési időközre osztja fel. A föld egy körbeforgása alatt tehát sok cickánynapot él át. A cickány szíve percenként kb. 1000-szer ver (egy szívverés időtartama = 0,06 s), az elefánté csak 30-szor (időtartam = 2 s), a bálnáé pedig 15-ször (időtartam = 4 s). A cickányok legfeljebb másfél évig élnek, sok elefánt 50 évig vagy tovább is.

Életkor: Saját tapasztalatunkból tudjuk, hogy gyermekkorunkban a napok vánszorogni látszanak; növekvő életkorral egyre gyorsabban telnek. Születésünkkor szívünk percenként 140-szer ver, felnőtt korunkra a frekvencia percenként 70-re csökken. Az ezzel kapcsolatos anyagcsere-sebesség befolyásolja a fiziológiai élettartamot.

A fizikai idő egyéb nézőpontjai

1. Az időnyíl iránya: Az, hogy az események folyásának világunkban határozott iránya van, mindenki számára szembeötlő. Az események megfordíthatatlanságáról beszélünk. Az idő irányítottnak tűnik számunkra, mintha egy nyíllal lenne ellátva, mely a múltból a jövő felé mutat. Mi emberek az idő sodrában találjuk magunkat, mely visszavonhatatlanul visz a születéstől a halál felé. Egy csésze, melyet lelökünk az asztalról, darabokra törik. Bármeddig várunk is, hogy a csésze darabjai ismét összeálljanak, és a csésze visszaugorjon az asztalra, semmi ilyesmi nem történik.

Ha egy követ dobunk egy tóba, a becsapódási pontnál hullámok keletkeznek a vízfelületen, melyek koncentrikusan kifelé futnak. A folyamatot leíró matematikai egyenletnek olyan megoldása is van, melynél az idő visszafelé telik, vagyis a hullámok a part felől egy középpont felé tartanak, majd eltűnnek, és a vízből kiemelkedik egy kő. Az utóbbi folyamat – ahogy azt egy visszafelé lejátszott filmen láthatnánk - a természetben nyilván nem fordul elő.

Tehát felmerül a kérdés, hogy az időnyíl, mely számunkra határozott irányba mutat, fizikailag megalapozható-e. Valóban létezik egy fizikai törvény, mely kitüntet egy időirányt. A termodinamika második főtétele szerint az entrópia fizikai mennyiségként határozható meg. A számunkra megszokott és mérhető mennyiségekkel ellentétben, mint pl. a hőmérséklet vagy az áramerősség, ez egy fizikailag nem szemléltethető, de matematikailag mégis kiszámítható mennyiség. A második főtétel egy természeti törvény, mely többek között kimondja, hogy egy ideálisan elszigetelt rendszerben (zárt rendszer) az entrópia az idővel monoton (mindig ugyanabban az irányban) növekszik. Ezzel az időnyíl egyoldalú iránya fizikailag megalapozható.

2. Az idő relativitása: A relativitáselmélet két, Albert Einstein (1879-1955) által kidolgozott, a tér és az idő szerkezetére vonatkozó fizikai elmélet összefoglaló elnevezése. A természettudományokban csak kevés felismerés váltott ki olyan forradalmi változást, mint az einsteini relativitáselmélet. A newtoni mechanikát, melyben a teret és az időt abszolút mennyiségeknek tekintik, egy általánosabb mechanikává bővítette. A bevált newtoni mechanikával olyan folyamatok írhatók le, melyekben az összes előforduló sebesség kicsi a fénysebességhez képest.

