Ámos könyve

Ámos nem tanult a próféták teokratikus iskolájában, amelyet Sámuel alapított. Isten által a prófétai követség végzésére pásztori foglalkozásából lett elhíva a júdabeli Tékoa mezejéről. Prófétai szolgálatát Uzziás júdabeli király, és Izrael királya II.Jeroboám idejében végezte, amikor valószínűen, egy tizenötéves időszak alatt a két királyság egyidőben fennállott (Kr.e. 626-811). Szolgálatának idején, kortárs volt Hóseással, és Ésaiással. Az Ámos név viselőt vagy teherviselőt jelent, mint próféta megsemmisítő üzenetet vitt, nemcsak az Izraelre, hanem a pogány nemzetekre nézve is. (Ámos 1:1 7:14,15).

Az első fejezet szerint, Isten elkövetkezendő bosszújára vannak ítélve a következő nemzetek: Szíriabeliek, Filiszteusok, Tirusbeliek, Edomiták, és Ammoniták. A második fejezet a pogány nemzetekhez csatolja Moábot, majd röviden bejelenti azt a fogságot, amely Júdára fog következni. A próféta figyelme folytonosan Izrael királyságának tíz törzse ellen irányul. Isten múltbeli szabadításait Izrael elfelejti, és újra bálványokat imád.Ámos a 3.7-ben mondja: Mert semmit sem cselekszik az én Uram az Úr, míg meg nem jelenti titkát a szolgáinak, a prófétáknak. Isten Ámosnak megjelentette Izrael bukását, és annak okát is. A próféta által Isten figyelmeztet azáltal, hogy visszatartotta az esőt, és dögvésszel sújtott egyeseket. Mindennek ellenére nem tértek vissza Istenhez, ezért mondja Isten: Készülj fel Izrael, hogy találkozz a te Isteneddel! (Ámos 3:1-4.13).

Panasszal kezdődik az ötödik fejezet, majd felhívás a bűnbánatra. Befejezésképpen egy elfogadhatatlan vallásos ajándékokról beszél, és egy jövendölést mond, mely szerint fogságba fog menni Damaszkuszon túlra. Ezt megelőzőleg sok izraelita ment rabságra Damaszkuszba, de most még távolabb mennek el fogolyként, mégpedig Asszíriába. (II Kir 10:32,33. 15:29. 17:6). A hatodik fejezet, tovább folytatja e rabság jövendölését, a pusztítás méreteit, és főképen azokat vádolja, akik kényelmesen, és önelégülten üllnek. A három látomás után, amelyben megjövendöli Izrael lerombolását, a hetedik fejezet beszámol a próféta szolgálati tapasztalatáról. Isten üzenetével Ámos az ellenség területére ment, ez Izraelben a bételi vallásos központ hamis papjának, Amáziásnak gyűlöletét váltotta ki. Ez elment Jeroboám királyhoz, és Ámost lázadással vádolta, majd azt mondta Ámosnak, hogy menjen vissza Júdába, és ne jövendöljön többet Izraelben, vagy Bételben, mert itt a népnek meg van a maga temploma. (Ámos 7.10-13). E tettek miatt, Ámos sok szenvedést jövendölt meg Amáziásnak.

Miután megjövendölte Isten törvényes ítéletét a szegények elnyomása miatt, a nyolcadik fejezet egy éhséget jövendől meg: Nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után.(Ámos 8:11). A kilencedik fejezet élénken fájlalja, hogy Isten ítéletének elkerülése lehetetlen, és a fogságban is sokat fog szenvedni az Izrael. Csak az utolsó öt vers, nem tartalmazza a szerencsétlenség szomorú üzenetét. Ezekben meg van jövendölve, hogy egy maradék vissza fog térni a fogságból, hogy egy helyreállítási munkát végezzen, és hogy áldásban részesüljön, a Dávid házának ágán helyreállított királyságban.