Összeesküvések Isten ellen

Végig tekintve az emberiség történetén, és a jelen állapotokat is szem előtt tartva arra a végkövetkeztetésre jutunk, hogy az emberi nem fennállása óta nem ismerünk egy olyan társadalmi formát amely kielégítő lett volna mindenki számára. Az emberi sikertelenségek azonban nem igazolják azt, hogy ez csak elérhetetlen eszmény volna.

Vitathatatlan, hogy földünk lakosságának zöme egész más viszonyok és feltételek között szeretne élni. Az emberek azt kívánnák, hogy valaki védje érdekeiket, hogy megbízható képviselőik legyenek akik síkraszállnak jogaikért. Ez azonban hova tovább csak vágyálom marad. Az emberek zárkózottakká vállnak és értelmetlennek látják még azt is, hogy a még létező jogaikkal éljenek. Az elnyomás és az igazságtalanság súlya alatt nyög a nép, és közben azt mondogatja, hogy itt már csak az Isten segít. Szomorú azonban az, hogy egyre kevesebben vetik bizalmukat Istenben aki az embert eddig még soha nem csapta be és ezután se teszi meg, mert: ő igaz Isten 5.Móz.32:4.

Az első lázadás

A világegyetemben egy időben két világ halad párhuzamosan, a szellem és az anyagi világ. A látható világban uralkodó törvények már önmagukban is egy alkotóról beszélnek, Istenről. Az Alkotó jónak látott mindent amit létrehozott, még az embert is. A megteremtett embernek az lett volna a legfőbb feladata, hogy engedelmeskedjen annak Aki őt létre szólította. Ha lett volna hite Ádámnak, akkor nem került volna Isten első számú ellenségének a Kígyónak a befolyása alá. Ez eredetileg Lucifer volt ami fényhordozót jelent, Isten azzal bízta meg őt, hogy legyen oltalmazója az embernek Ezék.28:13-15. Ez a szellemi teremtmény szembeszegűlt Istennel és egyenrangúvá akarta magát tenni Alkotójával Ésa.14:12-14. Ez a teremtmény idézte elő az egység megbomlását a szellemvilágban és ugyanakkor az Isten és ember közötti békés viszonyt. Ezt az eseményt úgy ismerjük meg mint az Édeni tragédia. Ez kihatott az egész emberiségre, így az egész teremtett világ várja a nagy szabadulást. Róma 8:19-22

Lucifer nem elégszik meg azzal, hogy az első emberpárt becsapta. Támadását tovább folytatja aminek áldozatává vált Ábel aki nem hódolt be az Ördögnek. A tömegek elnyomásának első szakasza addig tart, amíg Isten ezt megelégeli 1.Móz.6:3-7. A vízözön által az elnyomás megszűnik és az igazimádatot zavartalanul gyakorolhatják az Istenfélő emberek.

Bábel, avagy a zűrzavar tornya

A nagy ellenkező ezt nem sokáig tűri tétlenűl, mert nem akar lemondani az embernek a maga választotta úton való vezetéséről. Noé dédunokája által igyekszik érvényre juttatni szándékát. Így tehát Nimródot előtérbe tolja akit többre becsülnek az emberek mint Istent. Ez már önmagában is kihívást jelent Isten számára, amit Nimród azzal tetéz, hogy a tömeg feletti vezetést óhajtja megszerezni és Isten kiadott terjeszkedési parancsát akarja meghiusítani amit leír az 1.Móz.1:28; 10:8-10; 11:1-9. Ebben egy diktatorikus rendszer bevezetésének a terve nyilvánul meg.

Szövetség egy néppel

Néhány évszázad múlva Isten egy hű szolgájának Ábrahámnak ígéretet tesz az 1:Móz.12:1,2,7-ben. Az Ábrahámnak mutatott földet Isten Jákob leszármazottainak adja aki Ábrahám unokája volt. Ezzel a néppel Jákob vagyis Izrael fiaival Isten törvényszövetséget köt, saját népévé válassza, hogy papok birodalmává és Szent néppé tegye 2.Móz.19:3-8. Mindannak ellenére, hogy ez Isten népe volt az Ördög nem hagyott fel azon kísérleteivel, hogy ezt a népet félrevezesse, és hatalmába kerítse. Istennek ezzel a néppel szándéka volt és ezért nem engedte meg az Ördögnek, hogy teljes győzelmet arasson, amíg Isten terve meg nem valósult.

Az Ábrahám utódainak kiutalt földterület teljes meghódítását Dávid király fejezi be. Dávidot Salamon követi a trónon akinek halála után az Izrael 12 törzse két különálló királyságra szakad, létrejön Izrael és Júda királysága. A Tíz törzs bálványimádóvá válik és a két törzs megmarad az igaz imádat mellett.

Egy előképes összeesküvés

Két évszázaddal később az igaz imádattól eltávolodott tíz törzs szövetségre lép a Szírekkel, hogy megtámadják és bekebelezzék a Júda és Benjámin területét, és egy maguk választotta királyt ültessenek a trónra a két törzs fölé. Az Ésaiás 7.és 8. fejezete részletesen leírja a tervet, és az ígéreteket amelyeket tesz Isten a látszólag védtelen és esélytelen népnek. Ebben az összeesküvésben is az Ördög ravasz terve nyilvánul meg. Ugyanakkor az isteni gondoskodást is látjuk amely meghiusítja az ellenség ravasz tervét aki azonban ezután sem mond le gonosz szándékáról és világ fölötti uralmának megszerzéséről az Istenfélő nép leigázásáról és kiirtásáról.

