Ádám

Isten egyszülött fiához, a Logoszhoz szólva monda: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; [...]Teremté tehát az Isten az embert az Õ képére I. Mózes 1:26,27. Körülbelül 6000 évre visszamenõleg ez volt az emberi nem kezdete. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehelett vala az õ orrába életnek leheletét. Így lön az ember élõ lélekké. I. Mózes. 2:7. Ádám volt a neve, aminek jelentése a vörös földbõl való ember. Ez az ember tökéletesnek és igen jónak volt nevezve, tökéletessé és csodálatossá téve. I. Kor 15:47. I. Móz. 1:31; V. Móz. 32:4.

Mi módon volt ez az elsõ ember Isten képére teremtve? Ez nem jelentheti azt, hogy Ádám hasonlított Istenre, ami a külsõ megjelenését illeti. Az Istent, egyetlen ember sem látta és nem is láthatja élve. Akkor viszont mire vonatkozik ez a hasonlatosság? Ádám tökéletes feleségével, Évával együtt, akit az Isten segítõként adott neki, az Éden kertjében lakott, hogy mûvelje és õrizze azt, uralkodnia kellet a tenger halain, az ég madarain és a föld állatain. Isten e tökéletes emberpárnak adta az isteni megbízatást, hogy a földet töltsék be egy tökéletes és igazságos nemzedékkel I. Móz. 1:28; 2:15. Ha Ádám alárendelte volna magát Teremtõjének, az összes utódaival együtt Istennel egy áldásos kapcsolatban lettek volna. Isten közvetlenül beszélt Ádámhoz. Ha Ádám bizalomra méltónak bizonyult volna, akkor õ alkotta volna az összekötõ csatornát az Isten és Éva, sõt az összes leszármazottai között, így Isten képeként mûködött volna. Õ lett volna az Isten szóvivõje. Mindezek mellett, amiképp Istennek hatalma volt a Világegyetem minden dolga felett, hasonlóképpen Õ hatalmat adott az embernek a föld állatai felett.

Ahhoz, hogy Isten e követelményeinek eleget tegyen, az embernek értelemre, egy igazságos érzületre, hatalomra, szeretetre és önzetlenségre volt szüksége. E tulajdonságok tökéletesen megtalálhatók Istenben. Zsolt. 89:15; 62:11; I. Ján. 4:8; Jób 12:9-13. E tulajdonságok mindegyikének egy bizonyos mértékével rendelkezett, így képesítve arra, hogy a földön rábízott követelményeknek eleget tegyen, így Isten az embert a saját tulajdonságainak hasonlatosságára teremtette.

Ádám és felesége Éva, ártatlanságukban és tökéletességükben Isten földi népét alkották. Ádám az ember, kapcsolatban állt Isten szellemével. Mi okozta mégis a bukását?

Az ember teremtésekor rendelkezett egy bizonyos mértékû igazsággal és értelemmel, ismerte az Isten törvényeit és követelményeit. Ugyanakkor szabad akarattal, szabadon választhatta meg a saját viselkedési módját. Isten próbára tette Ádámot, annak megvizsgálása érékében, hogy méltó-e azon felelõsségteljes és nagy megbízhatóságot igénylõ tisztség betöltésére, éspedig, hogy a földet egy a Teremtõnek szentelt emberekbõl álló nemzedékkel töltse be, engedelmességre tanítván utódait, hatalmat gyakorolva az Õ általa teremtet állatokon, felvigyázva a csodálatos földet.

A próba egyszerû volt, egy engedelmességi próba volt. Isten megparancsolta: A jó és gonosz tudásának fájáról ne egyél. Ezen kívül nevelt az Úr az Éden földjében mindenféle fát, tekintetre kedveset és eledelre jót. Az ember szabadon ehetett a fáknak és füveknek gyümölcsébõl, amelyek a föld színén nõvekedtek. Ez egy virágzó kert volt, a bõség kertje. De az ember nem kellett volna, egyék a jó és gonosz tudás fájának gyümölcsébõl. Ez a parancs nem hozott nehézséget sem nélkülözést a tökéletes emberpár részére. Egy elfogadható parancs volt, az engedelmesség egy egyszerû próbája.

