Apostolok cselekedetei

Elsősorban Péter és Pál apostolok tettei vannak feljegyezve e könyvben. A Cselekedetek könyve egy világos képet ad a Krisztus által megígért Szent Szellem munkájáról. Ennek vezetése alatt az evangélium szétterjedt, és más nemzetek is részesültek belőle, bemutatja, hogy a legerőszakosabb üldöztetés sem tudta megtörni az evangélium terjedését. A Cselekedetek könyve feltárja azon körülményeket is, amelyek között Pál írta leveleit. A Cselekedeteket Lukács írta, ez megállapítható, ha összehasonlítjuk a Luk 1:1-4 a Csel 1:1-el. Biztosította a folytonosságot, evangéliuma, és a Cselekedetek könyve között, megismételvén a Cselekedetek bevezetésében, evangéliumának záró eseményét, vagyis az elragadtatást. Luk 24:49-53. Cel 1.1-12. Beépítvén ezt az összekötő láncszemet, Lukács egy sor eseményt mutat be, amelyek egy 28 éves időszak alatt zajlanak le.

Miután sorsot húznak Júdás helyettesítésére, elérkezünk az első Pünkösdhöz Krisztus elragadtatása után! A megígért Szent Szellem ki lett töltve, a prédikálás a felkentek ajkairól, több nyelven folyik. Péter feláll, és egy kiemelkedő szónoklattal, használja az első kulcsot, amellyel meg lett bízva a Királyság titkának megnyitásáért. Máté 16:19. Ekkor háromezer személy lett megkeresztelve! A tanítványok összegyűjtötték minden javaikat a bizonyságtevő munka érdekében, és Isten minden nap új személyeket adott a gyülekezethez. Csel 1:15 - 2:47. 4:31 - 5:11. A Szent szellem ereje által, a bizonyságtevő munka gyorsan haldt előre! A farizeusok, és saducceusok kétségbe voltak esve. ők Jézust megölték, hogy ezt a bántó munkát hallgatásra késztessék, és íme az eredmény. A tanítványok száma háromezerről, ötezerre nő. A csodálatos gyógyítások növekedésével, nő a papok gyűlölete is. A saducceusok által bebörtönzött apostolok ki vannak szabadítva egy angyal által. A papi tanács fenyegetésére ők ezt válaszolják: Isten előtt, inkább emberekre kell hallgatnunk? És elmentek bizonyságot tenni: Csel 3:1-4; 5:12-42.

Az üldöztetés tüze egyre nő, Istvánt megkövezik. A szétszóródott keresztyének egyik helyről a másikra menvén hirdették az Igét. Az evangélista Filep úttörő munkát végzett Samáriában, utána pedig Péter, és János meglátogatták az érdeklődőket. Majd egy különös, és váratlan dolog történik, az ellenséges üldözéseket szító tárzusi Saul megtér Krisztus és Júdás által, és apostoli szolgálatot kap. Saul Pál apostollá lesz, és Damaszkuszban prédikálva érzi annak az üldöztetésnek tűzét, amelyet előzőleg ő szított. Megszabadulva a zsidók gyilkos terveitől, egy kasban rejtőzködve el éjszaka a vár falain kívül, az új apostol a többi jeruzsálemi apostolhoz csatlakozik egy ideig, mielőtt elmenne Cézáreába, és Tarzusba. Csel 6.1-9. 31

Ha Pál megtérése nyugtalanságot idézett elő, ez semmi sem volt ahhoz mérten, aminek ezután kellett következnie. A mennyek országa második kulcsának a használata Péter által. A pogányoknak való prédikálása által, megnyitotta a mennyek orsyágának kapuját a számukra is. A Szent Szellem kitöletett Cornélius századosra, és rokonaira Cézáreába. Csel 10:1-48. Péter ezt a dolgot elbeszéli az apostoloknak Jeruzsálemben. Csel 11:1-15. Igy véget ér Dániel próféciájának hetven hete, és elérkezünk Kr.u. a 36. évbe.

