A feltámadás

Az olyan emberek, mint Ábrahám, Jób és Ésaiás tudták, hogy ismét élni fognak a földön egy boldogabb világban. Ábrahám hitte..., hogy Isten képes feltámasztani [fiát Izsákot] még a halálból is. (Zsidók 11:17-19) Jób mondta: Vajha engem elrejtve a Sheolban tartanál, rejtegetnél engemet addig, amíg elmúlik a te haragod; határt vetnél nekem, azután megemlékeznél rólam! Ha meghal az ember, vájjon feltámad-e? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménykednék, mígnem elkövetkeznék az én elváltozásom. Szólítanál, és én felelnék neked: kívánkoznál a te kezednek alkotása után. (Jób 14:13-15) Ésaiás is Istenbe helyezte reménységét, mondván: Elveszti a halált örökre; és letörli az Ur Isten a könnyhullatást minden arcról. - Ésaiás 25:8; lásd szintén Lukács 20:37,38.

A feltámadásra pedig megvan a bizonyitékunk Jézus által, aki első szülött a halottak közül. Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a megemlékezés sírjában vannak, meghallják az ő szavát és kijönnek, akik a jót cselekedtek az élet feltámadására, akik pedig a gonoszt művelték az ítélet feltámadására. Pál kijelentette: Az Isten, bizonyságot tett mindenkinek az által, hogy feltámasztotta őt a halálból.(Cselekedet 17: 30,31 és János 5:28,29) Így Jézus feltámadása volt az alapja ennek a hitnek, bizonyságul az embereknek, hogy Isten feltámasztja a halottakat.

Pál látta a feltámadott Krisztus dicsőségét, amikor útban volt Damaszkus felé: Megjelent Kéfásnak azután a tizenkettőnek. Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egy időben ... Azután megjelent Jakabnak és az összes apostoloknak, de utoljára megjelent nekem, is ... - I Korinthus 15:5-8 lásd szintén Cselekedet 13:29-37 és Máté 28:5-9,16.

Sátán sokszor alkalmat kerestek elhomályosítani az igazi jelentőségét a feltámadásnak és sokszor helytelen hitnézeteket tanítottak a keresztény világban. Ezek az emberek eltértek az igazságtól, azt állították, hogy a feltámadás már megtörtént és némelyek hitét megrontották. (II Timótheus 2:18) Azt tanították, hogy a feltámadás csak szellemi értelemben történt, később megjelent az a pogány tan, hogy az embernek vele született halhatatlan lelke van és sokan elfogadták azt. E tanítás megtévesztette az ember igaz hitét, mert semminek tekintette azt a szentírási igazságot, hogy a halál bekövetkeztével az emberi lélek a sírba megy, ahol nincs semmi cselekedet, okoskodás, tudomány vagy bölcsesség. (Prédikátor 9:12.) Ez összezavarta azt a tényt, hogy a halottnak a sírban kell maradni, halottan, amíg Isten a kellő időben előhozza őket.

Az okori hithű emberek közül (Ábrahám, Izsák, Jákob, stb.) egyik sem támadt fel mielőtt Jézus a földre jött. A Szentírás feljegyzte róluk, hogy ők meghaltak és a halálban, önkívületi állapotban aludtak, de ebből a halotti alvásból felébreszti Isten a kellő időben. Mózesnek mondta: íme te aludni fogsz a te atyáiddal. Dávid is tudta, hogy neki aludni kell a halálban, mert Isten mondta neki: Mikor a te napjaid betelnek ... aludni fogsz a te atyáiddal. (V Mózes 31:16; II Sámuel 7:12.) Később Pünkösdkor Péter mondta a Zsidóknak: Testvéreim, szabad nyilván szólnom ti előttetek a családfőről, Dávidról, hogy ő meghalt és eltemettetett és az ő sírja mind e mai napig minálunk, van. Tényleg Dávid nem ment fel a mennyekbe. (Cselekedet 2: 14,29,34) Habár ezek még mindig halottak voltak a Péter idejében, de az időnek el kell jönni, amikor ezek ismét életre kellnek. Mindazonáltal mielőtt ezeknek az embereknek a feltámadásuk megtörténik, másoknak kell először felkelni a halálból. Egy meghatározott sorrend szerint jönnek elő a sírokból.