Lucifer, az ember feletti láthatatlan uralkodó, fellázadt az Isten ellen. Ádám ebben a lázadásban Lucifernek hitt, és a próbán csõdöt mondott. Isten megszabta az engedetlenségért járó büntetést: amely napon eszel arról bizony, meghalsz. Amíg egy tiltott gyümölcs evése önmagában csekélységnek tûnik, a Teremtõ iránti engedetlenség viszont nem volt az. A követelmények csekélysége és Ádám kudarca mutatja az õ hajlamát a törvénytelenségre még a kis dolgokban is, és így a bûne annál súlyosabb. Ádám nem tanúsított megbánást, szándékosan vétkezett, semmi okunk nincs azt hinni, hogy késõbb elkerülte volna a bûnt. I. Tim. 2:14. Ésa. 26:10.

A büntetést végre kellett hajtani. Isten nem hunyhatott szemet a bûn és engedetlenség felett, az embernek nem adhatott még egy lehetõséget, ez az eredeti kimondott ítélet igazságosságát tagadta volna. Az Úr nem változik. Mal. 3:6. Az Úr lemondása arról, hogy a bûnt megtorolja, teremtményeinek tagjait is a bûn cselekvésére bátoríthatta volna, és ezt el kellett kerülni. Az ítélet végre nem hajtása az isteni uralmat éppen az alapjában érintette volna. Akkor, az ellenkezõ Kígyó állításának, nyert ügye lett volna, bizony nem haltok meg.

Ádám kiûzetett az Úr kertjébõl a befejezetlen földre, hogy arcának verítékével és fáradságos munkával éljen a tövissel és bogáncskóróval telt földön, míg visszatér a földbe, amelybõl vétetett.

Mikor jön el az engedetlenség büntetésének ideje? A felelet: amely napon eszel arról. Abban a pillanatban midõn evett a tiltott fa gyümölcsébõl Ádám elveszítette az életre való jogát. Röviddel azután kiûzetett az Éden kertjébõl, a növényekkel és gyümölcsökkel telt kertbõl, amelyek képesek lettek volna az ember életét teljes tökéletességben megtartani. A külsõ, átkozott és az ember számára lakóhelyként még befejezetlen földön, a boldogtalan pár, elidegenítve az Életadójától, egészségi állapotuk fokozatosan romlott, majd végül beállt a halál. Mi több Isten Igéje mondja: Egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendõ. II. Péter 3:8 és az I. Mózes 5:5 kijelenti: És lett Ádám egész életének ideje kilencszázharminc esztendõ, és meghalt. Ezáltal az Isten ítélete Ádámon végrehajtatott. Az engedetlenség pillanatában elveszítette az élet jogát, és még mielõtt a nap eltelt volna - az Isten kijelentése szerint - az elítélt Ádám visszatért a porba. Zsolt. 145:20.

Ádám, engedetlensége által nem csak a kezdeti áldást és bizalmat vesztette el, hanem ehhez hasonlóan az életét is, bûne által az Isteni megbízatás teljesítésének lehetõségét is elveszítette. Habár Ádám sok gyermek atyja lett és az egész emberi nem ez elsõ embertõl ered, mégsem hajtotta végre az isteni megbízást. Gyermekei a lázadás után születtek, vagyis miután elveszítette az életjogát és kezdte elveszteni testi és szellemi tökéletességét. Nem volt megfelelõ a tökéletes élet vagy az erre való jog közvetítésére, sem másoknak a fedhetetlenségben való oktatására, ezek helyett utódai a bûnt és a halált örökölték tõle. Annakokáért, miképpen egy ember által jött be a világra a bûn, és a bûn által a halál, és akképpen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek. Róma 5:12.

A Róma 5:18 a következõképpen folytatja: Bizonyára azért, miképpen egynek bûnesete által minden emberre elhatott a kárhozat: azonképpen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása. Ádám az elsõ ember mindent elveszített maga és utódai részére, de Jézus vére által mindent megváltott amit Ádám elveszített, és azok számára is akik neki alárendelik magukat és az Isten követelményeit betartják. Nem ember az Isten, hogy hazudjék, és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-e õ valamit, hogy meg ne tenné? Ígér-e valamit, hogy azt ne teljesítené? IV. Móz. 23:19.

Ádám engedetlensége egy apró dologban és ennek katasztrofális következménye szembetûnõ példaként kellene szolgáljon a Mindenható Isten iránti feltételnélküli engedelmességre és annak szükségességére, hogy gondosan járjunk Isten elõtt. Ez különösen ma kellene így történjen az utolsó napokon. Az Ádám által elveszített jogok most Jézus Krisztus birtokában vannak és rajta keresztül számunkra is elérhető.