Melkhisédek

Az első utalás egy emberre mint papra az I. Mózes 14. fejezetében található, ő Melkhisédek, akit emelett Isten királyként is említ. Isten ezzel előárnyékolja, Jézus Krisztust, aki papunk is és királyunk is. I. Kor. 10:11. Róma 15:4.

Melkhisédek a Bibliában hírtelen jelenik meg és kevés említés van róla feljegyezve. Azonban részvétele jelentőségteljes és eredetének a rejtélye is prófétai fontossággal bír. Négy pogány király egyesült, más öt király ellen, akik uralkodtak Sodoma és Gomora felett. A négy király győzelmet aratott, kifosztották Sodoma és Gomora városait, és fogolyként vitték el Lótot, Ábrahám unokaöccsét. Amint ezt meghallotta Ábrahám, aki a hebronbeli Mamré völgyében lakott, felfegyverezte a szolgáit és üldözni kezdte őket. Hóbánál legyőzte Ábrahám az öt királyt, megszabadította öccsét, és visszahozta ellopott javait. A dicső gyozelemből való visszatérés alkalmával, jelenik meg Melkhisédek. Három vers számol be erről: Melkhisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort hozott; ő pedig a Magasságos Istennek papja volt. És megáldotta őt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld Teremtőjétől. Áldott a Magasságos Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet adott néki mindenből. I. Móz. 14:18-20.

Figyelembe véve Melkhisédek szolgálati kiváltságait és Istennel való kapcsolatát, ésszerűnek tunik az, hogy ő Sém ágán származott le, aki Noé fia volt, és különösképpen meg volt áldva. Az is valószínű, hogy Sém volt Melkhisédek, mivel ő még életben volt ebben az időben. Egy más szempont, amiben a vélemények különböznek, a Sálem helyének a meghatározásával kapcsolatos. A zsidó történész Josephusz és a hagyományok azt tartják, hogy Ábrahám idejében, Sálem ott helyezkedett el, ahol a későbbi Jeruzsálem. Visszatérvén Hebronba az ütközet helyéről Hóbából, Ábrahám átmehetett azon a helyen, amelyen később Jeruzsálem feküdt. Egy újabb bizonyíték, amely alátámasztja, hogy a fenti vélemény helytálló az, hogy a 72 Zsoltár 3. verse úgy utal Jeruzsálemre, mint Sálem. Melkhisédek, Isten papja és királya volt, megáldotta Ábrahámot és gondoskodott felvidításáról. Ábrahám tízedet adott Melkhisédeknek, tisztelvén, mint Isten papját.

A 110 Zsoltár. 4. verse azonosítja azt, akit Melkhisédek előárnyékolt, itt Isten mondja Jézus Krisztusnak: Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisédek rendje szerint. A pap az, aki másnak szolgál, az Ige volt a Felséges Isten Papja, a Teremtési műben, szolgálván, mint Isten végrehajtója. Pál úgy utal Krisztusra, mint: A mi vallásunknak apostolára és fopapjára. Zsid. 3:1. A főpapok(lévita papság) születésüktől fogva jogosak voltak a papságra, mivel szüleik előttük már papok voltak. Zsid. 7:23. A lévita papság rendeltetésének végéhez érkezett, Krisztus első eljövetelekor, a törvényszövetségnek az újszövetséggel való helyettesítésekor. Jézus Krisztus nem felelt meg a lévita papság követelményeinek. Ő Júda királyi törzséből származott, nem pedig a Lévi törzséből, földi atyja, József nem volt pap. Tehát Krisztus papsága más rendű volt és különbözött az Áron rendjétől. Ez Melkhisédek rendje szerinti volt. Zsid. 5:6. 6:20.

Pál apostol úgy azonosítja Jézus Krisztust, mint a nagyobb Melkhisédek: Apa nélkül, anya nélkül, nemzetség nélkül való; sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de hasonlóvá tétetvén az Isten Fiához, pap marad örökké. Zsid. 7:3. Nincs semmilyen feljegyzés Melkhisédek családfájára és halálára vonatkozóan sem. Úgyszintén nincs semmilyen feljegyzés az Ige teremtésének idejét illetőleg sem, és a halálából való feltámadása után halhatatlanságot kapott. Péld. 8:22-30. Ján. 5:26. Így a többi teremtett dolog tekintetében, napjainak nincs kezdete és vége, pap marad örökre. Zsid. 7:24.

És [Ábrahám] tizedet ada néki [Melkhisédeknek] mindenből. A lévita papok, akik meg voltak szokva azzal, hogy tizedet kapjanak, tulajdonképpen tizedet fizettek Melkhisédeknek, még Ábrahám ágyékában lévén. Így érvel Pál a Zsidók 7:9,10-ben: „És hogy úgy szóljak, Ábrahámnál fogva tized vétetett Lévitől is, a tizedszedőtől, mert ő még az atyja ágyékában volt, amikor annak elébe ment Melkisédek.

Abban az időben, mikor Ábrahám elé ment, Melkisédek kenyeret és bort hozott és megáldotta. I. Móz. 14:18,19. Ezáltal, Isten megjövendőlte a Felséges Isten papjának az eljövetelét, aki életadó táplálékot fog felszolgálni a földön lévő embereknek. Róma 6:23.

A Melkisédek egyidőben volt király és pap is. Isten szolgája volt és neki adta a dicsőséget abban az igazságos háborúban. I. Móz. 14:20. Habár Melkisédek Bábel királyának közelében élt, nem volt alárendelve, sem neki, sem valamely más kortárs egyeduralkodónak. Ők e világ istenétől, az Örgögtől kaptak hatalmukat, Melkisédek meg Istentől. A Zsid. 7:4-ben: Nézzétek meg pedig, mily nagy ez, akinek a zsákmányból tizedet is adott Ábrahám, a pátriárka. Melkisédek az igazság királya, Sálem királya is, azaz a békesség királya. Zsid. 7:1,2.

Béke Fejedelmének van nevezve. Ésa. 9:6,7. Az igazságosság Királya, Jézus Krisztus, a királyok nemzetségéből származik, vagyis Júdeából. I. Móz. 49:10. Eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt.I. Pét. 1:20; Mát. 2:16,17. Nem voltak elődei Királyi tisztségében, és nem is lesznek utódai. Eféz. 3:21. Így nyilvánvaló a jelkép, a Melkisédek és Jézus Krisztus közötti feltűnő hasonlóságok, papságukra mindketten Isten által voltak elhíva. Zsid. 5:10.

Megértve ezt a dolgot, mit kellene tegyünk most Jézus Krisztus a Nagyobb Melkhisédek tiszteletére? Tegyünk úgy, amint Ábrahám cselekedett: ajánljanak tízedet a Felséges Isten, Királyának és Papjának; szolgáljanak teljes mértékben Jézus Krisztusnak. Mal. 3:10. Mivel éppen Ábrahám pátriárka, az akinek magvában a föld minden családjának megáldása következik, aki hódolatot mutatott be Melkhisédeknek, ugyanúgy, most, mi is tiszteletet kell adjunk Jézus Krisztusnak. Fili. 2:9-11.