Ki gondolkodik helyetted?

A propaganda tolla hatalmasabb a kardnál, s ezzel a tollal gyakran visszaélnek azért, hogy kard után kiáltsanak, az az elszabadítsák a háború démonait. Ez a körülmény egyenesen parancsoló szükséggé teszi a propaganda elleni védekezést. A propaganda növekvő hatalma és áradata kihívás az egyenes emberekhez, hogy használják a maguk ítélőképességét, ha egyáltalán van ítélőképességük, s ha tudnak önállóan ítéletet alkotni. Legyünk önálló egyéniségek, és igyekezzünk szabadulni a tömegszuggesztiótól. Az ostoba minden szónak hitelt ad, az okos ellenben ügyel a maga lépteire Péld 14:15.

A föld népei a sötét támadó hatalmak erős ütéseinek záporában állanak. A propagandák céltáblája az emberi elme. A közlés rafináltan fejlett eszközei gondoskodnak arról, hogy a tömeg elméje közvetlenűl ki legyen téve a propaganda pergőtüzének. A hivatásos propagandista hullámról-hullámra, napról-napra intézi támadásait a gyanútlan áldozatok ellen, s a közvéleményt önző érdekek szolgálatába állítja. Bármerre forduljon is az ember minden irányból közvetlen arcvonaltámadásnak van kitéve, vagy valami leshelyről kiinduló oldaltámadásnak esik áldozatul. A propaganda a közönséget célba veszi az újságok hasábjairól, belebömböl a fülébe a rádió hangszóróiból, felvillan előtte a mozivásznakon, elébe ugrik a reklámirodákból, amaz pedig mennydörög lendületes hangon a szószékekről, vagy az előadók emelvényeiről, s ha az általa felizgatott áldozat menekülni akar már előle, afféle Miki egér filmet nézve végig, még ott is bele oltanak egy jó adag propagandát. Egyének, csoportok állanak igénybe véve azirányú törekvésükben, hogy a nép helyett gondolkozzanak. Erre klasszikus példa a náci Németország, amelynek propaganda minisztere Göbbler, egyszer azt a kérdést vetette fel: nem művészet-e a propaganda, amint ezt a szót értjük, nem a tömeg lélek művészete-e? A Náci Németország 1933-tól kezdve évente majdnem kétmilliárd forintot fordított propaganda célokra. A többi nemzetek is milliókat adnak ki abból a célból, hogy egymást jól fülön csapkodják.

Csakugyan a propaganda művészet, de inkább istentelen, mint nemes művészet. A propaganda az utóbbi évtizedekben óriásira növekedett. Szerepének megnövekedtével a propaganda szó is megváltozott. A propaganda hajdanában becsületes fogalom volt. Eredeti jelentése magvetés. A természetes mag terjesztése, szaporítása, és termelése. Tágabb értelemben eszmék terjesztését kell érteni alatta, s mivel az eszmék egyre önzőbbek, és aljasabbak lettek, a propaganda szó is ennek megfelelően egyre undorítóbb fogalmat takar. Annak a visszataszító jelentésének ellenére, amelyet a propaganda szó jelenleg kapott irányító, mégis oly fortélyosan használják ki, hogy emberek milliói szemmel látható élvezettel fogadják magukba.

