A vallások

Függetlenűl attól, hol élsz, kétségtelenül megfigyelheted, hogy a vallás emberek millióinak életét befolyásolja, talán a tiedet is. Azokban az országokban, ahol a hinduizmust gyakorolják, gyakran látni púdzsát végző embereket, ez egy olyan szertartás, amelynek keretében a hívők kókuszdiót, virágokat és almát ajánlanak fel isteneiknek. Azután a pap tilakot tesz a homlokukra, azaz piros vagy sárga festékből egy pontot. A Gangesz folyónál milliók gyűlnek össze minden évben, hogy megtisztuljanak annak vize által.

A katolikus országokban az emberek templomokban és katedrálisokban imádkoznak, feszülettel vagy rózsafüzérrel a kezükben. A rózsafüzér gyöngyszemei imák számlálására szolgálnak, amiket a Mária iránti odaadásból ajánlottak fel. Az apácákat és a papokat nem nehéz felismerni, fekete öltözékük megkülönbözteti őket.

A protestáns országokban számtalan imaház és templom van, s vasárnaponként a gyülekezet tagjai általában felveszik legjobb ruhájukat és összegyűlnek ezeken a helyeken, hogy egyházi énekeket énekeljenek és prédikációkat hallgassanak. Papjaik gyakran fekete öltönyt és megkülönböztető papi gallért viselnek.

Az iszlám országokban a müezzinek, az imára szólító muszlimok hangját hallani, akik a minaretek erkélyéről naponta ötször hívják szertartásos imára, salát-ra a hívőket. A Qur'ánt tekintik az iszlám szent iratának. Az iszlám hit szerint a Qur'ánt Isten ihlette és Gábriel angyalon keresztül adta Muhammad prófétának az i. sz. VII. században.

Sok buddhista ország utcáin látni buddhista szerzeteseket, rendszerint sáfránysárga, fekete vagy piros öltözékben, ami a jámborság jele. A régi templomok a derűs Buddhát ábrázoló szobrokkal a buddhista hit ősiségét bizonyítják.

A családi oltárokkal és az ősöknek bemutatott áldozatokkal a sintoizmus, főként Japánban, a mindennapi élet része. A japánok megengedhetőnek tartják, hogy akár a legvilágibb dolgokért is imádkozzanak, például egy iskolai vizsga sikeréért.

Mit mutat a vallásgyakorlatnak ez a világszerte tapasztalható sokfélesége? Azt, hogy az emberiségnek évezredek óta vannak szellemi igényei, vágyai a szellemi dolgok iránt. Az emberek próbák és terhek, kétségek és kérdések közepette élnek, beleértve azt a kérdést is, miért kell meghalniuk. Istenükhöz vagy isteneikhez fordulnak áldást és megnyugvást keresve, s eközben vallásos érzéseiket sokféle módon fejezik ki. A vallások megpróbálnak választ keresni a nagy kérdésekre is: Miért vagyunk itt? Hogyan kellene élnünk? Mit tartogat a jövő az emberiség számára?

Másrészt viszont milliók vannak, akik semmilyen vallást nem gyakorolnak, és semmiféle istenben sem hisznek. ők az ateisták. Ismét mások, az agnosztikusok úgy hiszik, hogy Isten ismeretlen, és valószínűleg megismerhetetlen. Ez azonban nyilvánvalóan nem azt jelenti, hogy ők elvek vagy etikai alapok nélküli emberek, mint ahogy azok sem feltétlenül rendelkeznek ezekkel, akik valamilyen hithez tartozónak vallják magukat. Ámde ha valaki úgy fogja fel a vallást, mint bizonyos elvekhez való ragaszkodást; szigorú hűséget vagy lojalitást; lelkiismeretességet; kegyes jóindulatot vagy ragaszkodást, akkor valamilyen módon a legtöbb ember vallásos, még az ateisták és az agnosztikusok is.