Merényletek a Jezus ellen

Isten minden időben megbízható ígéretei világosak és reményt adnak Zsolt.19:8-10. Lucifer nem feledkezett meg arról, hogy Isten kimondta felette az ítéletet a lázadás után. Elérkezett annak az ideje, hogy Isten az asszony magvát behozza a világba akinek a feladata ismertetve volt a bűnbeesés pillanatától 1.Móz.3:14,15. Hogy miért rendelkezett Isten így, ezt részben megtudjuk a következő idézetből: Zsid.2:14. Így tehát nem sokat tétovázott az Ördög és hamar mozgósította földi csatlósait, hogy már magzatként, majd kisgyermekként megsemmisítse a megígért magot Máté 1:18-25; 2:12-16. Isten Fia már 12 éves korában csodálkozásra készteti a tanult papi fejedelmeket Luk.2:40-49. Az Ördög fizikai támadásai meghiúsultak, így még egy esélye maradt az Isten Fiának tőrbeejtésére, és erre a legalkalmasabb pillanatként a 40 napos elmélkedés és böjt végét látta Máté 4:1-10. A kudarc teljes volt, de mindazáltal támadásai továbbra sem szűntek meg. Jézus Krisztus ezután egyre hevesebben kezdte támadni Isten ellenségeit, mert neki ez megbízatásai közé tartozott amint azt olvassuk 1.Ján.3:8; Kol.2:15. Az ellene felemelt vádak súlyosak voltak ugyan, de alaptalanok is Ján.8:41,48; Máté 12.24-28; Luk. 23:1,2. Ezek a vádak nem bátortalanították el Jézust. Egyre nyíltabban mutatott rá a papi fejedelmek törvényszegésére és képmutatására. Így Isten követe és az Ördög szócsövei között egyre feszültebb lett a légkör. A papok meg terveket szőttek és alkalmat kerestek Jézus tőrbeejtésére Ján.9:16; 5:15-18; 11:47,48.

A kiszabott idő lassan közeledett, a szóbeli támadások, hamis vádak kissé enyhültek de ezek helyét átvett a cselszövés és beindult a Jézus elleni összeesküvés, amelynek sikeréhez hozzájárult Jézus tanítványainak egyike. A papság mélyen sértve érezte magát és kívánsága az volt, hogy mielőbb megszabaduljanak Jézustól. Azok az emberek, akik Isten szolgáinak és törvénytisztelőknek vallották magukat, gyilkos szándékuknak törvényes színezetet adtak. Ez mindig is így volt, az Isten üzenete mindig a papokat és a hamis prófétákat zavarta a legjobban Jer.26:11; 2.Krón.18:23.

A meghatározott idő elérkezett: Máté 26:3,4; 26:55-66. Pilátus kívánta volna szabadon bocsátani Jézust, mert látta ellenségeinek álnokságát Máté 27:18,20. Amint a leírás mutatja tehát Jézus egy papi és politikai összeesküvés áldozata lett. A zsidó nép többre becsülte azt a császárt, aki elnyomta és kizsákmányolta őket Ján.19:1-22; Csel.4:24-29. Most az sem számított csak végre szabaduljanak meg attól, aki szavai és tettei által vádolta őket. Céljukat elérték, de amit vállaltak az is rájuk szakadt, mégpedig attól a császártól, akit ők maguk választottak az Istentől nekik küldött Király, Krisztus helyet. Az Ördög sikere csak látszólagos volt, mert az előre bejelentett feltámadás harmadnapra megtörtént. A papságnak nem maradt más hátra, csak a hazugságok sorozatának folytatása. Ján.8:44; Máté 28:1-20. Krisztus ellenségeit a félelem, az irigység továbbra is gyötörte, és mentesülni szerettek volna attól a felelőségtől, amelyet nem sok idővel azelőtt magukra vállaltak Csel.5.17-29. Midőn a Mindenható Isten Krisztus Jézust feltámasztotta a halálból, igazolta és megerősítette a Dáviddal kegyelemből kötött Királyság szövetséget Csel.2:29-36; 13.22,23; 13:32-34.

Az utolsó idézetekből megérthetjük, hogy Jézus Krisztust ma már nem ünnepelhetjük, mint megszületett csecsemőt, sem mint feltámadottat. Meg kell értsük azt a nevet és annak a névnek az értelmét amelyet Isten Fia kapott. A Jézus név megmentőt, a Krisztus pedig felkentet jelent, vagyis azt, hogy a Megmentő Felkent, ma már Király és igy kell elfogadjuk és ismertessük, nem mint csecsemőt. Zsolt.110:1,2; 2:1-10.

Az elmúl évszázad kiemelkedő politikai, vallásos és gazdasági eseményei, erőteljesen azt igazolják, hogy a nemzetek beléptek fennállásuk legkritikusabb korszakába. Amit átélt a világ az elmúlt században, az a legapróbb részletekig való beteljesedése, mindannak amit Isten a próféták, Krisztus, és az apostolok által megjövendölt erre az időszakra.

Lucifer oly ígéreteket tesz, amelyek megnyerően csengenek a nép fülébe, és az a nép amely csak a láthatókra tekint ezekbe is veti bizalmát, mint ahogyan Ádám elhitte, hogy a tiltott gyümölcs sok jót rejteget számára.

Jel.16:13-16;19:11-21