Védekezés ismeret által

Ahhoz, hogy a propaganda ellen védekezhess, ismerned kell a módszereit. Az értelem a propaganda halálos ellensége. Az értelmet, és a tömegösztönösséget, azonban mint leghűségesebb barátját a propaganda szinte játszva csalja lépre. Ezért a propaganda első célja az értelem, és az ítélőképesség elaltatása, és a szenvedélyek felkeltése. Érzelmeidre gyakorolt bűvölő hatása idézi elő, hogy végső következtetéseit magadévá teszed, (ha olyan bűvölhető, szuggerálható vagy). Önelégültséged és az önmagadnak való hízelgést népszerűnek tünteti fel előtted, a hallott, látott dolgokat, de ha megpróbálsz konkrét, valószerű megokolást keresni a végkövetkeztetéseid számára, először meglepődsz, majd azután zavarba jössz, mert kénytelen vagy megállapítani, hogy egyetlen egy komoly érv sem támogatja a propaganda által szuggerált irányzatot. A propaganda egyik különösképpen kedvelt, és gyakran igénybe vett taktikája az érzelmek felkorbácsolására a gúnynevek alkalmazása. A propagandának ezzel az a célja, hogy azt a személyt, csoportot, vagy eszmét, aki, vagy amely ellen, harcol rossz hírbe keverje. A gyűlölt nép gyűlöletet szít, s az, akire az illető gúnynevet rásózták, el van ítélve anélkül, hogy az elbűvölt egyén, vagy tömeg egyetlen érvet is alaposan vizsgálat alá vett volna. Ha ravasz propagandista valakinek a nyakába varrta, a vörös kommunista, bolsevik, vagy az eretnek, reakciós, illetve hazaáruló, nyilas, fasiszta, amerikai bérenc, kém nevet, vagy bármilyen más gyűlölt nevet, akkor tudja, hogy hallgatója óvakodni fog attól, hogy a vádat kétségbe vonja, vagy vizsgálatnak vesse alá. Mégpedig azért, mert fél attól, hogy netán még őt is olyan valakinek tekintik, aki rokonszenvez ezekkel a csoportokkal.

A legtöbb ember akárkit meghallgat ha az a holmi népszerűtlen egyén, vagy embercsoport ellen valami becsmérlőt mond. A mondottakat elhiszi, s ha többször hangoztatják előtte, akkor már egyenesen igaznak tartja. Ha az emberek elméjét úgy befolyásolják, hogy a vádlottnak még csak lehetőséget sem adnak arra, hogy védekezhessék, anélkül tehát, hogy az áldozatot meghallgatnák minden bizonyíték nélkül, a vádat tényként elfogadják, elhiszik, és tovább híresztelik. Néró óta, aki azzal vádolta a keresztényeket, hogy Rómát felgyújtották, a népszerűtlen kissebségeket, újra és újra bűnbaknak teszik meg. A gúnynevek használatának ellentétes módszerével állunk szemben akkor, amikor a propagandisták szép szavakba burkolják azokat a dolgokat, amelyeket óvatos kritika nélkül szeretnének az emberekkel elfogadtatni. Patriotizmus (hazaszeretet) demokrácia, szabadság, és anyaság, oly fogalmak, amelyekhez tisztelettel vegyes hit tapad. Ha azonban talán ezen a téren is óvatos körültekintő és elővigyázatos vagy, vagy ha a propagandisták, és a propagandahívők iránt némi kételyeid vannak, akkor hasonlóképpen inkább arra hajlanak, hogy a fogalmakkal szemben tanúsított ellenséges érzülettel vádoljanak meg, minthogy elismerjék, azt hogy csupán érvek után kutatsz, amelyek ezeknek a propagandistafejtegetésekben körülrajongott szavaknak a használatát igazolnák. Ezzel rokon az a szokás is, hogy amikor holmi új eszmét bizonyos olyan személyekkel, szervezetekkel, vagy hitvallásokkal hoznak kapcsolatba, amelyek már nyilvános jóváhagyásnak, vagy nyilvános tekintélynek örvendenek. Azt a tiszteletet, amellyel ezeknek a tekintélyes személyeknek, vagy szervezeteknek adóznak, ravasz kapcsolatbahozatal révén a tiszteletet, és a tekintélyt arra a bizonyos új eszmére is átviszik.