Egy olyan világban, amely az egyre gyorsabb közlekedési és kommunikációs eszközök révén mind kisebb és kisebb lesz, a különböző vallások hatása világszerte érezhető, akár tetszik, akár nem. Mi készteti az embereket arra, hogy ilyen hevesen reagáljanak, ha vallási kérdésről van szó? Ahhoz, hogy erre válaszolhassunk, tudnunk kell valamit a világ vallásainak hátteréről. A különböző vallások tanulmányozása nem jelenti szükségszerűen azt, hogy valaki hűtlen a saját hitéhez; ez a hit inkább növekedhet, ha látjuk, hogyan keresték más emberek a valóságot, és hogyan gazdagította őket ez a kutatás. A megismerés megértéshez vezet, a megértés pedig a más nézőpontú emberek iránti türelemhez.

Gondoltad vagy mondtad-e már: Nekem megvan a magam vallása. Ez teljesen magánügy. Erről nem vitatkozom másokkal. A vallás valóban nagyon is magánjellegű, szüleink és rokonaink úgyszólván születésünktől kezdve elménkbe ültetik a vallási vagy etikai elképzeléseket. Ezért általában szüleink és nagyszüleink vallási eszményeit követjük. A vallás szinte családi hagyománynyá válik. Mi ennek a következménye? Az, hogy sok esetben mások döntik el, milyen vallásúak legyünk. Ez egyszerűen attól függ, hol és mikor születtünk. Az egyén ragaszkodását egy bizonyos hithez gyakran a születési hely földrajzi véletlenszerűsége határozza meg.

Vajon ésszerű feltételezni, hogy az a vallás, amibe valaki beleszületik, szükségszerűen a teljes igazság? Aki Olaszországban vagy Dél-Amerikában jön a világra, az mindenféle választási lehetőség nélkül valószínűleg katolikusként nő fel. Aki Indiában születik, az szinte automatikusan hindu lesz, ha Pandzsáb államban, akkor esetleg szikh. Akinek a szülei pakisztániak, az nyilvánvalóan moszlim lesz. És annak, aki az elmúlt néhány évtizedben valamelyik szocialista országban született, nem volt más választása, mint ateistaként felnőni (Galata 1:13, 14; Cselekedetek 23:6).

Vajon az a vallás, amibe valaki beleszületett, automatikusan az igaz, az Isten által helyeselt vallás? Ha az emberek évezredeken át ezt az elképzelést követték volna, sokan még ma is a primitív sámánizmust és a termékenységi kultuszokat gyakorolnák, azon az alapon, hogy ami az őseimnek jó volt, az jó nekem is.

Az elmúlt 6000 év során szerte a világon kialakult vallási kifejezésmódok különbözőségeit tekintve mindenképp tanulságos és szélesíti a látókört annak megértése, hogy mások mit hisznek, és a hitük honnan ered. Ezenkívül új távlatot is nyithat számodra: kézzelfoghatóbb reményt a jövőre vonatkozóan.

Ma sok országban a bevándorlásnak és a lakosság átrétegződésének köszönhetően különböző vallású emberek kerültek egymás szomszédságába. Ezért egymás nézőpontjának megértése tartalmasabbá teheti a különböző hitű emberek közötti beszélgetést és gondolatcserét. Ez talán világszerte legalább részben elűzné a vallási különbségek okozta gyűlöletet. Igaz, az emberek hitüket tekintve erősen különböznek egymástól; de csupán az, hogy valakinek más a nézőpontja, nem ok arra, hogy ezért őt gyűlöljék (1Péter 3:15; 1János 4:20, 21; Jelenések 2:6).

Az ősi zsidó törvényben ez áll: Nehogy gyűlöld rokonaidat a szívedben. Fedd meg a rokonodat, de ne keveredj bűnbe miatta. Nehogy bosszút állj honfitársadon vagy haragot táplálj iránta. Szeresd felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az ÚR (3Mózes 19:17, 18, Ta). Az igaz keresztény hit Megalapítója ezt mondta: Én pedig azt mondom nektek, akik hallgattok: Továbbra is szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket ... és nagy lesz a ti jutalmatok, és a Legfelségesebbnek fiai lesztek, mivel ő kedves a hálátlanokhoz és gonoszokhoz (Lukács 6:27, 35). A próbának alávetett nő cím alatt a Qur'án hasonló alapelvet fejt ki (szúra 60:7, S.R.): Allah talán barátságot szerez köztetek és azok között, akikkel ellenségeskedtetek. Allah [mindenre] képes. Allah megbocsátó és könyörületes.

