Júda

Júda! Téged magasztalnak atyádfiai, kezed ellenségeidnek nyakán lesz s meghajolnak előtted atyádnak fiai. Oroszlánkölyök Júda; zsákmányt ejtvén, felmentél, fiam. Lehevert, lenyugodott, mint a hím oroszlán, és mint nőstény oroszlán; ki veri őt fel? Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálca térdei közül; míg eljő Siló, és a népek néki engednek. I. Móz. 49:8-10. Több mint harminchat évszázaddal ezelőtt, hangzottak el ezek a prófétai jelentőségű szavak, egy halálos ágyán fekvő férfiú ajkairól, Jákobtól, Izrael nemzetének atyjától. Ezeket a tizenkét fia közül, a negyedikhez intézte, Júdához kb. Kr.e. 1713-ban, melynek jelentése dicséret.

Amíg Jákob, a két feleségéért és barmaiért húsz évet szolgált Lábánnál, tizenegy gyermeke született, ezek között lévén, Júda is, feleségétől Leától. Abban az időben így szólt Lea: Most már hálákat adok az Úrnak; azért nevezé nevét Júdának. I. Móz. 29:35. Júda, gyermekkorát Padan-Aram-ba töltötte, és legénykorában, családjával együtt utazott Kánaán országa felé. Kilenc testvérével együtt Dóthán-ba felvigyázták a nyájakat. Midőn feléjük közeledett, már messziről megpillantották a tizenegyedik fitestvérüket, az álomlátó Józsefet, kit gyűlöltek. Az összeesküvést előrre kitervelték: És szóllának egymás között: Ímhol jő az álomlátó. Most hát jertek öljük meg őt. Ruben és Júda voltak az egyedüliek kik nem egyeztek bele ebbe. Júda egy ellenajánlatot indítványozott: Mi haszna, ha megöljük a mi atyánkfiát, és eltitkoljuk az ő vérét? Jertek adjuk el őt. Eladták őt húsz ezüstpénzért, egy Egyiptomba tartó Midiánitákból és Ismáelita férfiakból álló csoportnak. I. Móz. 37:18-28. Júda ha nem is adta beleegyezését a megölésében, a többiek által szőtt ártatlan ifjú elleni összeesküvéshez csatlakozott, és úgy ő, mint Rúben részt vettek a gyilkosság elfedezésében. Mát. 15:14; Jel. 18:4. Júda, egy oly emberekből álló osztályt szemléltet, akik irigyelték és rosszul bántak Jézus Krisztus igaz követőivel, mert észrevették, hogy e keresztények követik Istent és Krisztus Jézust. I. Móz. 37:5-11; Fili. 2:9-11. Szembetűnő a párhuzam József eladása és Krisztus Júdás általi elárulása között.

Júda ezek után feleségül vette a Kánaánbeli Suáht, akitől lett három fia: Hér, Ónán és Séla. Hér gonosz lévén az Úr előtt, így megölték. A rokonok közötti házassági törvény megkövetelte, hogy Ónán magot támaszon az ő bátyjának, Hér feleségén Thámáron keresztűl. Ónán ezt elutasította és ez lett a pusztulása. Séla felnövekedett és az ígéret nem teljesült. Utána Júdának, anélkül, hogy tudta volna kapcsolata volt Thámárral, elvette őt feleségül és szüle neki két ikret: Péreczet és Zerákhot. Júda így az ő menyén keresztül Pérecz atyja lett.

Isten beavatkozását sejteti, az ahogyan született Pérecz, hogy ő egy láncszem legyen a leszármazási ágban mely a Messiáshoz vezetett. Tőle származott Dávid királyi háza, majd később Jézus. Ruth 4:18-22; Mát. 1:3. Thámár tisztelettel volt Isten iránt, és őszintén óhajtotta szolgálni Őt és Népét. A meghatározott időben lépett közbe, hogy Júda nevét megőrizze, mely nemzetnek Isten megígérte, miszerint meg fogja szülni a Messiást, a Júda nemzetségéből való oroszlánt. Jel. 5:5. Júda beismerte igazságtalanságát Thámárral szemben, mondván: Igazabb ő nálamnál, mert bizony nem adtam őt feleségül az én fiamnak Sélának. I. Móz. 38 rész.

Eltelt húsz év József eladásától, a hét szűk esztendőből az első elkezdődött. Jákob így szólt fiaihoz: Íme én hallom, hogy Egyiptomban van gabona; menjetek le oda, és vegyetek onnan nekünk gabonát, hogy éljünk, és ne haljunk meg. I. Móz. 42:2. József féltestvérei leutaztak Egyiptomba, azonban az ő testvére Benjámin, idős atyja mellett maradt. József már Egyiptom miniszterelnökévé és az ország élelmiszer közigazgatójává vált. József megvádolta őket, hogy kémek; mindezt a próbatételük céljából. Említést tett egy legkisebb atyafiúkról, és most nekik bizonyítaniuk kellett, hogy meglássa, megváltozott-e a szívállapotuk, ami a gyilkos magatartásukat illeti, egy másik kisebbik testvérük, József iránt. I. Móz. 42:14,15. Egyiptomba kellett hozzák Benjámint. A Benjáminnal szembeni viselkedésük volt a próbakő. Mát. 25:40,45. Simeont túszként visszatartva, József a többieket visszaküldte hazájukba.

