I Thesszalonikaiaknak irt levél

Pál második prédikáló útja alkalmával alapította a Thessalonikabeli keresztyén gyülekezetet, Kr. u. 49. vagy 50. előtt. Már alapításakor a gyülekezet megpróbáltatott az üldöztetés kemencéjében. Pál három szombaton át prédikált a zsinagógában, némelyek a zsidók közül, sok görög és előkelő asszony Pál, meg Sílás oldalára állottak. Egyesek azonban azon zsidók közül, akik nem hittek irigységből összegyűjtöttek néhány esztelen embert a tömegből, csődületet támasztottak és felháborították a várost. Rátámadtak a Jáson házára, Pált meg Sílást keresték, hogy a tömeg elé állítsák. Mivel nem találták meg őket, Jásont és néhány testvért a város főemberei elé hurcoltak, és kiáltoztákÉ Ezek az országháborítók itt is megjelentek, kiket Jáson házába fogadott, pedig ezek mind a császár parancsolatai ellen cselekesznek, mivelhogy mást tartanak királynak, Jézust. Csel 17.6,7 A következő éjszaka a testvérek hozzásegítették Pált, és Sílást, hogy elinduljanak Bereába. De ekkorra a Thessalonikabeli gyülekezet már megalapítatott.

Az üldöztetés az apostolt mozgásban tartotta, és Bereából, Athénba kellett távoznia. Két alkalommal próbált meg visszatérni Thessalonikába, de Sátán megakadályozta. I. Thess 2:17,18. Nem tudván tovább várni, és aggódva a frissen megtértek helyzete miatt, Pál elküldi Timótheust, hogy erősítse és vigasztalja őket. A fiatal munkatárs visszatér Pálhoz, aki ebben az időben Korinthusban prédikál. A Thimótheus beszámolója a thessalonikai gyülekezetről Pált megnyugtatta. I. Thess 3:1-7. Csel 17:14-16. 18:1,5. Thimótheus és Silvánus társaságában megírja első levelét a Thessalonikabeliekhez. ő Korinthusból ír Kr. u. 50 tavasza körül.

A Thessalonikabekiekhez írott első levél, három fejezetének hangneme, az események történelmi alapját tükrözi. Az első fejezet megdicséri őket hűségükért. A körülményes állapotok miatt, példákká lettek a hitük miatt, nem csak Macedóniában és Akhájában, hanem e területeken túl is. A honfitársaik által előidézett üldöztetésekre vonatkozólag, megemlíti, hogy a zsidóknál is hasonló a helyzet, ahol a zsidó keresztyének erőszakot kell elviseljenek a többi zsidó részéről. A harmadik fejezet, Timótheus elmeneteléről és Pállal való visszatéréséről beszél, az apostol öröméről, és megvigasztalódásáról, a jó hírek miatt, amelyeket Timótheus hozott.

A negyedik fejezet, egy hő felhívással kezdődik a szentségre, a test tisztaságának megőrzésére, hogy ez az Úr számára tiszta edényként maradjon meg. Mivel Isten őket szentségre hívta el, és Szent Szelleme által szülte, ezért nem embert vetnek meg, hanem az Istent, abban az esetben ha a szentségről a tisztátalanságra térnek. Úgy tűnik, hogy a Thessalonikabeli gyülekezetben egyesek hajlamosak voltak arra, hogy beszennyezzék saját dolgaikat, mivel Pál a következőket írja: Csendes életet folytassatok, saját dolgaitoknak utána lássatok, és tulajdon kezeitekkel munkálkodjatok. Majd megnyugtatja őket, azok felöl, akik el vannak aludva a halálban. Krisztus eljövetelekor ezek az alvó keresztyének fel lesznek támasztva a halálból, és abban az időben a földön élő maradék, egyesítve lesz az uralkodó Királlyal, Jézus Krisztussal.

Az ötödik, és utolsó fejezet az Úr napjáról ír, amely úgy jön el, mint a tolvaj éjjel. Megjegyzésre méltó az, hogy minden előbbi fejezet végén utalva van Jézus Krisztus eljövetelére. Az új Thessalonikabeli keresztyének úgy tűnik nagyon türelmetlenek és érdekeltek voltak e különleges igazságot illetőleg. Pál bemutatja, hogy ez az elkövetkezendő nap, a hamis béke és biztonság aludva találja a világot. Amikor azt mondják, béke, és biztonság, hirtelen veszedelem jön reájuk, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra, és nem lesz kimenekedés. A keresztyének azonban a világosság és a nappal fiai, és Krisztus eljövetele nem lepi meg, mint a tolvaj az éjszaka sötétjében. ők éberek maradnak és őrködnek Krisztusban élve. A levél általános buzdításokkal végződik.