Karácsonyfa - mint szimbólum?
A karácsony ünnepéhez hozzátartozik a karácsonyfa, amely a keresztyénség európai részében annyira meghonosodott, hogy Krisztus születésnapjának biztos és szinte megváltozhatatlan elemévé vált. Mi lenne a karácsony karácsonyfa nélkül?! Vegyük el az ünnepből a karácsonyfát az ajándékokkal, az ünnepi vacsorával és a szokásos felhajtással együtt, úgy nem marad más, mint ásító üresség. Az átlag keresztyénnek csak akkor van szép karácsonya, ha az ünnepélyes fényben álló fa alatt átveheti ajándékait és át tudja adni magát az ünnep varázsának. Az már mellékes, hogy Jézus emberré lett, hogy mint Megváltó az embereket megszabadítsa a bűnből és a Sátán rabságából. Ennek a csodálatos igazságnak nem szabad megzavarnia a babiloni szentimentalizmusra hangolt keresztyén ünnepet. Ha vége az ünneplésnek, folytatódnak a megszokott hétköznapok és Krisztus, továbbra sincs a trónon a keresztyének szívében. Ebből is nyilvánvaló, hogy a keresztyén karácsony mennyire átvette a pogány ünnepek zűrzavarát.
A karácsonyfa, amely az idők folyamán segített megszépíteni a karácsonyt, a pogány Rómában és a pogány Egyiptomban egyaránt ismert volt. Egyiptomban a pálmafa, Rómában a fenyőfa. A pálmafa BaálTámárt (a pálmafa urát) jelképezte, a fenyőfa pedig Baál-Berit-re (a szövetség urára) vonatkozott. Adonisz (a napisten) anyja, a nagy közbenjáró istenség rejtélyes módon fává változott és ebben az alakjában hozta elő isteni fiát. Ha az anya fa volt, a fiúnak ágnak kellett lennie. Az asszony magvát ráadásul Zero-Astá-nak nevezték! Zero a káldeusok nyelvén magot, Asta pedig tüzet és asszonyt jelent. Zero-Asta tehát azt jelenti: a tűz fia vagy magva. Amikor a karjában gyermekét tartó Szemiramiszt imádták, a gyermek a Zero-Asta nevet kapta. Zero-Astának, az asszony magvának, akinek egy másik neve Ignigens, a tűzből született volt, az anyák éjszakáján fatuskó alakjában be kellett mennie a tűzbe, ahonnan másnap mint Isten ága vagy fa jött elő, hogy az embereknek isteni ajándékot adjon. Miért kellett azonban egy fatuskó alakjában a tűzbe mennie? Az isteni gyermek, aki a téli napfordulókor a nagy isten új megtestesüléseként született - miután ezt az istent darabokra aprították -, azzal a céllal jelent meg, hogy halálát megbosszulja gyilkosain. A nagy istent, akit legjobb éveiben és ereje teljében öltek meg, hatalmas faként ábrázolták, amelyet megfosztottak minden ágától, és törzséből is alig egy csonkot hagytak. Aszklépiosz, a nagy kígyó azonban, a helyreállító élet jelképe, körbecsavarodott a fatönkön, és mellette egy fiatal fa nőtt ki a földből - teljesen másfajta fa, amelyet ellenségei nem tudtak kivágni. Ez volt a pálmafa, a győzelem jelképe.
A pogány Rómában egy másik fa állt a középpontban, a fenyőfa, amelynek más neve is volt: Baál-Berit a szövetség ura. Ezzel erejének állandó természetére utaltak, amely, bár ellenségei elpusztították, győzelmesen feltámadt. December 25-e a pogány Rómában annak a napnak az ünnepe volt, amikor a győzelmes isten újra megjelenik a földön. A Natalis invicti solis a le nem győzött Nap születésnapja volt: vagyis a yul-fahasáb, a halott fatönk, vagyis Nimród, akit napistenné nyilvánítottak és ellenségei levágtak. A fenyőfa gyertyáival Nimród redivivust ábrázolja ki, azaz az új életre kelt Nimródot, az agyonvert és az új életre támadt istent!
Mindebből láthatjuk, mennyire uralja a babiloni tanítás a keresztyénséget és még a hívő körök is hagyják magukat gyanútlanul mérgezni. A hívő ember természetesen azt vetheti ellene, hogy december 25-én, amikor meggyújtja a karácsonyfán a gyertyákat, Krisztus születésnapját ünnepli. Aki azonban őszinte és az említett tényeket a Biblia tanítása szerint végiggondolja, annak le kell vonnia a következtetést, hogy a szép karácsonyfa teljesen idegen a keresztyén hittől, egészen eltekintve attól, hogy az ajándékok és a szokásos felhajtás igen nagy szerepet játszanak az ünneplésben! De szinte hallom az ellenvetést a bölcsek is ajándékokat hoztak napkeletről. Valóban. De kinek hozták az ajándékokat? Nem magának Jézusnak adták át? A korai egyház ezt az ünnepet egyáltalán nem ismerte és csak később, a keresztyénné lett pogányokkal összefüggésben és sajnos pogány értelemben ismerte meg. Aki bibliai értelemben akarja a karácsonyt ünnepelni, az szegényebb embertársaira gondoljon ajándékaival, hiszen amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg (Mt 25,40) - mondja Jézus. Ilyen módon akár egész évben ünnepelhetjükJézus születésnapját!
Amikor Izráelt Isten kivezette Egyiptomból és a nép a pusztában vándorolt, aranyborjút készített, Egyiptom bálványimádásának jelképét és Jahve nevében imádta azt! Éppen így a karácsonyfa sem más, mint Nimród, az új életre kelt bálvány öntudatlan imádata Isten nevében!
Teljesen mondjunk le egymás megajándékozásáról? Azt hiszem, mindig szép dolog, ha a család tagjai ajándékokkal örvendeztetik meg egymást. Jézus komoly követője azonban nem lesz hajlandó éppen az Úr születésnapját,(ha egyáltalán megünnepli, hiszen az időpont is hibás, mivel Jézus nem születhetett december 25-én) mások megajándékozásának napjává tenni.