A 12.-ik fejezettől Pál apostol kerül előtérbe. Le van írva az egyház üldöztetése, Heródes Antipás által, Jakab megöletése, Péter bebörtönzése, majd Péter szabadon bocsátása, és Heródes halála Isten keze által. Körülbelül ebben az időben Barnabás, és Pál immár együtt elmennek Antiókhiából Jeruzsálembe segélyekkel a Júdeába lévő testvérekhez. Csel 9:27,30. 11.22-30. Antiókhiából, Pál Barnabással, és Márkkal megkezdik első miszionárusi utazásukat. Az első állomás Seleucia környékén van, majd mások a ciprusi Salamina, Páfus valamint a pámfiliai Pergámban. Innen Márk és János visszatér Jeruzsálembe, Pál és Barnabás elmennek Antióchiáig, Pisidiában. Majd bemennek Galáciába és a szomszédos Ikóniumba és Ikónium városaiba, Listrába ahol a dühös zsidók Pált megkövezték, kivívén a városból, mint halottat, és Derbébe. Derbéből elindultak, hogy végigjárják Listrát, Ikóniumot, Pisidiát, Antiókhiát, és azután ismét Pámfilia tartomány Perga városába érkezve. Attáliában való időzés után, a két apostol ismét visszatért indulási helyére, a szíriai Antiókhiába. Így zárul Pál első prédikálási útja. Csel 13:1-14. 28. Ez kevéssel Kr.u. a 44.-ik évben történt.

Antiókhiába egy hosszú bizonyságtevő időszak meg van szakítva egy Jeruzsálembe való utazással, annak érdekében, hogy egy vitatárgyat megoldjanak a körülmetélkedéssel kapcsolatosan, ezt megelőzi Pál második utazása. Majd ismét útnak indul, mint a testvéreket látogató szolga, erősítvén a gyülekezeteket, de ez alkalommal Sílás követi őt Barnabás helyett. Csel 15:1-40. Pál, és Sílás Szírián, és Cziliczián át meglátogatják Derbe, és Listra városait, ahol utoléri őket Timótheus, tovább menve Frigia, és Gallácia vidékein. Elhagyván az Ázsiában lévő, római tartományokat, a lélek vezetése által, átmennek Misián, és Tróásba érkeznek. Ezzel az elbeszélés egyes szám többes személyben folytatódik, azt jelezvén, hogy Lukács az elbeszélő utolérte az utazókat. Csel 16:10. A Szent Szellem által vezettetve Macedóniába mennek. Átszelvén a mai Égei Tengert, megállanak Sámotráke szigetén, és másnap felszállnak Neápolisba, hogy Macedóniába érkezzenek. Be van számolva azokról a lelkesítő tapasztalatokról, amelyekre a következő állomáson, Filippibe került sor. Úgy tűnik, hogy Lukács ebben a városban maradt, miközben Pál a két követővel tovább ment Ámfipolison, és Apollónián, Thessalonikába, majd Bereába. Pál innét egyedül megy tovább, és elmegy a Görög, Athén, és Korinthus városokba. Ezen utolsó városban utoléri Sílás, és Timótheus, és itt marad prédikálni 18 hónapig, Kr. u. 50-51-ben. Miközben Korinthusba volt, megírta első kanonizált leveleit, a Thessalonikabeliekhez intézett két levelét. Elválván Silástól, és Timótheustól, Pál Efézusba megy, innen hajóra száll, és Cézáreába megy, majd gyalog Jeruzsálembe. Állítólagos állandó lakhelye felé menet, Pál visszatér a szíriai Antiókhiába, és ezzel befejeződik második hosszú utazása. Csel 15:41 - 18:22. Ez valószínű magába foglalja a 49 és 51 közötti éveket. Körülbelül ebben az időben írta Pál a Galatabeliekhez levelét.

