Húsvét

A karácsonyhoz hasonlóan a húsvétot is átszövik a babiloni elemek. Elsősorban a húsvét nem keresztyén elnevezés, ez a szó a Bibliában nem fordul elő. A magyar bibliafordításokban azonban gyakran olvashatjuk: húsvét, húsvéti bárány, húsvét napja, a húsvét ideje. Az eredeti szövegben ehelyett mindig a páska, a páskaünnep, a páskabárány, a kovásztalan kenyér ünnepe áll, de sohasem húsvét! A magyar húsvét szó a nagyböjt végével függ össze: azaz lehet már húst enni, fogyasztani. Az őskeresztyén egyházban nagyon korán megünnepelték Krisztus halálát és feltámadását, csak nem húsvét, hanem páska néven.

A 40 nap (a böjt ideje) megtartásának nem volt létjogosultsága, amíg az első gyülekezet sértetlen maradt. A böjti idöszakot, amelyet a római egyház átvett, közvetlenül a babiloni istennő imádóitól kölcsönözte. A böjtöt e tavaszi évszakban a jezidik népcsoport, Kurdisztán pogány ördögimádói is megtartják, amit mestereiktől, a babilóniaiaktól vettek át.

A pogányok a böjtöt mint az évi nagy ünnepre való elengedhetetlen felkészülést tartották meg Tammuz (Nimród) halálának és feltámadásának emlékére. Az egyház azért vette át, hogy a pogányoknak a keresztyénséget még ebben a tekintetben is elfogadhatóbbá tegye. Arnobius és alexandriai egyházatyák ezt a pogány böjti időszakot úgy írják le, mint ami semmiben sem különbözik a keresztyén egyház nagyböjtjétől, amelyet az egyház erkölcstelen babiloni karneváli ünnepségeivel együtt átvett.

Nemcsak a böjtöt vették át Babilontól, hanem a húsvéti tojást és a húsvéti kalácsot is. A húsvéti kalácsot az Ég Királynőjének, vagyis Astarténak áldozták. Jeremiás próféta is utal erre a kalácsáldozatra: A fiak fát szedegetnek, az apák tüzet gyújtanak, az asszonyok pedig tésztát gyúrnak, hogy áldozati süteményeket készítsenek az Ég Királynöjének, és italáldozatot mutassanak be más isteneknek, és ezzel bosszantsanak. Vajon nekem okoznak bosszúságot, így szól az úr: nem saját maguknak? Mert majd szégyen borítja arcukat! Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Lángoló haragom kiárad erre a szent helyre, emberre és állatra, a mezók fájára és a föld gyümölcsére. Égni fog, nem alszik ki!(Jer 7,18-20). A húsvéti tojás eredete szintén babiloni. Bacchusz (a kicsapongás istene, Nimródnak egy másik neve) misztériumjátékain az egyik éjszakai szertartás a tojás megszentelése volt. A hinduknak aranytojásuk volt, a japánok pedig ércböl készült tojást ismertek.

Kínában a szent ünnepeken színes és festett tojásokat használtak. Az ókori Egyiptomban és Görögországban az istentiszteletek alatt szintén tojásokat akasztottak fel a templomokban. A heliopoliszi templomban a tojást egy félholddal állították fel, egy másik tojást pedig kígyóval csavartak körül. Higinusz, a tudós egyiptomi írja Meséi-ben: Egy csodálatos nagyságú tojás - mondják - hullott alá az égből az Eufrátesz folyóba. A halak kigörgették a partra, ahol egy galamb ült rá, hogy kiköltse, és Venus jött elö belőle, a későbbi szír istennö, azaz Astarte! Így lett a tojás Astarte (Szemiramisz) szimbóluma! A tojás a bárkát jelentette, amelyben az özönvíz idején az emberi faj védelmet talált, mint a csirke a tojásban, mielött kikel. Ez a világtojás volt tehát az a tojás, amelybe az emberi faj be volt zárva. A tojás használata, amelyben a világ el volt rejtve, a következöt jelenti: a tojás héberül: baitz, nőnemű alakja: baitza. A káldeus és föniciai nyelvben a baitz baith vagy baitha lesz, ami házat jelent. A tojás, amely a vízben úszott, az új világ elemeit tartalmazta, és a tojáson ülö galamb a babiloni tanítás szerint a szent szellemet jelképezte. A titokzatos tojást a babiloni istennönek, Astarténak (Szemiramisznak) tulajdonították, akit a világ jótevöjének tekintettek. Astarte bálványimádó hívei azt tartották, hogy ő már az özönvíz elötti idökben is élt, és minden bántódás nélkül jutott át az özönvizen az új világba.

A hivatalos keresztyénségben nem az Úr Jézus testi feltámadása, a bűn, a halál és az ördög fölötti győzelme áll a középpontban, bár a húsvétot minden évben megünneplik, hanem többek között a húsvéti tojás és más hagyományok. A Sátán gondoskodik róla, hogy az emberek figyelmét elterelje. Karácsonykor eszköze a karácsonyfa, minden varázslatos felhajtásával, húsvétkor pedig az azt megelőző, gyökeréig romlott és erkölcstelen nagyböjti időszak és a húsvéti tojás. Sok embernek szüksége van a nagy érzelmekre, mivel a keresztyén ünnepek igazi tartalmával nem tud mit kezdeni, vagy mert Jézus Krisztust nem akarja befogadni mint személyes Szabadítót és Megváltót. Ha valakinek a szívében nem vetett horgonyt az emberré lett és feltámadott Megváltóban való hit, oda betér a pogány babona és birtokba veszi azt. Ezért figyelmeztet az Ige világosan: És lélekben elvitt engem egy pusztába, és láttam egy aszszonyt ülni egy skarlátvörös fenevadon, amely tele volt istenkáromló nevekkel, amelynek hét feje és tíz szarva volt, az asszony pedig bíborba és skarlátba volt öltözve, arannyal, drágakővel és gyöngyökkel ékesítve, kezében aranypohár, tele utálatossággal, és paráznaságának tisztátalanságaival, és a homlokára írva ez a titokzatos név: A nagy Babilon, a föld paráznáinak és undokságainak anyja (Jel 17,3-5). Az, amit fentebb pár szóval leírtunk, csak kis része a nagy Babilon paráznaságának és ez a jelenlegi korszak vége felé egyre nagyobb méreteket ölt, hiszen a nagy Babilon nemcsak a múlt jelensége, hanem a jelené és a jövőé is.

The World Book Encyclopedia, 6. kötet.: A húsvét ünnepe szorosan kapcsolódik a tavaszhoz. A tavasszal megjelenő, újonnan sarjadó élet azt az új életet jelképezi, amelyet a keresztyének Jézus keresztre feszítése és feltámadása által kapnak. Az Easter szó valószínűleg a korai angol Eastre szóból származik. Egyes tudósok azt állítják, hogy Eastre a tavasz egy pogány istennőjének, egy tavaszi ünnepnek vagy magának az évszaknak a neve volt. Más tudósok azt tartják, hogy az Easter szó az ősi germán eostarun szóból származik, amely hajnalt jelent. A szó lehet a latin albae szó helytelen fordítása is, ami mind hajnalt, mind fehéret is jelent. A húsvét napját a fehér szín napjának tekintették, hiszen a gyülekezet újonnan megkeresztelt tagjai fehér ruhát viseltek a húsvéti alkalmakon. Több keresztyén gyülekezet a húsvétot sok európai országban páskának nevezi, amely a héber peszah szóból származik, ami páskaünnepet jelent.