A relativitáselmélet szerint az időnyíl nem állandó sebességgel mozog, hanem függ a vonatkoztatási rendszer mozgásától. Egy óra relativisztikus időeltérése függ attól a v sebességtől, mellyel egy nyugvó rendszerben lévő órához képest mozog. Hogy milyen csekély ez az időeltérés még rendkívüli földi körülmények között is, azt jól mutatja a következő kísérlet. 1971-ben egy cézium-atomóra 15 óráig repült egy repülőgép fedélzetén 278 m/s (= 1000 km/h) sebességgel. Ezután egy a földön levő azonos órához képest 4,7*10-8 időrövidülést mutatott. Ez megfelel az Einstein szerint várt idődilatációnak (lat. dilatatio = haladék, határidő; itt: rövidülés). A relativisztikus hatások akkor válnak jelentőssé, ha a sebességek összehasonlíthatók a fénysebességgel (pl. atomfizika, csillagászat). A rövid életű elemi részecskék élettartama jelentősen megnőhet, ha azok közel fénysebességgel repülnek.

Földi életfeltételeink szempontjából a relativisztikus időhatások csekély mértékük miatt teljesen jelentéktelenek. Ezért itt megelégszünk ennyivel.

Azt, hogy mi az idő fizikai szempontból, jól tudjuk. Ahogy a folyamatos kutatások új atomórák kifejlesztéséhez vezetnek, az idő mérési pontossága állandóan javul. Az idő fizikai tulajdonságait is messzemenően felderítették. Richard P. Feynman (1918-1988), az ismert amerikai fizikus, aki 1965-ben Nobel-díjat kapott, mondta, hogy ezen a területen véget ért a felfedezések kora: Abban a nagy szerencsében van részünk, hogy olyan korban élhetünk, melyben még történnek felfedezések. Úgy van ez, mint Amerika felfedezésével - csak egyszer lehetett felfedezni. Most az alapvető természettörvények felfedezésének korában élünk - izgalmas és csodálatos korszak, mely azonban soha nem tér vissza.

Az idő mint antropológiai mennyiség

Erwin Schrödinger Nobel-díjas fizikus (1887-1961) egy idézetével szeretnénk odajutni az idő olyan nézőpontjához, mely túlmutat a fizikán. Az idő bennünket mint személyünket érint. Schrödinger ezt mondta: Az idő bizony a legszigorúbb urunk, mivel… mindnyájunk létét szűk korlátok közé szorítja - 70-80 esztendőbe, ahogy a 90. zsoltár mondja.

Hol találjuk meg az idő legjobb értelmezését életünk számára? Egy fizikakönyvben? A filozófusoknál? A pszichológusoknál? Egyéb helytelen nézetek mellett a görög filozófusok azt tanították, hogy az idő és a benne levő események óriás kerékként forognak és önmagukba viszszatérnek. A filozófia és a pszichológia ugyan néha hasznos ötletekkel szolgál, elképzeléseik azonban túl rövidlátóak ahhoz, hogy végső és kötelező érvényű választ adjanak.

Egyetlen ember sem képes megfelelően leírni az idő valódi lényegét. Ha valami mélyebb értelműt és maradandó érvényűt akarunk megtudni, azt kell megkérdeznünk, aki az időt teremtette. Sok szerző egyetért abban, hogy az idő nem létezett mindig. Idő csak a világ teremtése óta van. Az idő a térrel és az anyaggal együtt teremtetett. Ha többet akarunk megtudni, mint ami fizikai mérésekkel kideríthető, következésképpen a Teremtőhöz kell fordulnunk. Könyvében, a Bibliában, bőséges információt nyújtott róla. A Bibliából megtudhatjuk, hogy nem létezik a dolgok örök körforgása, mert a rendelkezésünkre álló idő egyszeri. Van továbbá egy kezdete és egy vége. A Biblia egyik legrégibb részében, Jób könyvében, az áll, hogy az idő egy számunkra Isten által rendelt és megállapított mérték:

Az asszonytól született ember rövid életű, …kihajt, mint a virág, majd elfonnyad, árnyékként tűnik el, nem marad meg… Ha meg vannak határozva napjai, ha számon tartod hónapjait, ha határt szabtál neki, amit nem léphet át (Jób 14,1-2.5).