Pál harmadik utazása, egy körülbelül négy éves időszakot foglal magába, Kr. u. 52-56. Végigjárja szinte ugyanazt az útszakaszt, csakhogy most az ázsiai terület. Antiókhiából egyedül elindulva, Pál dél nyugat felé fordul, és bemegy Galáciába, és Frigiába kiszélesítvén a munkát. Majd Efézus határa felé fordul, és ebben a tartományban marad körülbelül három évet. Csel 20:31. Prédikálása itt ellenállásra talál, de az egész kis-Ázsia hallja az evangéliumot. Efézusban való rövid tartózkodásának végén Kr.u. 55. előtt, megírja első levelét a Korinthusbeliekhez. Pál átmegy Macedóniába, ahol megírja második levelét a korinthusi keresztényeknek, és innen ismét leutazik Görögországba. A tél idején ír a Rómabeliekhez. Átszelve Macedóniát, utoléri Lukács, majd Tróásba megy. Csel 20:5. Szolgatársai hajóra szállnak, hogy Assusba menjenek, de Pál gyalog folytatja útját, és miután ismét találkozik velük, együtt folytatják útjukat, Mitilén, Sámus, Trogillium, Milétus, Kous, Rhodus, és Patara, városain át, majd átszelik a Földközi tengert, hogy kikössenek Tirusban. Jeruzsálem felé menve, Pál megáll Ptolemaiosban, és Cézáreában. Ezután bemegy Jeruzsálembe, és itt befejezi harmadik misszió utját. Csel 18:23 – 21:15.

A beszámoló a tető fokára ér, amikor az elbeszélés leírja Pál letartóztatását Jeruzsálemben, az ő pereit, az apellálását a Császárral, római útját, és az itteni prédikálását. Mindezek gyorsan követik egymást. A jeruzsálemi templomban lázadás tör ki Pál ellen, ő bizonyságot tesz a dühös, és vakbuzgó vallásoskódók előtt, a főpapok, és a tanács elé kerül, meg van akadályozva egy Pál ellen szőtt összeesküvés Pál megöletésére a Félixhez való átutalása által, Cézáreába, az éjszaka leple, és egy katonai kíséret alatt. Félix előtt Pál két éven keresztül cáfolja a lázadás hamis vádjait. Pál láncokban van tartva, mialatt Félix pénzt vár, amit nem kap meg soha, Fesstus kivizsgálja Pál ügyét, és a zsidóknak való átadatása, meghiúsul Pálnak a Császárra való apellálása által. Még mielőtt Pál Rómába lenne küldve, alkalma van, hogy egy erőteljes védőbeszédet elmondjon Agrippa király előtt, aki Fesztus vendége. Csel 21:17 - 26.32.

Egy megható kaland bélyegét viseli a két utolsó fejezet. Pál, mint fogoly Lukáccsal együtt mennek Itáliába, Kr. u. 58 előtt. Sidonba való megállás után Cziliczia, és Pámfilia partjainál elhajózva kikötnek Mirában, Lásea városa mellett. Itt átszállnak egy másik hajóra, és Kis Ázsia partjai mellett tovább folytatják útjukat. Knidushoz érkezve, rá vannak kényszerülve, a szél miatt, hogy megkerüljék Kréta szigetét, elérvén egy szép kikötőnek nevezett helyre, a veszély egyre nő, addig, amíg Pál megjövendöli az elkerülhetetlen hajótörést. A százados azonban bízik a hajóskapitány ítélőképességében, és az utazás folytatódik. Két hét múlva a hajó elsüllyed Melita szigete mellett, Szicíliától délre. Három hónappal később egy hajó, amely kiköt a sziget közelében dél felé, viszi Szirakuzába, Szicília szigetére, majd Regiumba Itáliába, és végül Puteoliba érkeznek. Innen kezdődik az utazás utolsó szakasza, Appii Forumon, és Tres Tabernán át, ér el Pál Rómába Kr. u. 59 előtt. A Cselekedetek könyve azzal az értesítéssel zárul, hogy Pál itt lakott, egy katona őrizete alatt, és hirdette Isten Igéjét legkevesebb két évig. Csel 27.1 – 28:31. Pál Rómában való első bebörtönzése idején írta az Efézus, Filippi, Kolosé és Filemon leveleit.

Hátra marad egy kérdés megoldása: mikor írta Lukács az Apostolok Cselekedeteit? Az általános vélemény az, hogy ezen két éves időszak vége felé Kr.u.59 előtt Rómában. Mivel a beszámoló eljut eddig a pontig ez nem lehetett hamarabb írva, és az a tény, hogy nem folytatódik, Pált e helyen, és ügyét megoldatlanul hagyva, arra mutat, hogy nem sok idővel ezután lett megírva. Biztos az, hogy Lukács Isten Szelleme által volt indíttatva arra, hogy megírja a Cselekedetek könyvét, ezeket az igazságokat, és tapasztalatokat, amelyek nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy megértsük és értékeljük a Bibliát.