Hogy egy eszmét hogyan lehet belopni az ember öntudatába éspedig nem az illető eszme belső értéke által, annak egy másik módja az, hogy tekintélyes és magas állású személyekre hivatkoznak. Ugyanakkor viszont, ha egy eszmének a rossz hírbe való keverése a fő cél, akkor olyan nyilatkozatokra hivatkoznak, amelyek állítólag gyűlölt személyektől, vagy kétes hitű forrásokból származnak. Az első bevezetéseknek, mint pl. az elnők, vagy, a miniszter, azt mondta. Hitler annak idején így nyilatkozott, vagy, a pápa kijelentette, az a rendeltetésük, hogy a hallgatók éberségét elaltassák, hogy így valamely gondolatot bírálat nélkül elfogadtassanak, vagy elvettessenek.

Magazinok, vagy lapok gyakran folyamodnak ehhez a cselhez, és híres versenyzőket, vagy filmcsillagokat vesztegetnek meg, és pénzelnek le, hogy bizonyos cikk mellett állást foglaljanak. Ha efféle propagandára leszel figyelmes, akkor alkalom adtán kérdezd meg önmagadtól, vajon az a személy, akinek nyilatkozatára hivatkoznak illetékes-e ezt a kérdést illetőleg, vajon önzetlenség vezeti-e ebben a nyilatkozatában, avagy mik azok az indítóokok, amelyek a nyilatkozat megtételére kényszerítették. Milyen értéke van a dolgoknak, ha a belső tartalmát tekintjük függetlenűl az idézett nyilatkozatoktól. A politikusoktól már az unalomig használt csel az, hogy egyszerű emberek jelmezében lépjenek fel. Ilyenkor az illető politikus azzal kérkedik, hogy ő a nép fia, hogy saját erejéből küzdötte fel magát a nép milliói közül, vagy éppenséggel a nyomor negyedből került ki. Politikusok szívesen csinálnak magukból reklámot amint bemutatják magukat amint éppen halászni, vagy úszni mennek, vagy amint cselédjeiket meglátogatják, amikor szomszédjaikkal, parasztokkal, munkásokkal beszélgetnek, vagy amikor szülővárosukba, szülőfalujukba sietnek, hogy anyjukat születésnapjuk alkalmával, vagy karácsonykor meglátogassák, hogy ilyenkor még esetleg szülőfalujuk templomába is elmenjenek. Az efféle tettek emberi szempontból önmagukban helyesek lehetnek, ám de ha ravasz számításból csapnak az újságok ilyen nagy hűhót, vagy erőszakolják rá a közönségre ezeket a világhírességeket, akkor visszataszítólag hat a jóérzésű öntudatosabb emberekre. Egyszerű emberek körül nem szoktak ilyen vaklármát csapni.

Aztán vannak olyan propagandisták is, akik mint valami ócska verkli mindig ugyanazt ismételgetik tudniillik azt, amit ők ajánlanak azt gyakorlatilag úgyszólván mindenki követni tartozik. Annak a néhány különcnek a tömeghez kell csatlakoznia, mert hiszen a többség úgy járt el, és akkor nyilván ez a helyes. Ha egyéni úton jársz, akkor az egyetemes emberiséggel kerültél szembe, s ez azt jelenti, hogy túlságosan önhitt és gőgös vagy, így érvel a propagandista. Miért volna éppen neked igazad, és miért járna mindenki más téves úton? A kemény nyakú makacs kisebbség szükségképpen népszerűtlenné teszi magát. Ezzel lassítod a haladást, engedetlenséget szítasz, és útját állod a száz százalékos egyetértésnek. Gyakran hivatkozik a propaganda bizonyos emberi csoportokra, zsidókra, bizonyos társadalmi osztályok tagjaira, pl. bányászokra, parasztokra, háziasszonyokra. Az effajta propaganda mindig azt a gondolatot és érzést igyekszik kelteni benned, hogy itt bizonyos nagy mozgalom van folyamatban, s te is jól tennéd, ha nem kételkednél. Itt előnyök kecsegtetnek téged, ne várd tehát, és el ne szalaszd az alkalmat! Ne gondolkozz olyan sokat, hanem siess ma, amíg nem késő!

