Áron

Krisztus előtt 1598-ban Amrámnak és Jókébednek született Áron Egyiptomban. Idővel feleségül vette Elisebát és született négy fiúk, Nádáb, Abihu, Eleázár és Ithamár. Az első említés Áronnal kapcsolatosan, a Bibliában a II. Móz. 4:14-16-ban találjuk. És felgerjedt az Úr haragja Mózes ellen és monda: Nemde atyádfia néked a Lévi nemzetségből való Áron? Tudom, hogy ő ékesen szóló, és íme ő ki is jő elődbe, s mihelyt meglát, örvendezni fog az ő szívében. Beszélj azért vele, és add szájába a beszédeket, és én leszek a te száddal és az ő szájával és megtanítlak titeket arra, amit cselekedjetek. És ő beszél majd helyetted a néphez és ő lesz néked száj gyanánt, te pedig leszel néki Isten gyanánt. Mózest elhívatta Isten, hogy szabadítsa ki az Izraelitáknak az Egyiptomi fogságból, de ő kifogást keresett, hogy nem tud beszélni, mert nehéz ajkú, így Áron lett a szószolója.

A két testvér együtt utazott Egyiptom felé, és Áron, mint Mózes szószolója: Elmondta mindazokat a beszédeket, melyeket mondott vala az Úr Mózesnek és megcselekedte a jeleket a nép szemei előtt. II. Móz. 4:27-31. Ezután következtek sorrendben a gőgös egyiptomi uralkodó előtti megjelenések. Áron kimondta Isten ítéleteit, ahogy arra Mózes tanította, és a megfelelő időben kinyújtotta Mózes pálcáját, ami jelezte a sok csapás kezdetét. Áron és Mózes egységben dolgoztak, és Isten támogatta őket. A tizedik csapás nem hagyott egyetlen házat sem siratott halott nélkül, és Isten népét a két testvér kivezette a rabság országából.

Milyen értelemben prófétaiak Áron tettei? Mózes, Jézus Krisztus élőképe. Csel. 3:20-23. A fenti egymást követő eseményekben Áron, Isten népét szemlélteti, akik a leigázó Egyiptom végnapjaiban élnek, Sátán világában. Most a jelen világ végnapjaiban Isten elküldi Jézus Krisztust, hogy hívja ki népét akik az Ő szószolói, Igéjének hírdetői. Isten teljes hatalommal ruházta fel Krisztust, hogy csapásokkal sújtsa a világot, halálával és cselekedetivel Mózeshez hasonlóan bizonyította, hogy Isten küldte Őt.

Három hónappal az Egyiptomból való szabadulásuk után, az Izraeliták tábort ütöttek a Sinai heggyel átellenben. Áront és még egy néhány társának Mózessel együtt Isten megáldta dicsőségének a látomásával. II. Móz. 24:9,10. Ezután Mózes felment a hegyre, és ott maradt negyven napig, ahol Istentől parancsokat kapott népe vezetésére. Részletezve volt a Sátor felépítése, és vázolva volt a papok tevékenysége, akik ott szolgáltak. Áront nevezte ki főpappá. III. Móz. 8. Áron nem sajátította ki önmagának ezt a magas állást, és nem is volt demokratikus módon kiválasztva egy vallásos intézmény érsekei által, őt Isten választotta. Zsid. 5:4.

Negyven éven át szolgált, ebben a minőségben képviselvén az Úr előtt mind a tizenkét nemzetséget. II. Móz. 39:6-14. Némelykor az ő tekintélye ebben a papi szolgálatban kifogásolva volt, említésre méltó a Koré lázadása, egy társa az ő nemzetségéből, aki szintén lévita volt. A föld megnyílt és elnyelte Korét meg azokat, akik vele összeesküdtek az Isten által felkent főpap ellen. Ezt követően a gyülekezet panaszt tett Mózes és Áron ellen, ezért a Sátorba lett téve tizenkét vessző, képviselvén a tizenkét nemzetséget, azért, hogy az Úr mutassa be választását. A Lévi törzsnek vesszejére az Áron neve lett írva. Másnap, amikor a vesszőkket kivették a Sátorból, az a vessző, amelyre az Áron neve lett írva kirügyezett, kivirágzott, és mandulát termett. Minden kétséget kizáróan a Lévi törzse lett Isten által választva, a Sátorban való szolgálatra, és Áron isteni jog alapján volt főpap. Áronnak kihajtott vesszeje meg lett őrizve a szövetségládában, mint egy jel a lázadók ellen. IV. Móz 16. 17. rész. Zsid. 9:4.