Az első feltámadás

Jézus volt az első, aki feltámadt a halálból, mint elsőszülött a halottak közül, zsengéje lett azoknak, akik elaludtak a halálban. Ez az elsőszülött a halottak közül, a sírból felemeltetett nem mint emberi teremtmény, hanem mint egy szellem. ... halálra adatott testben, de élővé tétetett szellemben. - Kolossé 1:18; I Korinthus 15:20 és I Péter 3:18

Jézus nem legyen egyedűl a mennyei feltámadásában, hanem mások is egyesülnek vele. (János 14:3.) Nemcsak szenvedéseiben, hanem az ő feltámadásában is reszesülni fognak: Róma 8:29. Mert azokat, akiket ő először megismert azokról el is rendelte, hogy hasonlatosak legyenek az ő Fiához, hogy elsőszülött legyen ő sok testvérek között. Így egy új út és egy új reménység nyílt meg azoknak, akik követői az Isten Fiának, hogy ők is részesei legyenek a mennyei életnek a halálból való feltámadásuk alkalmával. Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele eggyé lettünk bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk. (Róma 6:5) Az ő feltámadásához való hasonlatosság egy mennyei feltámadás, amilyen Jézusnak volt; és azoknak, akik ennek részesei lesznek, úgy, mint neki, hűeknek kell lenni a halálig.

Pál bizott abban, hogy ő feltámasztatik a halálból mennyei életre: tudván azt, hogy aki feltámasztotta Jézust, minket is feltámaszt Jézussal együtt és minket veletek együtt, előállít. (II Korinthus 4:14) Ez a feltámadás az első, időre és fontosságra nézve is, és boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban. (Jelenések 20: 6) Azoknak száma, akik részesülnek az első feltámadásban nem nagy, csak egy kicsiny nyáj van meghatározva, pontosabban 144.000 a száma Krisztus testének tagjainak. - Lukács 12:32. Jelenések 7:4; 14:1,3.

Mikor jön elő ez a kicsiny nyáj a halálból? Pál mikor közeledett földi életének végéhez, Timotheusnak egy világosságot tárt fel a feltámadásáról. Azt mondta, a nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam ... azon a napon mikor az Ur megjelenik, mostantól fogva eltétetett nekem az igazság koronája, melyet megad nekem az Úr, az igaz Bíró, ama napon, mint jutalmat, nemcsak nekem, hanem mindazoknak is, akik szeretik az ő megjelenését. (II Timotheus 4:8) Pál tudta, hogy akik szerették Krisztust, a halálban kell aludni az Ur második jelenlétéig (eljőveteléig). Sem Jézus apostolai, vagy mások hozzájuk hasonlók, nem támasztattak fel a halálból, egésszen a Krisztus második eljöveteléig. Az a nap amelyre várakoztak, az Ítélet napja, amely megkezdődött mikor az Ur Jézus belépett a mennyei templomba. (XIX század)

Pál figyelmeztette társait, hogy ne szomorkodjanak azok felől, akik elaludtak(meghaltak), bízzanak Istenben, mert ígért nekik egy feltámadást éppen úgy, mint Jézusnak. I Thessalonika 4:13-15: Nem akarjuk hogy ti tudatlanok legyetek azok felől, akik a halálban alusznak, hogy ne szomorkodjátok, mint mások teszik azt, akiknek nincs reménységök. Mert ha hisszük azt, hogy Jézus meghalt és feltámadt ismét, így azokat is, akik elaludtak a halálban, Isten előhozza Jézuson keresztül ő vele együtt. Mert ezt mondjuk nektek Isten szava által, hogy mi az élők, akik megmaradunk az Ur eljőveteléig, semmiképpen nem előzzük meg azokat, akik elaludtak a halálban.

Az első feltámadás az Ur jelenlétében fog megtörténni, ekkor a mennyei kicsiny nyáj tagjai közül még némelyek életben lesznek itt a földön. Ezek nem előzik meg azokat, akik elaludtak a halálban.... mert maga az Ur leszáll a mennyből egy parancsnok hívásával, egy főangyal hangjával és isteni harsonával és azok, akik a halálban egyesülve vannak Krisztussal, jönnek elő először. (I Thessalonika 4:16) Mivel ez egy szellemi feltámadás, ők láthatatlanok lesznek emberi szemek által, amint Jézus feltámadása volt. Ez részletesen meg van írva a I Korinthus 15:42-54-ben.

Mi lesz azokkal, akik a kicsny nyájhoz tartoznak és életben maradnak az Úr láthatatlan jelenlétéig(eljőveteléig)? I Korinthus 15:15,51,52: Íme! Egy szent titkot mondok nektek: Mi nem mindnyájan fogunk elaludni a halálban, de mindnyájan elváltozunk hirtelen egy szempillantás alatt az utolsó trombitaszónál. Mert trombita fog szólni és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi el fogunk változni. Ennélfogva azoknak, akik a kicsiny nyájhoz tartoznak, akik meghalnak most napjainkban az Úr láthatatlan jelenlétekor, hirtelen elváltozásban részesülnek, egy szempillantás alatt, ők nem alusznak a halálban, hanem ők átváltoznak azonnal, feltámasztatnak szellemben.