A propaganda felment téged a gondolkozástól. Leveszi ezt a terhet a vállaidról, ő gondolkozik helyetted is, s most azt szeretné, ha téged is a maga oldalára tudna rántani. A propaganda erős fortélya az is, hogy csak féligazságokat mond ki. A tényeket gondos válogatásnak veti alá, a számára nem kedvezőket elhallgatja, és így egyoldalú hiányos képet ad a valóságról. Ezzel szoros kapcsolatban áll az a fogás is, hogy statisztikákat idéz holmiféle hatásos számsorokkal, valósággal megbabonáz, de míg a tényeknek megfelelő számok nem hazudnak, addig a számokkal történő szemfényvesztő mutatványok a hazugság szolgálatába állnak. A fecsegésben jártas szónok inkább az érzelmekre igyekszik hatni, mintsem az értelemhez szólna. A zene is segítőtársul szegődik a propagandistához, ha vallásos, katonai, vagy érzéki vágyakat és szenvedélyeket akar kelteni a hallgatóságban. Csillogó kiállítások, szemkápráztató pompa, misztikusan kivilágított, vagy túlvilági homályba burkolt idomok, színpadias szertartások, és templomi, vagy színpadi ruhák, bűvészkedések, és ehhez hasonlók mind arra szolgálnak, hogy az emberek értelmi ellenőrzés nélkül pusztán ösztönös érzelmi alapon értsenek egyet valamely üggyel. Ügyes karikatúrák, pl. gyorsan hatnak, és sokszor telibe találnak, de nem mindig igazak. Ugyanezt mondhatjuk el a jelszavakról, és a közmondásokról. Ritmusokkal, betűrímekkel, talpraesett foglalkozásokkal, minden ellentmondást elsöprő erejükkel, és azzal a sajátságukkal, hogy kevés szóval sokat mondanak, valósággal elbűvölik az érzéseket.

Mát. 26.3-4 Akkor egybegyűlének a fopapok, az írástudók és a nép vénei a főpap házába, a kit Kajafásnak hívtak. És tanácsot tartának, hogy Jézust álnoksággal megfogják és megöljék.

Luk. 23.1,2. És fölkelvén az ő egész sokaságuk, vitték őt Pilátushoz. És kezdték őt vádolni, mondván: Úgy találtuk, hogy ez a népet félrevezeti, és tiltja a császár adójának fizetését, mivelhogy ő magát ama király Krisztusnak mondja.

Csel. 17.5-7. De a zsidók, kik nem hisznek, irigységtől felindíttatván, és magok mellé vévén a piaci népségből némely gonosz férfiakat, és csődületet támasztván, felháboríták a várost; és a Jáson házát megostromolván, igyekeztek őket kihozni a nép közé. Mikor pedig őket nem találták, Jásont és némely atyafiakat vonszolák a város elöljárói elé, kiáltozva, hogy ezek az országháborítók itt is megjelentek; Kiket Jáson házába fogadott: pedig ezek mindnyájan a császár parancsolatai ellen cselekszenek, mivelhogy mást tartanak királynak, Jézust.

5 Móz. 17.6. Két tanú vagy három tanú szavára halállal lakoljon a halálra való; de egy tanú szavára meg ne haljon.

Csel. 7.51-58. Kemény nyakú és körülmetéletlen szívu és fülu emberek, ti mindenkor a Szent Léleknek ellene igyekeztek, mint atyáitok, ti azonképpen. A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? és megölték azokat, a kik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek; Kik a törvényt angyalok rendelésére vettétek, és nem tartottátok meg. Mikor pedig ezeket hallották, szívükben dühösködnek, és fogaikat csikorgatják vala o ellene. Mivel pedig teljes vala Szent Lélekkel, a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsoségét, és Jézust állni az Istennek jobbja felol. És monda: Íme látom az egeket megnyílni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felol állni. Felkiáltván pedig nagy fennszóval, füleiket bedugták, és egy akarattal reá rohannak; És kiuzvén a városon kívül, megkövezék.