A türelem és a megértés, bár szükséges, nem szünteti meg a különbséget az egyes hitek között. Egy történész, Geoffrey Parrinder ezt állította: Néha azt mondják, hogy minden vallásnak ugyanaz a célja, vagy hogy egyaránt az igazsághoz vezető utak, sőt, hogy mindegyik ugyanazokat a tantételeket tanítja ... De az ősi aztékok vallása, akik áldozataik még dobogó szívét emelték a nap felé, bizonyára nem volt olyan jó vallás, mint a békés Buddháé. Ezenkívül, ami az imádatot illeti, vajon nem magának Istennek kell meghatároznia, mi elfogadható számára és mi nem? (Mikeás 6:8).

A legtöbb vallás a hittételek vagy dogmák egész tárházával rendelkezik. Ezek azonban gyakran igen bonyolult hittudományt alkotnak, ami a laikus ember számára érthetetlen. Ennek ellenére minden esetben érvényes az ok-okozati alapelv. A vallás tanainak hatnia kell a hívők személyiségére és mindennapi viselkedésére. Így tehát rendes körülmények között minden ember viselkedése kisebb-nagyobb mértékben a saját vallási hátterének visszatükröződése. Milyen hatással van rád a vallásod? Kedvesebb emberré formál téged? Nagylelkűbb, becsületesebb, alázatosabb, türelmesebb és együttérzőbb leszel általa? Ezek ésszerű kérdések, kiváltképp azért, mert a nagy vallástanító, Jézus Krisztus ezt mondta: Minden jó fa jó gyümölcsöt terem, de minden romlott fa értéktelen gyümölcsöt terem. Jó fa nem teremhet értéktelen gyümölcsöt, sem romlott fa nem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzbe vetnek. Tehát valóban gyümölcseikről ismeritek fel azokat az embereket (Máté 7:17-20).

A világtörténelemnek minden bizonnyal arra kellene indítania bennünket, hogy megálljunk és elgondolkozzunk: Milyen szerepet játszott a vallás abban a számtalan háborúban, amely az emberiséget sújtotta és kimondhatatlanul sok szenvedést okozott? Miért ölte meg oly sok ember a vallás nevében annyi embertársát? A keresztes hadjáratok, az inkvizíció, a közel-keleti és az észak-írországi konfliktusok, az Irak és Irán közötti háború mészárlása, a hindu-szikh összeütközések Indiában - mindezek biztosan felvetnek néhány kérdést a gondolkodó emberekben a vallási nézetekkel és erkölccsel kapcsolatban.

A kereszténység országai képmutatásukról ismertek ezen a téren. A két világháborúban katolikus katolikust, protestáns protestánst gyilkolt keresztény politikai vezetőik parancsára. A Biblia azonban világosan szembeállítja egymással a test cselekedeteit és a szellem gyümölcseit. A test cselekedeteire vonatkozóan ezt írja: Ezek paráznaság, tisztátalanság, gátlástalan viselkedés, bálványimádás, spiritizmus gyakorlása, ellenségeskedések, viszálykodás, féltékenység, haragkitörések, versengések, szakadások, szekták, irigységek, dorbézolások, dőzsölések és ezekhez hasonlók. Ezeket illetően előre is figyelmeztetlek, amiképpen már korábban is figyelmeztettelek titeket, hogy akik ilyen dolgokat gyakorolnak, nem öröklik Isten országát. Azonban az úgynevezett keresztények ezeket a dolgokat évszázadok óta gyakorolják, s viselkedésüket a papság többnyire elnézi (Galata 5:19-21).

A szellem gyümölcsei ezzel ellentétben a következők: Szeretet, öröm, béke, hosszútűrés, kedvesség, jóság, hit, szelídség, önuralom. Az ilyenek ellen nincs törvény. Valamennyi vallásnak ezeket a békés gyümölcsöket kellene megteremnie. De vajon megtermik? (Galata 5:22, 23).