A második feltámadás

Lesz egy földi feltámadás, ez a nagyobb része az emberiségnek, minden népből és nemzetből, akik itt a földön fognak élni, fegyvereiket ekevasakká kovácsolva. Mindazok, akik a megemlékezés sírjában vannak, meghallják az ő szavát és kijönnek, azok, akik jót cselekedtek az élet feltámadására, azok, akik gonoszt cselekedtek az ítéletre. (János 5:27-29; Zsoltár 72:6-8; Ésaiás 2:4.) Azok között, akik jót cselekedtek bennfoglaltatik olyan, mint Ábrahám, Dávid, Dániel és mások, akik betömték az oroszlánok száját, a tüzet megoltották, megszabadultak a kard élétől. De más emberek kínoztattak, mert nem fogadták el a kiszabadítást valamilyen váltság által, hogy jobb feltámadásban részesülhessenek. (Zsidók 11:33-35) Ezek fejedelmekké tétetnek az egész földön. Ez a feltámadés az Istennek igazságos országa alatt fog megtörténni, ez egy jobb feltámadás lesz. - Zsoltár 45:17. Azok, akik jót cselekedtek magában foglalja azokat is a más juhok közül, akik meghalnak most az Armageddoni harc előtt Isten szolgálatában, ezek feltámadnak rövid időn belül Armageddon után.

Egy látomás a földi feltámadásról meg van írva Jelenések 20:13-15-ben: Én láttam a halottakat, nagyokat és kicsinyeket állni a trón előtt és könyvek nyittatnak meg. És a halottak megítéltettek cselekedeteik szerint, amint a könyvekben voltak írva. És a tenger is kiadta a halottakat, akik benne voltak és a halál és Hades is kiadta a halottakat, akik benne voltak meghalva és ezek egyenként meg lettek ítélve az ő csele­kedeteik szerint. És a halál és a Hades be lettek vetve a tűznek tavába. A nagyoknak és kicsinyeknek várni kell a kijelölt napra, amikor kijöhetnek a sírból (Hadesból és a tengerből), és megítéltetnek cselekedeteik szerint a földön Isten országa alatt. Semmi tisztességtelen cselekedet nem lesz megengedve, mert ő rendelt egy napot, amelyen szándékozik megítélni a föld lakosait igazságban egy ember által, akit arra ő kirendelt. (Cselekedet 17:31) Azon ítéletnap nem huszonnégy óra hosszúságú. Isten előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő és ezer esztendő, mint egy nap. - II Péter 3:7,8

Ez a nap elég hosszú lesz és bőséges alkalom lesz adva azoknak, akik előjönnek a sírból ítéletre az ő cselekedeteik szerint. Aki hitet gyakorol a Fiúban örök élete, van; aki nem engedelmeskedik a Fiúnak nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta. (János 3:36) Azzokra akik visszautasítják Istennek szerető gondviselését pusztulás, halál vár. Azok, akik most szándékosan gonoszok maradnak és javíthatatlanok, kétségkívűl azok között lesznek, akik örökidőre fognak elaludni, és nem ébrednek fel, mondja az Ur . - Jeremiás 51:39 Ezzel ellentétben, akik hűségesek Istenhez, bíznak tervében és igéreteiben, azok feltámadnak. (Róma 10:9,10.) Krisztus ezer éve alatt, meglátják az ígéret beteljesedését, mint az utolsó ellenség, a halál eltöröltetik. (I Korinthus 15:26) Az ezer év végén miután ezek az emberek sikerrel átmentek az utolsó Ítélet próbáján, megigazulást nyernek, jogot az örök életre Istentől: A többi halottak nem jöttek elő az életre addig, amíg az ezer év véget ért. (Jelenések 20: 5) Énekek és dicséretek fognak felszállni Istenhez, aki az engedelmes emberiségnek győzelmet adott a halál felett a mi Urunkon, Jézus Krisztuson keresztűl. - I Korinthus 15:57.

A feltámadásban vetett hit reménnyel tölti be a keresztény ember szívét, mert tudja, hogy az idő eljön, amikor nem lesz többé sem gyász, sem sírás sem fájdalom nem lesz többé. (Jelenések 21:4)

Kiegészités

Luk 9:60 Ján 5:24,25 Eféz 2:1; 5:10
Csel 26:8; 24:15; 17:32; 23:6-9; 26:23-28
Mt 22:29 1Tim 4:8 Csel 7:60
Csel 13:36 1Thess 4:13,16 1Kor 15:6,20
1Pét 3:18 1Kor 15:40,44; 15:23 Jel 2:8
Jel 20:6 Roma 6:5 1Kor 6:14 Fili 3:10,11,20,21
Zsid 11:35 Job 14:13-15;19:25-27 Zsolt 71:20; 27:13 Dán 12:13 Zsid 11:17-19
Ján 6:39,40,44,54; 11:20-27 Luk 23:42
Jel 20:5,12,13 Ján 5:28,29 Luk 20:35-38
Ésa 26:19 Hos 13:14 1Kor 15:26 Jel 14:13
Mal 3:16 Zsid 6:10 Péld 10:7; 14:32
Roma 4:17 Mt 19:26 Jer 32:27