Jer. 26:11. 16-24. És szólnak a papok és a próféták a fejedelmeknek és az egész népnek, mondván: Halálra méltó ez az ember, mert e város ellen prófétált, a mint füleitekkel hallottátok. És mondák azok a fejedelmek és az egész község a papoknak és prófétáknak: Nem méltó ez az ember a halálra: mert az Úrnak, a mi Istenünknek nevében szólt nékünk! Felkelnek az ország vénei közül is némely férfiak, és szólnak az egész összegyűlt népnek, mondván: A móreseti Mikeás prófétált Ezékiásnak, a Júda királyának idejében, és szól az egész Júda népének, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: A Siont megszántják, mint szántóföldet, és Jeruzsálem elpusztul, és e háznak hegyét erdő növi be; megölte-e azért őt Ezékiás, Júdának királya és az egész Júda? Nem félte-e az Urat? Nem könyörgött-e az Úrnak? És nem megbánta-e az Úr a veszedelmet, a mellyel fenyegette őket? És mi olyan nagy veszedelmet vonnánk a mi lelkünkre? Volt egy másik ember is, a ki az Úr nevében prófétált, Uriás, Semájának fia, Kirját-Jeárimból, és prófétált e város ellen és a föld ellen, egészen a Jeremiás beszéde szerint. És meghallotta Jojákim király és minden vitéze és minden fejedelme az ő beszédeit, és halálra kerestette őt a király; de meghallotta Uriás és megijedt, és elfutott és átment Egyiptomba. És Jojákim király embereket küldött Egyiptomba, Elnátánt, az Akbor fiát, és más férfiakat vele együtt Egyiptomba. És kihozták Uriást Egyiptomból és vitték Jojákim király elé, a ki megölette őt fegyverrel, holttestét pedig a köznép temetőjébe vetette. De Ahikámnak, a Sáfán fiának keze Jeremiással lőn, hogy ne adják őt a nép kezébe halálra.

Mát. 28.11-15. Mialatt pedig ok mennek vala, íme az őrségből némelyek bemenvén a városba, megjelentének a fopapoknak mindent a mi történt. És egybegyülekezvén a vénekkel együtt, és tanácsot tartván, sok pénzt adnak a vitézeknek, Ezt mondván: Mondjátok, hogy: Az ő tanítványai odajővén éjjel, ellopták őt, mikor mi aludtunk. És ha ez a helytartó fülébe jut, mi elhitetjük őt, és kimentünk titeket a bajból. Azok pedig felvévén a pénzt, úgy cselekedtek, a mint megtanították őket. És elterjedt ez a hír a zsidók között mind e mai napig.

Összeesküvés lett szőve Nábot ellen annak érdekében, hogy elvegyék az ő szöllőjét. Ez az összeesküvés azonos azon összeesküvésekkel, amelyeket az Ördög tervelt ki és hajtott végre. Jezabel levélben ezt írta, mondván: Hirdessetek böjtöt, és ültessétek Nábotot a nép élére; És ültessetek vele szembe két istentelen embert, akik tanúbizonyságot tegyenek ő ellene, mondván: Megszidalmaztad az Istent és a királyt. Azután vigyétek ki, és kövezzétek meg őt, hogy meghaljon. És ekképpen cselekedtek a vének és a főemberek, akik az ő városában laktak, a mint Jezabel nékik megparancsolta, és a mint a levélben megírta, a melyet nékik küldött; Böjtöt hirdettek, és ültették Nábotot a nép élére. Előjőve azután két istentelen ember, és leült vele szemben, és tanúbizonyságot tettek ez istentelen emberek Nábot ellen a nép előtt, mondván: Megszidalmazta Nábot az Istent és a királyt. Kivitték azért őt a városból, és megkövezték, és meghalt. 1 Kir. 21_9-13. És mikor meghallotta Akháb, hogy Nábót meghalt, felkelt Akháb, hogy lemenjen a Jezréelbeli Nábót szőlőjébe, és azt elfoglalja. Akkor szólt az Úr Thesbites Illésnek, mondván: Kelj fel, és menj Akhábnak, az Izraelbeli királynak eleibe, a ki Samariában lakik, íme ott van a Nábót szőlőjében, a melybe lement, hogy azt elfoglalja; És szólj néki, ezt mondván: Így szól az Úr: Nemde megölted-e és nemde el is foglaltad-e? És szólj néki, mondván: Ezt mondja az Úr: Ugyanazon a helyen, a hol felnyalták az ebek Nábót vérét, ebek nyalják fel a te véredet is! És monda Akháb Illésnek: Megint rám találtál ellenségem? És ő monda: Rád találtam; mert te magadat mindenestől arra adtad, hogy gonoszságot cselekedjél az Úr szemei előtt. Íme, azt mondja az Úr: Veszedelmet hozok reád, és elvesztem a te maradékaidat, és kigyomlálom Akhábnak még az ebét is, és a berekesztettet és az elhagyatottat Izraelben; 1 Kir. 21:16-21.