Nekem megfelel a saját vallásom, sok ember ezzel a megjegyzéssel tér ki a vallási témájú beszélgetés elől: Nekem megfelel a saját vallásom. Nem bántok senkit, és amennyire csak tudok, segítek másoknak. De vajon elegendő ez? Elengendőek-e a saját ismérveink a vallást illetően?

A vallás az ember hitének és tiszteletének kifejezése egy emberfeletti hatalom iránt, amelyet a világegyetem teremtőjeként és uralkodójaként ismer el - fogalmazza meg egy szótár. Ha ez így van, akkor bizonyára mindenkiben felmerül a kérdés: Megfelel-e az én vallásom a világegyetem teremtőjének és uralkodójának? Ebben az esetben a Teremtő joga meghatározni azt is, milyen viselkedés imádat, hittétel elfogadható számára, és milyen nem. Ennek megtételéhez ki kellett nyilvánítania akaratát az emberiség előtt, és ennek a kinyilatkoztatásnak mindenki számára könnyen elérhetőnek és hozzáférhetőnek kell lennie. Ezenfelül kinyilatkoztatásainak mindenkor következetesnek és egymással összhangban levőnek kell lenniük, még ha évszázadok választják is el azokat egymástól. Ez kihívást jelent minden ember számára mindenkinek meg kell vizsgálnia a bizonyítékokat, és saját magának kell meggyőződnie arról, mi Isten elfogadható. Az egyik legrégibb, isteni ihletésűnek mondott könyv a Biblia. Ez a legszélesebb körben forgalmazott, legtöbb nyelvre lefordított könyv a történelemben. Közel kétezer évvel ezelőtt egyik írója kijelentette: Ne szabjátok magatokat többé a dolgok e rendszeréhez, hanem alakuljatok át a gondolkodásmódotok megújulása által, hogy meggyőződhessetek arról, mi az Isten jó, elfogadható és tökéletes akarata (Róma 12:2). Mi lehet egy ilyen meggyőződés forrása? Ugyanaz az író ezt mondta: A teljes Írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a dolgok helyreigazítására, az igazságosságban való nevelésre, hogy az Isten embere teljesen alkalmas, minden jó cselekedetre tökéletesen felkészített legyen. Az ihletett Bibliának kell tehát az igaz és elfogadható imádat megbízható mércéjéül szolgálnia (2Timótheus 3:16, 17).

A Biblia legősibb része régebbi a világ valamennyi más vallási írásánál. A Tóra, vagyis a Biblia első öt könyve, a Törvény, amit Mózes írt ihletés alatt, az i. e. XV. és XVI. századból származik. A hindu Rigvéda (himnuszgyűjtemény) írása i. e. 900 körül fejeződött be, és nem esik szó benne arról, hogy isteni ihletésű lenne. A buddhista Hármas kosár elnevezésű iratgyűjtemény az i. e. V. századból származik. A Qur'án, amiről azt állítják, hogy Isten adta Gábriel angyalon keresztül, az i. sz. VII. században keletkezett. A Mormon című könyv, amit állítólag egy Moroni nevű angyal adott Joseph Smith-nek az Egyesült Államokban, a XIX. századból származik. Ha e munkák közül némelyek isteni ihletésűek, amint azt állítják, akkor nem szabadna, hogy vallási útmutatásaik ellentmondjanak a Biblia, azaz az eredeti ihletett forrás tanításainak.

Minden vallás más választ ad a kérdéseinkre; de amikor a tiszta istentisztelet-et keressük, végső fokon azokra a következtetésekre kell jutnunk, amikre Isten akarja, hogy jussunk (Jakab 1:27). Miért mondhatjuk ezt? Mert e szerint az alapelv szerint járunk el: Isten legyen igaz, még ha minden ember hazug lenne is, amint meg van írva: Hogy igaznak bizonyulj a beszédben és győzedelmes légy, amikor vádolnak téged (Róma 3:4).

Felhasznált irodalom: E.H.Broadbent:Zarándok gyülekezet; Az emberiség Isten keresése




Amennyiben kérdései vannak, vagy szeretne többet megtudni egy adott témáról, várjuk levelét, vagy adj hozza a Kedvenceidhez!