Ezt a gondolatot folytatja az Úr Jézus az Újszövetségben: Aggódásával pedig ki tudná közületek megnyújtani életét csak egy arasznyival is? (Mt 6,27). A hegyi beszéd e szónoki kérdésére rövid a válasz: Senki! Jó, ha megfontoljuk az idő e lényegi vonását. Mindegyikünk számára ki van szabva az idő egy meghatározott része. Jézus Igéje pontosan fogalmaz: időnket meghosszabbítani nem tudjuk, de megrövidíteni nagyon is. Életmódunkkal, különösen nikotinnal, alkohollal, kábítószerekkel, helytelen táplálkozással - ahogyan ezt az orvosok is igazolják - elvehetünk a nekünk szánt életkorból, de hozzá senki sem tehet. Friedrich von Bodelschwingh (1831-1910) mondta egyszer találóan: Minden üdvös, ami arra emlékeztet, hogy az időnek van vége.

A Biblia nem a múltba vezeti értelmünket, hanem a jelenbe és a jövőbe. Életünket a cél szerint kell alakítanunk, ezért mondja a Zsoltár 90,12 is: Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! Magam számára a következő vezérelvet találtam:

Az idő tulajdonságai

a) Az idő nem tárolható - Számítógépeinkben óriási adatmennyiségeket tudunk tárolni, melyek egy későbbi időpontban tetszőlegesen előhívhatók. Az idővel ez nem lehetséges. A ki nem használt idő visszahozhatatlanul elveszett. Egyetlen pillanatnak sem mondhatjuk: Maradj még, hisz oly szép vagy!, mint az Goethe Faustjában olvasható.

b) Az idő nem kölcsönözhető - Egy háziasszony kölcsönkérhet cukrot vagy sót a szomszédasszonytól, majd valamikor később visszaviheti. Az idővel ez nem lehetséges. Egy orosz közmondás ezért találóan mondja: Az idő nem kölcsönözhető ideiglenesen!. Mindenki a saját idejét éli át. Pénzt és árut kölcsönözhetünk, de az idővel ezt nem tehetjük meg.

c) Minden nap egyforma hosszú - Az amerikai elnök és a német szövetségi kancellár egy napja ugyanúgy 24 órából áll, mint az olvasóé vagy az enyém. Ebben nincs különbség. Ez szemléletesen elképzelhető: Egy szállítószalagon ülünk mindnyájan, melyre egy széles övvel szorosan és mozdíthatatlanul rá vagyunk szíjazva. Az idő e szállítószalagján mindnyájan ugyanazzal a sebességgel utazunk. Senki sem előzhet meg senkit, de nem is maradhat le. A szállítószalag mindnyájunkat megköt, behatárol. Csak Isten nem ül szállítószalagon; ő nincs leszíjazva. ő egyetlen pillantással áttekinti az egész szalagot. Nála ezer év annyi mint egy nap (Zsolt 90,4), de egy nap is annyi, mint ezer év (2Pt 3,8).

d) Az idő nem ugorható át

e) Az idő nem kamatoztatható - Minden tévedést vagy hibát, amit elkövetünk, kijavíthatunk, de egy elvesztett napot sohasem pótolhatunk. A kiadott életidő ki van adva, sehol sem adnak jóváírást vagy akár kamatot az időrészünkre. Nagy nyereség lenne, ha utazással és várakozással töltött, elfecsérelt vagy ki nem használt időnkre jóváírást kapnánk, hogy aztán az még egyszer rendelkezésünkre álljon, és jobban kihasználhassuk. Minél idősebbek leszünk, annál jobban zsugorodik a számunkra kimért idő, és az élet alkonyán csak egy szűkös maradék marad. Ki ne kívánna akkor magának egy időszámlát, melyen össze vannak gyűjtve az átaludt, ábrándozással vagy hiábavaló várakozással töltött órák, és melyről aztán felvehetnénk a megtakarított időösszegeket. Soha senkinek nem sikerült ilyen időkövetelést összespórolnia. Menthetetlenül alá vagyunk vetve az idő folyásának. Nem tudjuk befolyásolni az idő múlását. Claus Gaedemann író és újságíró (1928-1995) írja: Az idő az életünk, egyetlen, nem gyarapítható tőkénk, létünk nyersanyaga, mely könyörtelenül elfogy.

