Sófoniás könyve

Sokak által feltételezett, hogy ez a próféta Ezékiás királynak egy leszármazottja, akinek neve Istentől elrejtettet jelent, Isten üzenetét hirdeti, a jó Ezékiás király uralkodásának idején (Kr.e. 659-628, Sof.1:1). E harmincegy éves hosszú uralkodás mely időszakában prófétált Sofóniás? Szavai elítélik Júdát amiatt, hogy Baált imádta és más démoni istenségeket, valamint a csillagokat és más égitesteket. Bűneit fel kell deríteni Isten iránti közömbösségét és azt a feltételezést el kell oszlatni, hogy ő sem jót, sem rosszat nem tesz. A megfizetés napja gyorsan közeledik, egy oly nap, amelyen sem ezüstjük, sem aranyuk nem fogja megszabadítani Isten haragjától. Sof.1:2-18.

Ilyen égető nyilatkozatok nem lettek volna helyénvalók Josiás uralkodásának tizenkettedik éve után, mivel ő ettől az időtől megtisztította az országot a démon imádattól. Uralkodásának nyolcadik esztendejében keresni kezdte Istent. II.Krón. 34:3. Sofóniásnak, Josiás király uralkodásának kezdetén kellett prófétálnia. Abban az időben, amikor a démon imádat még virágzott. Kétség nélkül heves szónoklatai nagy hatással voltak Josiás döntésére, hogy visszatérjen Istenhez, és később eltávolítsa a bálványokat az országból. Megjövendölte Ninivé városának elesését, és az etiópiaiak vereségét, mindkettőt Isten kardjának tulajdonítva. Ez a két jövendölés kicsinyben beteljesedett Kr.e. 625-ben, mikor Nabukadnezár Isten szolgája meghódította a Ninivé várát és megtörte Egyiptom erejét a karchemiszi csatában az Eufrátesz folyóhoz közel, amelyet követően sok év múlva bekövetkezett Egyiptom elözönlése Táfnesig. Sof.2:12,13; Jer.43:8-13.

A Josiás király által bevezetett reform csak ideiglenes volt, ez nem tartóztatta fel sokáig a Sofóniás által kinyilatkoztatott ítéletek végrehajtását a Júdabeliek fogságát illetőleg. A pusztítás biztosan rászakad arra a nemzetre, amely nem kívánja Jahvet Istenként. Sofóniás felkéri a Isten iránti alázatosakat, hogy komolyan elmélkedjenek, keressék az alázatosságot és igazságot, hogy megkíméltessenek az Úr bosszújának napján. Istennek megsemmisítő dühe elözönli a földet, a pogány népek elesnek, és isteneik elvesznek. Akkor mindenki csak Istent fogja imádni. Sof. 2:1-15.

A harmadik fejezet főképpen Jeruzsálemet hibáztatja, a bálványimádása miatt, mivel visszautasította az isteni tanítást. Isten maradékának összegyűjtött népe az igaz imádat nyelvét beszéli és soraikban egy nagy tömeg lesz, akik bíznak Istenben, és a hit miatti szenvedés áldozatai voltak. Akkor Isten örülni fog maradékának, és ezek nem félelemmel fordulnak hozzá, hanem neve számára alkotott nép lesz, imádatát zengedezvén minden helyen.