Náhum próféta könyve

1.

1 Fenyegető jövendölés Ninivéről. Az elkósi Náhum látomásának könyve. 2 Indulatos és bosszúálló Isten az ÚR, bosszúálló az ÚR és haragvó. Bosszút áll ellenfelein az ÚR, és haragtartó ellenségeivel szemben. 3 Türelmes az ÚR, de nagy a hatalma; nem hagy az ÚR büntetés nélkül. Förgetegben és forgószélben visz az útja, felhő a lépteinek pora. 4 Megdorgálja a tengert, és kiszárítja, a folyamokat mind kiapasztja. Elhervad a Básán meg a Karmel, a Libánon virágai is elhervadnak. 5 A hegyek megrendülnek előtte, és a halmok remegnek. Tekintetétől megindul a föld, a földkerekség és minden lakója. 6 Ha megharagszik, ki állhat meg előtte, izzó haragjának ki állhat ellene? Lángoló haragja árad, mint a tűz, még a sziklák is szétporladnak tőle. 7 Jó az ÚR! Menedék a nyomorúság idején, gondja van a hozzá folyamodókra. 8 De elsöprő áradattal vet véget ellenfeleinek, ellenségeit sötétség üldözi. 9 Mit terveztek ti az ÚR ellen? Ha ő véget vet valaminek, nem lesz szükség még egy csapásra! 10 Összefonódhatnak élősövénnyé, átitatódhatnak italuktól, akkor is megégnek, mint az egészen száraz tarló. 11 Belőled indultak útnak, akik gonoszat terveztek az ÚR ellen, pusztító szándékkal. 12 Így szól az ÚR: Ha teljes erőben és oly sokan vannak is, levágják őket, és elmúlnak. Megaláztalak ugyan, de többé nem alázlak meg. 13 Most összetöröm a rád nehezedő igát, és köteleidet leszaggatom. 14 Rólad, Ninive, ezt parancsolta az ÚR: Neved nem marad fenn többé, isteneid házából kiirtom a faragott és öntött bálványokat, megásom sírodat, mert átkozott vagy!

2.

1 Jön már a hegyeken az örömhírt hozó, aki békességet hirdet! Ünnepeld, Júda, ünnepeidet, teljesítsd fogadalmaidat, mert nem gázol át rajtad többé a pusztító, teljesen megsemmisült! 2 Ostromló vonul ellened, Ninive! őrizd az erődöt, figyeld az utat, öltözz fegyverbe, szedd össze minden erődet! 3 Visszaadja az ÚR Jákób méltóságát, Izráel méltóságát, bár rablók rabolták ki őket, levagdalták ágaikat. 4 A vitézek pajzsa vörös, a katonák ruhája bíborszínű. A harci kocsik acélosan csillognak, amikor harcra készülnek, és fenyegetve rázzák a lándzsákat. 5 Harci kocsik robognak az utcákon, fel-alá száguldoznak a tereken, ragyognak, mint a fáklyák, cikáznak, mint a villámok. 6 Felriadnak a parancsnokok, hanyatt-homlok rohannak, sietnek a várfalakra, de már áll az ostrom. 7 A folyam felőli kapuk föltárultak, a palota rémületbe esik. 8 A királynőt fogolyként hurcolják el, szolgálói keseregnek, mint nyögő galambok, és mellüket verik. 9 Úgy járt Ninive, mint egy víztároló, melynek vize elfolyt. Álljatok meg, álljatok meg! - kiáltják, de senki sem fordul vissza. 10 Raboljatok ezüstöt, raboljatok aranyat! Határtalan sok a kincs, tömegével van mindenféle drága holmi! 11 Dúlás, pusztulás, felfordulás! Megdermed a szív, reszketnek a térdek, meggörnyed minden derék, minden arc elsápad. 12 Hová lett az oroszlánok tanyája, az oroszlánkölykök barlangja, ahová járni szokott az anyaoroszlán meg a kölyke, és senki sem merte fölriasztani?! 13 Az oroszlán bőven szerzett zsákmányt kölykeinek, és öldökölt nőstényeinek, megtöltötte barlangjait zsákmánnyal, tanyáit pedig prédával. 14 De én most rád támadok - így szól a Seregek URa -, és porrá égetem harci kocsijaidat! Oroszlánkölykeidet fegyver emészti meg, véget vetek zsákmányolásodnak a földön, és nem hallatszik többé követeid szava.

3.

1 Jaj a vérontó városnak! Csupa hazugsággal és rablással van tele, nincs vége a zsákmányszerzésnek. 2 Hangzik az ostorcsattogás és a kerékdübörgés, lovak dobognak, harci kocsik robognak, 3 lovak ágaskodnak, kardok ragyognak, dárdák villognak, tömérdek a sebesült, rengeteg a hulla, számtalan a holttest, botladoznak a hullákban. 4 Mert rengeteget paráználkodott ez a parázna, szépséges és bűbájos asszony, aki népeket ejtett rabul paráznaságával, és nemzetségeket bűbájával. 5 Én most rád támadok - így szól a Seregek URa -, ruhádat az arcodra borítom, megmutatom meztelenségedet a népeknek, gyalázatodat az országoknak! 6 Szemetet szórok rád, gyalázatossá teszlek, és pellengérre állítlak. 7 Aki csak lát, menekül tőled, és ezt mondja: Elpusztult Ninive! Ki sajnálja? Hol találok olyanokat, akik részvéttel vannak iránta? 8 Jobb vagy-e Nó-Ámónnál, mely a Nílus ágai közt terül el? Víz veszi körül, hadereje a tenger, tenger a várfala. 9 Etiópia és Egyiptom révén végtelen erős volt, Pút és Líbia segítette. 10 Mégis számkivetésbe, fogságba kellett mennie. Csecsemőit is falhoz verték az utcasarkokon. Előkelőire sorsot vetettek, főrangú embereit mind bilincsbe verték. 11 Te is lerészegedsz majd, elveszted eszedet, te is keresed majd a menedéket az ellenség elől! 12 Minden erődöd olyan, mint a fügefa korai gyümölcse: aki enni akar, csak megrázza, és a füge a szájába hull. 13 Harcosaid olyanok, mint az asszonyok. Országod kapui az ellenség előtt tárva-nyitva állnak, záraidat tűz pusztítja el. 14 Gyűjts vizet az ostrom idejére, javítsd ki erődeidet! Dagaszd a sarat, taposd az agyagot, készíts téglát! 15 Mindjárt megemészt téged a tűz, kiirt a fegyver, megesz, mint a sáska, ha annyian vagytok is, mint a sáskák, annyian, mint a szöcskék! 16 Ha kalmáraid többen volnának is, mint az ég csillagai: "Megvedlik a sáska, és elrepül!" 17 Tisztviselőd annyi van, mint a sáska, írnokod, mint a sáskaraj, hideg időben a falakon tanyáznak, de ha kisüt a nap, odébb állnak: senki sem tudja, hova lettek. 18 Alszanak már pásztoraid, Asszíria királya! Nyugosznak előkelőid. Elszéledt néped a hegyeken, nincs, aki összegyűjtse. 19 Nincs enyhülés bajodra, sebed gyógyíthatatlan. Akik híredet hallják, mind tapsolnak, mert van-e, akin nem gázolt át örökös gonoszságod?!