f) Az idő előre halad; az időnyílnak meghatározott iránya van - Egy filmet visszafelé is lejátszhatunk; az időt soha. Az idő mindig egy irányba halad. Francois Mitterand korábbi francia államelnöknek (1916-1996) volt egy elve a saját idejére vonatkozóan. Ezt mondta: Sohasem hordok órát, az óra korbács azok számára, akik versenylóként hagyják magukat kihasználni. Ha nem is hordott órát, kísérőinek annál pontosabb karóráik voltak. Az idő múlását senki sem kerülheti meg.

g) Világunkban az eseményekhez idő kell - Minden fizikai folyamathoz bizonyos időre van szükség.

Minden folyamathoz idő kell, és az ember életének sokféle eseménye mind a maga meghatározott idejében megy végbe.

A Prédikátor könyve 3,1-15 mondja találóan: Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje a az ültetvény kitépésének. Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek. Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak. Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának. Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak. Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek. Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak. Megvan az ideje az eltépésnek, és megvan az ideje a megvarrásnak. Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek. Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek. Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének. Mi haszna van a munkásnak abból, amiért fáradozik? Láttam azokat a bajokat, amelyeket Isten azért adott az embereknek, hogy bajlódjanak velük. Szépen megalkotott mindent a maga idejében, az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta, de az ember mégsem tudja felfogni Isten alkotásait elejétől végig, amelyeket megalkotott. Rájöttem, hogy nincs jobb dolog, mint ha örül az ember, és a maga javára törekszik egész életében. De az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik, és jól él fáradságos munkájából. Rájöttem, hogy mindaz, amit Isten tesz, örökké megmarad; nincs ahhoz hozzátenni való, és nincs belőle elvenni való. Azért rendezte Isten így, hogy féljék őt. Ami volt, régóta megvan, és ami lesz, már régen megvolt; és az Isten előkeríti azt, ami tovatűnt.

E bibliai szöveg első soraiban van egy figyelemre méltó szó: minden. Ez azt jelenti: Semmi, ami ezen a világon és speciálisan személyes életünkben történik, nem kivétel az idő múlásának szigorú természeti törvénye alól. Mindennek időre van szüksége, de minden esemény és élmény is - függetlenül attól, hogy jónak vagy rossznak ítéljük meg - csak bizonyos ideig tart. Az események fenti felsorolása ellentéteikkel együtt azt fejezi ki, hogy semmi sem kivétel az időrendi lefolyás, az idő szállítószalagján való tartózkodás alól.

Újra és újra átélünk visszatérő dolgokat, mint öröm és szomorúság, éhség és jóllakottság, de csak egyszer megtörténő dolgokat is. Számomra döntőek voltak a szörnyű háborús élmények a meneküléssel és az üldöztetéssel, anyám elhurcolásával, a sok halálos veszéllyel. Örülünk, hogy a rossz élményeknek korlátozott volt a maguk ideje, és most már elmúltak. A szép dolgokat azonban legszívesebben megtartanánk mint állandó tulajdonunkat.

A világtörténelem keretében is számos egyszeri eseménynek megingathatatlan helye van az időtengelyen: Amerika felfedezése Kolumbusz Kristóf által (1492), a reformáció Luther Márton által (1521), a röntgensugarak felfedezése Wilhelm Conrad Röntgen által (1895), az első szívátültetés Christian Barnard által (1967) vagy az első ember Holdra szállása Neil Armstrong által (1969).

A Prédikátor könyve 3. részében Isten túlmutat minden múlandón: Mindaz, amit Isten tesz, örökké megmarad. Ha örök és maradandó dolgokat keresünk, akkor ehhez szilárd alap adatott nékünk, melyre a múlhatatlan dolgokat építhetjük: Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus… Ha valakinek megmarad a munkája, amelyet ráépített, jutalmat fog kapni (1Kor 3,11.14).