Nábotot lázadással és Isten gyalázásával vádolták. Hamis tanúkat állítottak, ellene, hogy esküdjenek ellene, és ezeknek a Jezabel által kikoholt hamis tanúskodásoknak az alapján Nábót el lett ítélve, és meg lett kövezve.

Csak egyetlen evangélium van, melyet Isten egyszer s mindenkorra szent népének hagyott; az-az egy, melyet az Úr Jézus Krisztus s az ő ihletett apostolai és tanítványai tisztán ránk hagytak. Hogy tehát az igaz hitért harcolhassunk, szilárdan ki kell tartanunk az eredeti tiszta evangélium mellett. Kétség vagy vita esetén mindenkor, ehhez kell visszatérnünk, s bármilyen új, idegen eszméket ehhez az evangéliumhoz, mint a hit fejedelmekhez vagy zsinórmértékhez kell mérnünk. Ez azt jelenti, hogy visszatérünk Istennek a Mózes első könyvétől a Jelenésekig terjedő írott igéjéhez. Hogyha ettől elengedjük téríteni magunkat, nem kerülhetjük el a megsemmisítést

Júdás, Jézus egyik testvére, levelének legnagyobb részét arra használta, hogy találó, szemléltető szavakkal világítsa meg azokat, akik most törvénytelenségeket cselekszenek s ravaszul, megkísérlik, hogy lehűtsék Isten iránti szeretetünket és kiédesgessenek Isten szeretetéből. Júdás arra enged következtetni, hogy ő nem Krisztus tizenkét apostolának egyike, midőn másokra hivatkozik, mint apostolokra, akik óva intenek az e világ utolsó napjaiban élő gonoszság cselekvőitől.

Hitre van szükség ahhoz, hogy Isten tetszését élvezzük. A gúnyolódok és csúfolkodók meg szeretnék semmisíteni hitünket most, amikor a legnagyobb szükség van arra. Káromlásaik, szidalmazó beszédeik és feddő törekvéseik ellen fel kell építenünk magunkat, és testvéreinket is a hitben, hogy megerősödjön bennünk az a vágy, hogy Isten tetszését élvezzük.

Tagadhatatlan tény, hogy szerfölött sok ember másokat gondolkoztat maga helyett. Ez a sok ember a gondolkozás munkáját átengedi a szerkesztőnek, az újságíróknak, a politikusoknak, a minisztereknek, a papoknak, és megelégszik azzal, hogy gondolatait ezektől vásárolja. A propaganda ténye kihívás az emberekhez, hogy használják a saját értelműket, ha egyáltalán van nekik, hogy bíráljanak és vizsgáljanak meg mindent, legyenek mentesek a részrehajlástól, és minden előítélettől. Legyenek elővigyázatosak minden olyan szóval és eszmével szemben, amely az értelem ellenőrzése nélkül, érzelmeken keresztül igyekszik az öntudatba behatolni.

Ismerd meg tehát a propaganda cselfogásait, és védekezzél ellenük. Légy okos! Az ostoba minden szónak hitelt ad, az okos ellenben figyel a maga lépteire Péld. 14:15.