Mindannak ellenére, hogy Kr. u. 61-63. általában úgy van elfogadva, mint Pál első Rómabeli bebörtönzésének az ideje, egy friss régészeti ásatás igyekszik meghosszabbítani két évvel Pál utolsó éveinek idejét. Egy Delfiben talált felírat, arra a tényre mutat, hogy Gallió 51 vagy 52-ben Korinthusba érkezett, hogy kiegészítse tanácsosi tisztségét. Pálnak második utazása tehát Kr.u. 50 körül történt. Csel 18 11,12. Ez az időpont 51 vége felé lévén meghatározva, amikor Pál visszatért a szíriai Antiókhiába. Miközben egy hosszú idő telik el az első, és a második utazás között. Csel 14:26 – 15:41. Pál csak egy kevés időre állt meg Antiókhiában a második, és harmadik utazása között. Csel 18:22,23. Türelmetlenül várt arra, hogy meglátogassa, és erősítse a Galáciabeli gyülekezeteket, tehát nem volt lehető az, hogy két vagy három évig maradjon Antiókhiában. Valószínű, hogy miután elmúlt a tél Pál megkezdte a harmadik utazását Kr. u. az 52. évben. Négy évvel az utazás elkezdése után, visszatér Jeruzsálembe, és rövid időn belül Kr. u. 56-ban le van tartoztatva. Cézáreában fogva volt tartva két évig Kr. u. 58-ban, és eltelt még egy év, amíg eljutott Rómába, tehát a telet az úton töltötte. Csel 24:27. 28.11. Ez Rómában fejeződik be 59-ben.

Az időszámítók nagy része, azt állítja, hogy Félixet Festus követte, Kr.u. 60-ban, de ez az időpont eléggé vitatott, a helytartók cserélődése abban az évben volt, amelyben Pál hajóra szállt Róma felé. Sokan úgy tartják, hogy ez Kr. u. 55-ben volt. Félix, ha Cumanoval egy időben állásban volt, 48-52 és egyedül 52-56 az elmúlt nyolc év alapján, Pál így mondhatta Félixnek 56-ban: Mivelhogy tudom, hogy te sok esztendő óta vagy e népnek bírája. Csel 24:10. A Kr. utáni 60.-ik év bizonytalansága előnyben részesíti inkább a Josephus, mint a történész, Tacitus elbeszélését. Tacitusnak hozzáférhetőek voltak a hivatalos bejegyzések ahhoz, hogy ehhez az évszámhoz jusson. Josephus bizonytalan, ami ezt a sajátos időt illeti, ő egyéni források, és fiatalkori emlékek alapján ír. Figyelembe véve az újkori Delfiben talált leletet, amely meghatározza azt az időt, amikor Pál Korinthusban volt a második utazása alkalmával az Írásokban megjelölt események sorrendje, és időpontja világosan támasztanak alá egy előbbi időpontot, Pál Rómába való érkezését illetőleg, vagyis Kr. u. 59-et határozván meg 61 helyett. Ez Pál szabadulását 61-re helyezi egy időszakot hagyva a halála előtt, amely 65, vagy 66-ban következett be, hogy utólagos látogatásaira sor kerülhessen, Macedóniában, Görögországban, Kréta szigetén, és kis Ázsiában, egészen Spanyolországig. A Young teljes bibliai konkordanciája, Félix, és Festus alatt időként 58-at jelöli meg, amikor Félixet követte Festus ami, talál ebben a leckében kijelentettekkel. Encyclopedia Britanica, 1942-es kiadás 3. kötet 528 old. Miután megvizsgálta a két szélsőséges, és ellentmondásos adatot, ami Félixnek Festus által való követését illeti, Kr. u. 55. és 60 között. A végkövetkeztetés az, hogy a két érv közti egyensúly 58-at javasolja Félix visszahívására, és Festus megérkezésére. Ha Pál 56-ban lett letartoztatva, és a császárra való apellálása Festus megérkezése után történt 58-ban tekintettel arra, hogy a következő év első szakában ért Rómába, és két évig maradt ott fogolyként akkor a 61. év tavaszáig jutunk, azon időszak végére, amelyet leír a Cselekedetek könyve.