Két bibliai időfogalom: kairosz és kronosz

Amikor a Biblia az időről beszél, elsősorban az embernek az idővel kapcsolatos értelmi és létkérdésével foglalkozik. Kétféle időt különböztet meg, melyeket a görög nyelvű Újszövetségben kronosz ill. kairosz jelöl. Minthogy a magyarban és a legtöbb nyelvben nem létezik ez a szóbeli megkülönböztetés, a bibliaértelmezés területén már gyakran vezetett súlyos tévedésekre, hogy nem vették figyelembe e két időfogalom közti elvi különbséget.

Kronosz: az ember ideje

Kronosz a fizikailag mérhető idő, és ezért a történelmi kronológia ideje. Szigorú törvényszerűség az alapja, amely minket, embereket is korlátoz. A nap, a hónap és az év lettek ennek az időelképzelésnek és időfelosztásnak a mértékegységei. Heinrich Kemner észak-német lelkész és evangelizátor (1903-1993) ezt így jellemezte: A kronoszban a térben és időben történő lineáris mozgás egyes pillanatai összegződnek. Ez valami fontosat fejez ki: Ez az idő nem választható el tértől és anyagtól. Az idő, a tér és az anyag képezik világunk fizikai alapvető lényegét, és ezek közül egyik sem vizsgálható a többitől függetlenül. A teremtett világban, melyben élünk, a kronosz természettörvényekkel leírható. Az anyagnak a semmiből való megteremtésével (Zsid 11,3) Isten az időt is létrehozta. A kronológiai időt az jellemzi, hogy állandóan egyenletesen és csak egy irányban halad. Számunkra nem megfordítható és nem megismételhető. Az idő folyásáról beszélünk. Valahol ezen a tengelyen helyezkedik el jelenlegi időpontunk is. Szigorúan véve a jelennek (a most) nincs időtartama. Mindent, ami ez időpont mögött van, múltnak nevezzük, ami pedig előtte van, jövőnek. Felvetődik a kérdés, vajon az időtengelynek van-e jövőbeli határpontja vagy pedig végtelen. A Biblia válasza erre világos és egyértelmű:

Máté 24,35: Az ég és a föld elmúlik…

1Korintus 7,31: mert e világ ábrázata elmúlik.

1Péter 4,7: Mindennek a vége pedig már közel van

Ezek a szavak határozottan jelzik, hogy a jelen világ elmúlásra van ítélve. Ha viszont ez a világ és anyagi tartalma időben korlátozott, akkor - a tér, az anyag és az idő fent említett kapcsolata miatt - magának az időnek is korlátozottnak kell lennie. A Jelenések 10,6-ban éppen erről tudósít a Biblia: hogy nem lesz többé idő. A kronológiai jövő tehát nem korlátlan, hanem Isten által megállapított mértéke van. A Biblia az egyetlen könyv, mely az egész emberi történelmet áttekinti a kezdettől a végig, egyetlen hatalmas folyamatban. Egyetlen más információforrás sem ölel át ekkora időtartamot.

Valahol ezen az időtengelyen helyezhető el saját életünk időtartama is. Időnk nem körkörösen halad és nem ismétlődik. Előre halad, egyszeri, visszahozhatatlan, és szigorúan a születés és a halál közé van zárva. Az időt másként éljük meg, mint a teret, melyet tetszés szerint akár többször is bejárhatunk. Bármikor felkereshetjük gyermekkorunk színhelyeit, de időben sohasem térhetünk oda viszsza. Az idő életünk nagy egyirányú utcája.