A főpap kötelezettségei prófétai jelentőséggel bírnak. Az engesztelés napján például, a főpap a bűnökért feláldozott egy tulkot és egy bakot, majd ezeknek a vérét bemutatta a Sátorban a szentek szentélyében. Ebben, Áron, Jézus Krisztust, Isten főpapját szemlélteti, Aki bemutatja az élethez való jogot Isten mennyei udvarában, mint egy emberi teremtmény, bűnökért való áldozatként azon tökéletlen emberekért, akik Jahvénak szentelték magukat. II. Móz. 16: rész. Zsid. 9:6-12. 22-28.

Áron nem volt bűnnélküli, ő is elkövetett komoly bűnöket, Mózesnek az első Hóreb hegyen való negyvennapos tartózkodásakor. Mikor látta a nép, hogy Mózes késik a hegyről leszállani, egybegyűlt a nép Áron ellen és monda néki: Kelj fel, csinálj nékünk isteneket, kik előttünk járjanak; mert nem tudjuk, mint lett dolga ama férfiúnak Mózesnek, aki minket Egyiptom földéből kihozott. II. Móz. 32:1. Áron egyetértett a nép kérésével. Ezt követően, amikor Mózes lejött a hegyről, felkiáltott: Aki az Úr mellett van, jöjjön hozzám, Lévi összes fiai Mózes mellé álltak beleértve Áront is. Ez azt mutatja, hogy Isten népe a Krisztusi utasításokra kell várjon, és ne próbálja megelőzni az Urat és saját felelősségére, vagy a nép kérésére cselekedjen. Egy más alkalommal, Áron az ő nőtestvérével Miriámmal lett törvényszegővé. Áron és Miriám Mózes ellen beszéltek amiatt, hogy feleségül vett egy Khúsita nő. IV. Móz 12.

Az Izraeliták pusztai vándorlásuk negyvenedik évében elértek a Hór hegyéhez. Ekkor Áron, százhuszonhárom éves volt, és az Izraeliták nemsokára beléphettek az Ígéret földjére. Isten a következőket mondta Áronnak, és Mózesnek: Áron az ő népeihez takaríttatik: mert nem megy be a földre, amelyet Izrael fiainak adtam, mivelhogy ellenszegültetek az én szavamnak, a versengésnek vizénél. Vedd Áront és Eleázárt, az ő fiát, és vezesd fel őket a Hór hegyére. És vetkeztesd le Áront az ő ruháiból, és öltöztesd fel azokba Eleázárt, az ő fiát; mert Áron az ő népéhez takaríttatik, és meghal ott. IV. Móz. 20:23-29. És így lett. Áron meghalt a Hór hegyén, és az ő fia Eleázár követte őt a főpapi szolgálatban. A főpap halála után ez a szolgálat az ő elsőszülött fiára szállt. Áronnak két nagyobb fia Nádáb, és Abihu meghaltak, amikor idegen tűzet ajánlottak fel az Úrnak, ezért Eleázár volt a következő, aki abban a szolgálati kiváltságban részesült, hogy Izrael főpapja legyen. Áront az Izraeliták harminc napig siratták. IV. Móz 20:29. 33:38,39.

Az Áron név nagyságost és megvilágosítottat is jelent jelent. Izraelben a papok voltak a felelősek az Isten törvényeinek és parancsainak a tanításában, napjainkban pedig Isten népére hárul ez a feladat. Malakiás 2:7. kijelenti: Mert a papnak ajkai őrzik a tudományt, és az ő szájából törvényt várnak, mivel a Seregek Urának követe ő.