Ábel

A Zsidók 11. fejezete egy hosszú feljegyzést tartalmaz olyan emberekről, akik az Istenben vetett hitük által kitűntek, és az Isten iránti rendíthetetlen fedhetetlenségük miatt vannak megemlítve, majd Pál apostol úgy beszél róluk, mint a hit győztesei. Zsid. 12:1. Ezen ókori emberek azt nyilatkozták, hogy csupán vándorok ezen a földön, előre tekintve a Isten által megígért ország felé, ennek bizonyságát hordva. A Zsidók 11:4. Ábelt, Ádám és Éva második fiát említi meg, mint a hit győztesei közül az első. Az I. Mózes negyedik részének hét rövid verse számol be élettörténetéről.

És Ábel juhok pásztora lön, Kain pedig földművelő. I. Móz. 4:2. Éjjel amikor a juhait őrizte, Ábel megcsodálhatta a csillagokkal teli határtalan égboltozatot, a nap folyamán meg a föld szépségét, hegyeivel és erdőivel. A teremtés látható dolgait felismerve, Ábel értékelni tudta Isten fenségét, határtalan bölcsességét és hatalmát. Isten iránti tisztelete és hite erősődött. Zsolt. 19:1-4; Róma 1:20.

Hogyan mutatta be Ábel a hitét? Mózes első könyve a következőket mondja: Kain ajándékokat víve az Úrnak a föld gyümölcseiből. És Ábel is víve az ő juhainak elso fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára. Káinra pedig és az ő ajándékára nem tekinte. I Móz. 4:3-5. Csupán valaminek a megáldozása nem bizonyította Ábel hitét. Hasonlóan cselekedett Kain is. Kain áldozata miért nem volt elfogadva hitének igazolásaként? Ábel az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből mutatta be áldozatát; Isten kegyesen tekintet erre, értékelése prófétai volt, hiszen a megváltó váltságáldozatában való hitét biyonzította, ezzel megalaszkodott Isten előtt, elismerte bűnős voltát, és áldozatával bizonyította, hogy szűksége van egy váltságáldozatra. Huszonöt évszázaddal később az Izraelitáknak egy hasonló áldozat bemutatását parancsolta meg Isten. IV. Móz. 18:17. Ez az áldozat a váltságáldozat prófétai előképe volt. A Megváltóra vagy a Magra vonatkozott, amint az meg lett ígérve az I. Mózes 3:15-ben. Az Ábel által bemutatott áldozat, bizonyította, hogy hiszi es tudja, hogy vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat, azaz közvetetten a megígért Megváltó kiontott vérében való hitét mutatta be. Ez kedves volt Isten előtt. Zsid. 11:6.

Kain apjához hasonlóan földművelő volt. I. Móz. 3:23; 4:2. Áldozata a föld terméséből állott. Ehhez nem volt szükség sem vérontásra, sem életáldozatra, tehát prófétailag nem volt jelentős. Kain saját magának tetsző módon közeledett Istenhez, hogy úgy szolgáljon neki, ahogy jónak látta. Kétségkívül Ábel beszélhetett testvérének a helyes Istenimádatról, mivel saját felmagasztalását kereste, nem láthatta a Megváltóba való reménységet. Ábel elismerte, hogy bűnős és szüksége van a váltságáldozatra, amig Kain egy hálaáldozatot vitt Istennek. Isten véresáldozatot várt el, mely által bizonyíthatta hitét Isten igéreteiben és elismerte volna bűnos voltát. Zsid 9:22 És csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat.

Roma 6: 23 Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban. Mi volt Ábel hite és Kain tévedése? Ábel elismerte, hogy bűnős és szüksége van a váltságáldozatra bűnei miatt, amig Kain nem váltságáldozatot vitt Istennek, hanem egy hálaáldozatot. Isten Kaintól véresáldozatot várt el, mely által bizonyithatta hitet Isten igéreteiben (az asszony magva a kigyó fejére tapos) és elismerte volna bűnős voltát.

Kain dühös volt, és Isten látva ezt megkérdezte: Hiszen, ha jót cselekszel, emelt fovel járhatsz. Kain nem cselekedte a jót, ezért mondta neki Isten: a bűn az ajtó előtt leselkedik. I. Móz. 4:5-7. Kain a megpróbáltatásban nem volt alázatos és szelíd, visszautasította azt, hogy Isten hatalmas karja alatt magát megalázza. Láthatta az Ábel szolgálatának módját, amely el volt fogadva, elhagyhatta volna a külsőségeket, és igazán szolgálhatta volna az Istent. Ehelyett megölte Ábelt. I. Móz. 4:8.

Később Kain egy hazugság által megpróbálta leplezni a gyilkosságot, de Isten így felelt: A te atyádfiának vére kiált énhozzám a földről. I. Móz. 4:9-10. Ábel megőrizte fedhetetlenségét, egészen a haláláig, vérének kiontásáig, amely (még ha halott is) évszázadokon keresztűl tovább beszél az igaz hit igazolására. Zsid. 11:4. Mindamellett, hogy Káinnak sikerült megölnie Ábelt, de veszítet, mivel nem sikerült Ábel hitét letörje és reményégét elvegye. Isten Ábelt egy jobb feltámadással fogja megajándékozni. Ján. 5:28,29; Zsid. 11:35; Zsolt. 45:17.

Jézus vére érvényesítette az újszövetséget és megszerezte a váltságdíjat, mely jobb dolgokról beszél, mint Ábel vére. Zsid. 12:24. Amiképpen Ábel vére a földről kiáltott, ugyanúgy kiált napjainkban is Isten hűségeseinek vére. Jer. 2:34; Jel. 6:9,10; 17:6; 18:24.

Kainhoz és Ábelhez hasonlóan ma is az emberek, kell válasszanak a világi és az igaz imádat között, bizonyítani kell, hogy hitűnk és cselekedeteink a Szentíráson, és nem világi hagyományokon alapul. A cselekedetek és nem az elmondott beszédek mutatják a választást. Róma 6:16. Az Ábel választása helyes volt, és ezt a Biblia figyelmeztetésképpen jegyezte fel a mi számunkra. Ábelhez hasonlóan minden bölcs és értelmes teremtménynek az Isten iránt való fedhetetlenség útját kell választania, nem azt cselekedvén ami önmagunk számára kedves, hanem megvizsgálván előszőr Isten akaratát és parancsolatait, mert hitűnk csak igy szerezhet érvényt a feltámadásban.