Kairosz: Isten ideje

Hermann Bezzel bajor teológus (1861-1917) így jellemzi létünk környezetének korlátozott voltát: A térnek és az időnek önmagában véve is leigázó és beszűkítő hatása van. Lényegében egészen más jellegű és a kronosz minden általunk ismert és korlátozó tulajdonságától mentes a kairosz, Isten ideje. Isten órája nem másodpercek, órák és évek szerint mér, hiszen tér és anyag nem köti gúzsba: Olyanok napjaid, mint a halandóé, olyanok éveid, mint az emberé? (Jób 10,5). Isten kairosza a beteljesült idő, melyben a mi korlátozó fogalmainknak, mint múlt és jövő, nincs többé helye. Isten Szellem, és mint a teremtés Urát, nem korlátozzák az általa teremtett jelenségek, mint tér és idő. Egyetlen pillantással látja és áttekinti az egész időtengelyt, nem kell végigjárnia a mi időnk egyes szakaszait. Ugyanolyan könnyen átlát ezer évet, mint egyetlen kiragadott napot. Ezért érvényes Istenre, ami számunkra felfoghatatlan: Mert ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, mint egy őrváltásnyi idő éjjel. (Zsolt 90,4). Sajnos ezt az idézetet gyakran félreértelmezik és arra használják fel, hogy a Mózes első könyve szerinti teremtéstörténetbe egy hosszú evolúciós folyamatot magyarázzanak bele. Szeretnénk mindenkit nyomatékosan óvni ettől a gondolkodásmódtól.

Aki Isten Igéjét így értelmezi, az a fenti zsoltárrészletet alkalmazhatná például a Máté 27,63-ra, és így magyarázhatná: Háromezer év múlva feltámadok. Ha erről lenne szó, ma is Jézus feltámadására várnánk. ő azonban él - feltámadott! Nem manipulálhatjuk önkényesen a Biblia kijelentéseit. Az Istentől kapott információt komolyan kell venni. Amikor az anyag megteremtésével (1Móz 1,1) az idő is létrejött, a teremtés a Biblia tanúsága szerint szigorú időrendben, napi ritmusban folyt tovább. Az időmérés módszerét 1Mózes 1,14 írja le: Legyenek világító testek az égbolton, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és meghatározó jelei legyenek az ünnepeknek, a napoknak és az esztendőknek. Ez az időmérés első és legrégibb módszere, mely a teremtés folyamatát egyértelműen a kronosznak rendeli alá.

Arra a kérdésre, hogy Isten ideje és az emberek ideje átszámíthatók-e egymásba, megkapjuk a pontos választ a 2Péter 3,8-ból: Az az egy azonban ne legyen rejtve előttetek, szeretteim, hogy az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap. Egyenlet formájában ezt így írhatjuk: 1 isteni nap 1000 emberi év, 1000 isteni év 1 emberi nap.

A következtetés egyértelmű: A kronosz és a kairosz között nem létezik átszámítási képlet.

A kronosz és a kairosz tehát nem csak léptékben különböznek, hanem minőségben és dimenzióban is. Ha ezeket az ismertetőjeleket szem előtt tartjuk, elkerülhetjük a Biblia felületes értelmezését. Az isteni kairosz magasabb dimenziója a kronosszal szemben mindig akkor lesz világos számunkra, amikor Isten térben és időben szuverén módon cselekszik. Így beszélhet Isten már lezárt folyamatokról, holott azok a kronoszban nekünk még jövőnek számítanak. Mielőtt Izráel népe csatába megy, Isten az ellenségen aratott győzelmüket már befejezett tényként jelentheti ki: a kezedbe adtam őket. ( Józs 10,8). A Jelenések prófétai igéjében feltűnően gyakran váltakozik a nyelvtani időalak. Isten független a mi kronoszunktól, ezért úgy beszélhet számunkra jövőbeli eseményekről, mint megtörténtekről.

A teremtés isteni rendje szerint az ember szellemből, lélekből és testből áll. A szellem birtokában, melyet Istentől kapott (Préd 12,7), az ember hordozza Isten ama lényegi vonását, amely megengedi nekünk, hogy az időtengelyt bizonyos értelemben relativizáljuk. Gondolatban repüljünk egy a Földtől ezer fényévnyire levő távoli csillagra. A fényév az a távolság, melyet a fény egy év alatt megtesz, azaz 9,46 billió kilométer. Képzeljük el, hogy alkalmas távcsővel Cs1-ről meg tudjuk figyelni a Földet. Olyan eseményeknek lennénk a szemtanúi, melyek ezer évvel azelőtt történtek a Földön. A Cs2 csillagról, mely kétezer fényévre van a Földtől, a még távolabbi múltba tekinthetnénk vissza. Ugyanígy szellemben olyan helyzetet is elképzelhetnénk a világmindenségben, ahonnan megfigyelhetnénk Izráel népének átkelését a Vörös-tengeren. Ha ily módon legalábbis szellemben olyan helyzetbe kerülhetünk, melyben képesek vagyunk átélni a múltbeli események bizonyos egyidejűségét, mennyivel inkább érvényes ez Istenre. Isten kairoszát ezért úgy képzelhetjük el, mint örök egyidejűséget, melyben nem érvényes a kronológiai egymásutániság szigorú törvényszerűsége.

