Joél könyve

A személyek nem fontosak, még azok sem, akiket Isten prófétáiként és hírnökeiként felhasznál. A Biblia prófétai könyveinek tanulmányozásánál ez az igazság gyakran nyilvánvalóvá válik. A Isten által írásra felhasznált próféták gyakran azonosítatlanok. Ha van is önéletrajz, ez szegényes és még ebben az esetben is csak általános, a prófétai jelentőség miatt. Az üzenet a fontos, és nem azok a személyek, akik kihirdetik. Ez nagyon világosan kitűnik Jóel próféciáinak esetében, az első vers mindent megmond, amit tudnunk kell Jóelről mint ember. Az Úr Igéje, amely lőn Jóelhez a Petuel fiához. Jóel jelentése Jah Isten. Az időpont amikor Jóel prófétált nem határozható meg alapos bizonyítékokkal. Mégis van néhány ok, hogy a próféciát Jórám izraeli király idejére tegyük, aki Kr.e. 921-909 uralkodott. Jórám, Josafát fiának uralkodása párhuzamos volt, Akházia judabeli király uralkodásával, és egy kevés ideig együtt haladt az elnyomó és vérengző Athália judabeli királynő uralkodásával. Jóel próféciája leir egy sáska csapást és más pusztító méretű csapásokat. A sáskák általi pusztítás nem ritka Palesztinában, de ez alkalommal nagyon súlyos, mivel elmondtatott más nemzedékeknek is. A kártékony rovarok özöne Isten parancsára történik, és úgy nevezi meg, mint az ő serege. Ezt egy iszonytatos éhség követ. (Jóel 1:2-4. 10-12. 16-20. 2:3,11). Ez volt az-az éhség, amely hét évig pusztított Palesztinában, Jórám izraeli király uralkodása idején. Ez az éhség Istentől jött, úgy ahogyan Jóel megjövendölte Jórám Izrael király uralkodásának idején, és a Jorám, és Akházia judabeli uralkodásuk idején. (II Kir 8:1). Ezek mindhárman gonoszok voltak, és a két királyságot még inkább a bálványimádatra vezették. Jóel megjövendölte, hogy bőség fog következni az éhség után, de ez csak azután, miután igazságot tesznek. Izraelben Jórám után Jéhu következett, és a három judabeli király, akik Atháliát követik, is el vannak ismerve Istentől. (Jóel 2:21-27).

Egyiptom és Edom azok a nemzetek, amelyek igazságos ítéletre vannak szánva, Júda elleni erőszakosságuk miatt, míg Asszíria és Babilon nincs megemlítve. (Jóel 3:19). Abban az időben, amikor a prófécia írva lett, Egyiptom és Edom támadók voltak, erőszakosságuk még elevenen élt, Asszíria és Babilon még nem helyettesítették őket, mint fő elnyomók.

Jóel könyvének első fejezete részletezi azt a pusztítást, amelyet előidéztek a sáskák, nyüvek és hernyók sorozatos hullámai. Emberek és állatok szenvednek az éhség miatt. A második fejezet megőrzi ugyanazt a keretet, kibővítvén egy harcias hangnemmel. A beözönlő sáskák, úgy jönnek, hogy elsötétítik az eget. A milliónyi lábak és szárnyak olyanok, mint egy tűz, amely megemészt mindent, olyan hangot adnak ki, mint valami szekér keréknek a zöreje. Szorosan repülnek a vár falai fölött, mindenhová behatolnak, ellepik a házakat, behatolnak az ablakokon. A beözönlő sokaságnak nincs királyuk és mégis mindenik követi útját, anélkül, hogy zavarná a mellettelévöt. Isten úgy vezeti őket, mint egy bosszúálló sereget. A sújtott népet Isten felszólitja, hogy alázkodjon meg, szívvel forduljon Istenhez és jobbítsa meg útjait, ellenben Isten az ő seregét északról, dél felé fogja terelni, Júda terméketlen és sivatagos területeire. (Jóel 2:1-20. Péld 30:27). A sáskák szemléltetik a pogány elnyomó hadsereget (Jel 9:1-11). Meg van jövendölve, hogy Isten Szelleme kitöltetik minden testre, ez beteljesedett pünkösdkor Kr.u. 33-ban. (Jóel 2:28,29. Csel 2:14-18). Mindenki, aki segítségül hívja Isten nevét meg lesz szabadítva. A harmadik fejezet látszólag egy hosszú távú jövendölés, amely nem csak a babiloni fogságról beszél, hanem ebből a fogságból való szabadulásról is. Majd azok az üldöző nemzetek, amelyek szétszórták Isten népét, össze lesznek gyűjtve a pusztulásra. A záró versekben bemutatja az örökre biztonságban lakozó Júdát és Jeruzsálemet.