Az idő teltével, az éhség, amely a másodok évének vége felé közeledett, teljesen szükségessé tett egy második Egyiptomi utazást, ha Jákob családja túl akarta vészelni. Azonban Jákob nem ért egyet azon megállapodással, hogy Benjámint elküldje testvéreivel. Júda ekkor előtérbe lép: Bocsásd el azt a fiút én velem, és mi azonnal felkelünk és elmegyünk, hogy éljünk, és meg ne haljunk se mi, se te, se a mi gyermekeink. Én leszek kezes érette, az én kezemből kérd elő. Ha vissza nem hozom őt hozzád, és elődbe nem állítom őt, mind éltig bűnös legyek előtted. I. Móz. 43:8,9. A Pátriárka enged ennek a Júda által tett ünnepélyes fogadalomnak, és Benjámin kíséretében megkezdődik az második Egyiptomi utazás.

Miután eltöltenek egy bizonyos időt Egyiptomba Józseffel, az utazók élelmiszerkészletekkel megrakva visszaindulni készülnek Kánaán felé. Most a szívük megvizsgálása végett egy próbát tesz, parancsot adott, hogy az ő arany kehelyét a Benjámin zsákjába rejtsék el. A beszámoló, hogy miképpen lettek utolérve a hazautazásukkor, hogyan voltak megvádolva a miniszterelnök poharának az ellopásával, hogyan voltak javaik leellenőrizve, miképpen találták meg a bizonyítékot Benjámin zsákjában, és József elé való visszavitelük, mindezek ismerős események. A határozat: Benjámin Egyiptomi rabszolgaságra van ítélve; a többiek szabadok a Kánaánba való visszatérésre.

Itt lett volna egy kellő alkalom, hogy megszabaduljanak Benjámintól, atyjuk akkori kedvencétől, ha ugyanolyan magatartást tanúsítottak volna, mint évekkel azelőtt Józseffel. Kihasználták-e a Benjámin ellen szóló bizonyíték körülményét, hogy ebből nyereséget szerezzenek? Nem. A szívűk megváltozását bizonyította Júda felháborító kérésével, aki mint a csoport szóvivőjeként lépett fel, az ifjú érdekében. Elérve megható kérésének tetőpontjához, Júda nemes lelkűen így fejezi be: Hadd, maradjon azért e gyermek helyébe a te szolgád, az én uramnak szolgájául; e gyermek menjen fel az ő bátyjaival. I. Móz. 44:18-34. A lelkesedés, ahogy Júda előadta a védőbeszédet, minden kétséget eltávolított, ami a szívállapota megváltozását illeti.

Júda egy olyan osztályt szemléltet, ki egykor Krisztus testvérei, vagy Isten népe közül voltak, de amely tanulva saját hibájából, megtért szívet tanúsít, meg akarván igazulni, és ahol eddig rosszat tett, jót akar cselekedni. Amiképpen Benjámin volt, hasonlóan vannak ma hamisan vádolva Isten népe közül, a jóakaratú emberek kipróbálása végett. Ezek a személyek bátran előlépnek, felszólalnak Isten népe védelmében, vállvetve mellettük foglalnak állást, osztozván próbáikban, üldözéseikben és örömükben.

Meghatódva Júda hatásos védőbeszédétől, József felfedte magát, mint a rég elveszettnek hitt testvérüket, és ajándékokkal megrakva haza küldte őket, és megparancsolta, hogy hozzak el atyjukat és családjaikat Egyiptomba, ahol volt bőségesen eledel. Az elvállási parancsa ez volt: Ne háborogjatok az úton. I. Móz. 45:24. Most Jézus Krisztus elküldi szolgáit az egész földre, egy szeretetre méltó meghívással, hogy minden jóakarattal bíró, életfenntartó szellemi eledelért, jöjjön Józsefhez, azaz Krisztushoz, és a megbízatásuk teljesítésének végzése közben nem szabad, hogy az úton háborogjanak.

Mikor Júda és Jákob egész családja lejöttek Egyiptomba, Fáraó így szólt Józsefhez a testvéreit illetőleg: Ha pedig tudod, hogy vannak közöttük arra teremtett emberek, tedd azokat az én barmaim gondviselőivé. Itt találhatóak a szolgálati kiváltságok. Mivel Júda a tíz testvér közül egy fontos szerepet játszott az Egyiptomi nehézkes tapasztalataikban, kétségtelenül ő egy arra teremtett-nek számított. A buzgóságuk meg van jutalmazva a különleges szolgálati kiváltságok felajánlásával, és a kereszténység szellemi éhség idején való bő táplálása által. I. Móz. 47:11,12.

Az Isteni feljegyzésben nem található más esemény feltárva, ami Júda életét illeti. A leszármazottai elsők lettek Izrael tizenkét nemzetsége között. Bír. 1:1-4; I. Krón. 5:2. Izrael nemzetétek történelme azt bizonyítja, hogy az I. Mózes 49:8-11-ben elmondott áldás nem egy alaptalan jajgatásnak a moraja volt egy öreg halálos ágyán, hanem egy Isten által vezetett prófécia volt, Júdában szemléltette Isten a jóakaratú embereket és azoknak útját. A Júda törzsét választá, amelyet szeret. Zsolt. 78:65-68.

Amiképpen Júda Benjáminnal szembeni eljárását úgy számította, mintha vele cselekedte volna, hasonlóan tekinti Jézus Krisztus az ő legkisebb testvérével szembeni magatartást. Mát. 25:31-40. Ahogyan Júda Benjámint védte, úgy a jóakaratú emberek támogassák Isten népét a világválság idején. A jutalmuk örök élet lesz Isten országában.