Mi az örökkévalóság?

Amikor elhagyjuk az idő szállítószalagját, mindnyájunk számára elkezdődik az örökkévalóság. Mi, emberek örökkévalóságra teremtett lények vagyunk. Létezésünk soha nem szűnik meg.

Örökkévalóság = végtelenül meghosszabbított időtengely? Hogy fogalmat alkothassunk az örökkévalóság hosszáról, a következő képet szokták alkalmazni: Képzeljük el a Himalája hegységet mint egy óriási gyémántot. A gyémánt a természetben előforduló legkeményebb anyag. Ehhez az óriási gyémánthegyhez minden ezredik évben odarepül egy madár, és megfeni rajta a csőrét. Amikor a madár ily módon az egész hegyet elkoptatta, akkor telt el egy másodperc az örökkévalóságból.

Akármilyen szemléletes is ez a kép, alapvetően hamis. Az örökkévalóság nem a (bármennyire is) meghosszabbított időtengely. Ha így lenne, akkor az örökkévalóság hasonlítana a végtelenbe meghosszabbított szállítószalaghoz. Akkor Isten is velünk együtt ezen a beszűkülő szállítószalagon ülne, és ugyanúgy az időhöz lenne kötve, mint mi ebben az életben. Ez azonban lehetetlen, mert Istent semmivel sem lehet megkötni. Tehát a fenti elképzelés alapvetően hamis.

A népek különböző elképzelései

A különböző népek megalkották az örökkévalóságról a saját elképzeléseiket. Itt csak néhány elgondolást ismertetünk:

a) Az egyiptomiak vallása: Az óegyiptomi vallásban különösen intenzív kifejezést nyertek a túlvilágról, tehát egy örök tartózkodási helyről alkotott elképzelések. A piramisok, fáraósírok, múmiák, valamint sírok és obeliszkek hieroglifikus feliratai világos bizonyítékul szolgálnak erre.

Mumifikálás: Az emberek azt hitték, hogy a mumifikálás feltétlenül szükséges ahhoz, hogy valaki a túlvilágba jusson. Akkoriban nemcsak fáraókat és udvari hivatalnokokat mumifikáltak, hanem minden halottat. A belsőségeket egy külön edénybe tették (kanopusz). A szív az üres testburokban maradt, mivel tőle függött a leélt élet értékelése. Az volt az elképzelésük, hogy a túlvilágon a szívet összehasonlítják egy toll súlyával. Egy tiszta szív könnyű volt és gonosztettektől nem terhelt, így feltételezték, hogy egy tollnál is könnyebb. Ha a szív túl nehéz volt, a szívfalók felfalták, és akkor lőttek a túlvilágnak.

Ha valakin halálos ítéletet hajtottak végre, nem a halál volt a legrosszabb a számára, hanem hogy ezután nem mumifikálták. Mumifikálás nélkül nem volt számára túlvilág. A mumifikálók ezért nagy tekintélynek örvendtek a lakosság körében. A mumifikálás hagyománya Kr.u. 300 körül szűnt meg.

