I Timoteusnaknak irt levél

A Görög Íratok naplóinak régi változatai tartalmazzák ezeket a leveleket és Pálnak tulajdonítják őket. Egyes kritikusok szerint a Cselekedetekben bemutatott élettörténetében Pálnak nincs egyetlen utalása sem ezekre a levelekre. A Cselekedetek könyvének nem az a célja, hogy elbeszélje Pálnak egész életét a megtérése után. A Rómából írott leveleiben előrelát egy közeli szabadulást. Más régi beszámolók arra mutatnak, hogy Pált Néró szabadon bocsájtotta, és tovább folytatta utazásait, mint az evangélium prédikátora. Vannak régi leírások a keresztyén korszak első századából, amelyek megerősítik, hogy Pál a betervezett Spanyol országi utazását az első szabadulás után tette meg. Más régi leírások Pál újra felvett utazásairól beszélnek, amelyet Kis-Ázsiában, Macedóniában és Görög országban végzett. Végül pedig egyes vallomások, nem távol az apostol napjaitól arra a tényre mutatnak, hogy az első bebörtönzése és szabadulás után ismét letartoztatták és elítélték Rómában, ahol lefejezték Kr. u. 65. vagy 66-ban.

Utolsó utazások alkalmával, írta Pál Timótheushoz az első levelét, a helyzet azonos volt azzal, ami Titust illette. Tit 1:5. Ebből azt következtetjük, hogy Pál és Timótheus együtt voltak Efézusban. Majd Pál Macedónia felé indult, Timótheust meg Efézusban hagyta, hogy az efézusi gyülekezet szervezési dolgaival foglalkozzon. Erre vonatkozólag olvassuk az I. Tim 1.3-banÉ Amiképpen Macedóniába menetelemkor kértelek téged, hogy maradj Efézusban, hogy megmondjad némelyeknek, ne tanítsanak más tudományt.

Az ifjú Timótheushoz intézett levélnek célja, hogy kioktassa őt kötelezettségeiről. Csak az egészséges tudományt kell tanítania, kerülje a meséket és a haszontalan dolgokat. A törvény jó, ha helyesen van használva, de ellene kell álljon azoknak, akik a törvény tanítóinak vallják magukat. Pál magasztalja istent kegyelme miatt, elbeszélvén megtérését, kijelentvén, hogy kegyelemben részesült mivel tudatlansága miatt volt üldöző. Azt kéri Timótheustól, hogy jó harcot vívjon és határozottsággal ragaszkodjon a hithez, megemlitvén azokat, akik elestek a hittől. I Tim 1.1-20.

Pál a második fejezetben az imáról beszél, úgy azonosítja Jézus Krisztust, mint közbenjáró Isten és ember között, megváltója azoknak, akik engedelmeskednek. Az asszonyok szerényen kell öltözködjenek, törekedvén, hogy jó cselekedetekkel ékesítsék magukat. Az asszonyok ne ragadják el a férfiaktól a hatalmat, hanem csendben tanuljanak, és ne tanítsanak a gyülekezetben. A sorrend ez: Ádám lett teremtve elsőnek, majd azután lett teremtve az asszony, nem Ádám lett elámítva, hanem az asszony. Az Isten asszonya által megszült gyermek által jön a megmentés. A harmadik fejezet szinte teljes egészében a felvigyázóknak és a csoportvezetőknek van szentelve, valamint az asszonyok és fiak magatartásáról ír. Egy gyülekezet szolgája komoly kell legyen, alkalmas arra, hogy tanítson, vendégszerető, türelmes, ne legyen kapzsi, fösvény, sem veszekedő. Neki erős kell lenni a hitben, nem újonnan megtért és képes kell legyen arra, hogy kötelességét hibátlanul teljesítse.

Pál arra figyelmeztet, hogy egyesek el fognak tévelyedni a hittől, és a démonok eszközei lesznek, szégyentelenül hazudni fognak és elferdítik az igazságot. Timótheus felszentelődéséhez maradjon hü, ne távozzon el Isten tanításainak igazságaitól és tevékenykedjen komolysággal. Ne engedje meg senkinek, hogy megvesse fiatalsága miatt, hanem legyen példa a hívek számára. I Tim 4:1-16. Pál kioktatja Timótheust arra, hogy hogyan feddjen, és tanácsoljon. Két vagy három tanú jelenléte nélkül, nem kell elfogadnia a vének ellen intézett semmilyen vádat. A bűnt elkövetőket, mindenek előtt meg kell fedni, hogy mindenek meg legyenek igazítva. A kötelezettségeinek teljesítésében nem kell részrehajlónak, vagy hamarkodottan dönteni a kinevezéseknél, hogy ne legyen részese azok bűneiben. I. Tim 5:1-25.

A szolgák kötelezettségeinek magyarázata után, Pál a megvesztegetett szolgákról, ezek haszontalan szóharcaikról beszél, amitől távol kell tartsa magét Timótheus. Meg kell elégednünk az élet szükséges dolgaival, a gazdagság elbűvölő kísértés, és minden rossznak gyökere a pénz szerelme, akik eltérnek az ily dolgok miatt sok fájdalomnak teszik ki magukat. Timótheus azonban, az Isten embere a kegyességet kell keresse, és legyen bizonyság a sok hallgató előtt. Ezt az Úr Jézus Krisztus eljöveteléig kell tenni, Aki Istennek tiszta képmása a királyok Királya, és uraknak Ura. Az egyedüli, Aki a hozzáférhetetlen világosságban lakik, amit nem lehet megközelíteni, Akit egyetlen ember sem látott, sem nem láthat, és Akié az örökkévaló dicsőség, és hatalom. Így cselekedvén az Isten embere jó dolgokban lesz gazdag. I. Tim 6:1-21.