Jób

Kritikusok szerint Jób könyve nem egy valós történet, hanem csak egy jelképes beszámoló, amelynek a célja, hogy bizonyos elveket mutasson be, szerintük Jób csak egy képzeletbeli személy, akit egy tehetséges elbeszélő felelevenít. De Jób könyve egy valós történet. Isten, olyan személyek mellett említi meg, mint Noé és Dániel, akiknek létezése nem vonható kétségbe. Ezék. 14:14-20. Jóbnak a bajban és a szenvedésben való hosszútűrése a Jak. 5:11-ben, példaképpen van bemutatva az üldözött keresztények számára.

A beszámoló azzal kezdődik, hogy Jób egy igaz Istenfélő ember volt, aki Úz földjén lakott. Jób, Nákor fia volt aki Ábrahám testvére, ezáltal Jóbot Ábrahám unokaöccse(dédunokája). Úz elvándorolt arra a helyre, amely később az ő nevéről lett elnevezve, letelepedvén északon azon a helyen, amit ma Arábia pusztájának nevezünk Palesztinától délkeletre. Sok ével ezután született meg abban az országban az ő útóda, Jób. Jób a káldeai Úzban értesült Ábrahám Istenéről, majd Isten azt mondja Jóbról, hogy nincs a földön senki, mint ő. Jób 1:8. A beszámolóból kitűnik, hogy abban az időben Jób volt az egyedüli a földön, aki félte az Istent, és kerülte a rosszat, Ábrahám után élt, és valószínű, hogy Mózes írta Jób könyvét. Ezt az időszakot egy Istenfélő emberekből álló szakadatlan kor jellemzi, egy hatvannégy éves szünettel, amely József halála és Mózes születése között volt. Ezék. 20:5-9. Valószínű, hogy Jób megpróbálása is ebben az időszakban történt, amikor nem volt senki hozzá hasonló, ami az Istenhez való odaadást illeti. A megpróbáltatás idején nagy valószínűéggel közel hetven éves lehetett, mivel neki tíz gyereke volt, akik közül néhányan még vele laktak. Jób 1:4. Miután átélte a próbát még száznegyven évet élt. Ezek szerint Jób még sokat élt Mózes születése, és a kivonulás után is. Jób 42:16. Mózes értesülhetett Jób megpróbáltatásáról, mialatt ő Egyiptomból a Midián földjére menekült, amely Úz földjétől délre feküdt. Majd a negyvenéves pusztai vándorlás során az Ígéret Földje felé, megírta Jób könyvét.

Isten fiai megjelentek Isten előtt, hogy beszámolót tartsanak, eljővén Sátán is. Ettől kérdezte Isten: észrevetted-e az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön. Ez az Édenben felvetődött kérdésre mutatott, arra, hogy az ember a próbák között is megőrizheti feddhetetlenségét. Sátán ellenérvet hozott fel, mondván: Avagy ok nélkül féli-e Jób az Istent? Nem te vetted-e körül őt. Jób. 1:8-10. Lucifer azzal vádolta az embert, hogy csak azért szolgálja Istent, mivel a hű teremtménynek ebből hasznot húznak, és, hogy Isten lekenyerezi az embereket annak érdekében, hogy engedelmességüket megnyerje. Ellenben Sátánnak Isten nem engedte meg, hogy az embereket önkényesen próbára tegye. Isten válaszolt a kihívásra: Íme, mindazt, amije van, kezedbe adom. Sátán ezután gyors egymást követő szerencsétlenségeket zúdított Jóbra. Az ökröket, szamarakat és tevéket elloptak és sokan a szolgái közül elpusztultak. Mi több egy nagy vihar ledöntötte azt a házat, amelyben Jób gyermekei vigadoztak, megölvén mindnyájukat. Megőrizte-e Jób az önzés áltat vezetett fedhetetlenségét? Sátán vádjai hamisnak bizonyultak, amint azt a Jób szavai mutatják: Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve! Jób. 1:12-22. Péld. 19:1. A Jób által elszenvedett veszteségek, Jézus Krisztus szemléltetik, aki szegénnyé lett, hogy megmentsen másokat. II. Kor. 8:9.

Sátán ismét megjelent Isten előtt, a Mindenható ezt mondta: Még erősen áll az ő feddhetetlenségében, noha ellene ingereltél, hogy ok nélkül rontsam meg őt. Sátán azonban kitartó volt: Azért bocsásd ki csak a te kezedet, és verd meg őt csontjában és testében: avagy nem átkoz-e meg szemtől-szembe téged? Jób 2:3-5. A Jób 2:7-ben olvasható beszámoló szerint Sátán Jóbot fájdalmas fekéllyel sulytotta, nagy valószínűséggel a keleti világ legborzasztóbb betegsége volt, azaz a fekete lepra. Ezt alátámasztja, hogy annyira undoríto volt, hogy a saját halálát kívánta. Jób 2:7,8. 7:5,13-16. 16:8. 30.17.

Tudnunk kell, hogy Isten népének olykori szerencsétlensége nem az Istentől ered, hanem Lucifertől. Ezt azért teszi, hogy fedhetetlenségüket megtörje. Jóbot meglátogatta három barátja Cófár, Bildád, és Elifáz által. Nagyon hosszan érveltek annak érdekében, hogy meggyőzzék Jóbot, hogy a sok szerencsétlensége a saját bűnei és törvénytelensége miatt vannak. De Jób tudatában van megpróbáltatásnak igazi okáról, hogy az ő szerencsétlensége Sátántól származik, az ő feddhetetlenségének megőrzése miatt, és nem az Istentől, mert rosszat tett. A három barát érveléseit visszaverte Jób, és bizonyitotta Istenben, és Megváltójába vetett hitét. Jób 32:12. 14:13-15. 19:25-27. Jób nemcsak hallgatásra kényszerítette látogatóit, hanem fájdalmas vereséget is okozott Sátánnak. Jób 27:5. Jel. 2:10. Zsolt. 41:13.

Ezután Elihu kezdett beszélni. Fellángolt a haragja azok ellen, akik Jóbot kínozták, Mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot. Jób 32:3. Elihu szükségesnek látta Isten igazolását, Isten a forgószélből beszél, hangsúlyozván az ember apró voltát, a figyelmet az ő csodálatos teremtési munkái felé fordítván.

A kitartasok után Jób értelme felettébb megnövekedett, a három barátja előtt fel van tárva egy szabadulási lehetőség, áldozatot kell bemutassanak és Jóbot, mint közbenjárót kell igénybe vegyék. Ez előrevetíti azt, hogy megszabadulhatnak a tévelygők, ha követik Jézus Krisztust, és hitük a valóságon alapszik, nem emberi tanításokon és ervelésekben. Csel. 4:12. Többszörösen kapta vissza azt, amivel rendelkezett. Krisztus, aki mindent elveszítet, amikor a földön volt, most Királlyá emeltetett, és minden dolgok birtokosa. Az Örökkévalóság Atyjához összegyűl mindaz aki Isten népéhez ohajt tartozni, úgy ahogy Jóbhoz jöttek testvérei. Jób 42: fej.

Én pedig ártatlanságban élek; ments meg és könyörülj rajtam. Zsolt. 26:1,11. 7:9. Jób 31:6. Péld. 20:7.