Sírábrázolások: A sírfestményeken az egész élet lefolyását megörökítették. Így vannak képek születésről, vetésről és aratásról, vadászatról, munkáról, ünnepekről és sok egyébről. Azt hitték, hogy a túlvilágon csak az létezik majd, amit a földön ábrázoltak. A túlvilágon bíróság is volt. Azt gondolták, hogy a múmia az elhunyt pihenésére szolgál. A festészet hagyományához tartozott, hogy a férfi és nőarcokat csak profilból ábrázolták, a vállakat ellenben szemből. E változatlan elvek okát nem ismerjük. A sírokban szolgákat is ábrázoltak (Egyiptomban nem voltak rabszolgák, csak szolgák. Fizetést kaptak és saját tulajdonuk volt.) Egy szolga boldog volt, ha megfestették ura sírjában. Így az ő túlvilági életéről is előre gondoskodtak. A sírrajzokon gyakran találni 365 szolgálóalakot. Ez azt jelenti, hogy a túlvilágon nem dolgoznak minden nap; az év során naponta a 365 szolgából csak egy volt soron.

b) Az indiánok örök vadászmezői: Az észak-amerikai indiánok életminőségét elsősorban a vadászat sikere határozta meg. Az elejtett állatok szolgáltatták a húst a táplálkozáshoz, és prémeket a ruházkodáshoz. Ha valaki gazdag állatállománnyal bíró területen lakott, meg volt oldva a létfenntartása. Kézenfekvő volt, hogy úgy képzeljék el a túlvilágot, mint olyan vidéket, ahol a vadászmezők sohasem merülnek ki.

c) A buddhisták nirvánája: A buddhisták üdvözülési célja a nirvána (páliul nibbana = elfújni, kilehelni, kialudni). Ennek két nézőpontja volt: 1. E földi lét kialvása, és annak az oksági törvénynek a megszűnése, mely szüntelenül új születésekhez vezet. 2. Belépés a tökéletes nyugalom állapotába, egy abszolút, személytelen állapotba. A nirvána a fizikai létezés teljes kialvását és megszűnését jelenti. Egy misszionárius egyszer megkérdezett egy szigorú thaiföldi buddhista asszonyt: Meg tud nevezni egy olyan embert, akiről biztosan tudja, hogy halála után a nirvánába jut? ő ezt válaszolta: Körülbelül ezer évenként születik egy olyan ember, aki a sok újjászületésen keresztül megszabadult a vágyaitól, és annyi jó tettet halmozott fel, hogy elérte a megvilágosultak fokozatát. Amikor meghal, ő a nirvánába jut. Ez jól mutatja, milyen kicsi az esélye egy buddhistának, hogy egyszer elérje az általa vágyott célt. Milyen hálásak lehetünk, hogy a Biblia nekünk egész másfajta bizonyosságot ad! Mindenki, aki elfogadja Jézust Urának, biztos lehet benne, hogy a halál az örök élet bejárata: Aki hallja az én Igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van. (Jn 5,24).

d) A muzulmánok paradicsoma: Az iszlám elképzelés szerint a hívő muzulmánok a halál után a paradicsomba jutnak. Ez egy olyan tartomány, ahol víz, tej, bor és méz folyik a patakokban; egy hely az érzéki élvezetek számára, ahol a muzulmánok örökifjú, csábos paradicsomi szüzekkel enyelegnek. Könnyű felismerni, hogy itt a jelenbeli vágyaknak a túlvilágba vetítéséről van szó.

Az örökkévalóság sejtése

A Prédikátor 3,11-ben olvashatunk egy figyelemre méltó kijelentést: Szépen megalkotott mindent a maga idejében, az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta. A Teremtő mindnyájunk értelme elé tárta az örökkévalóság sejtését.

A különböző vallásokban és költeményekben ugyan kifejezésre jut az örökkévalóság iránti vágy, de egyetlen ember sem tudja leírni a halál falán túli valóságot. Ez egyedül a Biblia élő Istene és Fia, Jézus Krisztus számára van fenntartva. Csak Jézus mondhatta: Én vagyok az igazság (Jn 14,6), ezért őt kell hallgatnunk, ha meg akarunk tudni valami biztosat az örökkévalóságról.

Felhasznált irodalom: Werner Gitt - Az idő




Amennyiben kérdései vannak, vagy szeretne többet megtudni egy adott témáról, várjuk levelét, vagy adj hozza a Kedvenceidhez!