A bálványimádás
Isten az embert saját képmására teremtette, nem alakban és természetben volt hasonló, hanem Isten tulajdonságait kapta. Az ember megkapta azt a kiváltságot, hogy uralkodjon a földön és a rajta levő élőlényeken. Ugyanazt kellett tegye, mint Teremtője: bölcsességben, igazságban, szeretetben uralkodni a föld élőlényein és Istent helyesen imádni. I Mózes 1:26-28. De az ember úgy választott, hogy megtagadta Istenének helyes imádatát és képmásokat állított fel, hogy azok látszólag képviseljék Teremtőjét. Ahelyett hogy megtartotta volna uralmát az alacsonyabb állati élet fölött, az ember imádás tárgyának tette meg azokat. Készített faragott képmásokat fából, kőből és érc öntvényekből, ezeknek meghajolt és imádkozott, igy az ember elvesztette uralmát. Róma 1:23,25.
Némelyek azonban a föld lakosai közül az istenimádat helyes utját választották. (I Mózes 35:2.) Ahhoz, hogy Isten a választott népét, az Izraelitákat megvédje a képmások imádásától, törvényt adott nekik: Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem. Ne csinálj magadnak faragott képet és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fent a mennyben, vagy amelyek lent a földön, vagy amelyek a vízben a föld alatt vannak: ne hajtsd meg magadat azok előtt, ne szolgálj azoknak. (II Mózes 20:3-5.) Ez a törvény a felhőkből, sűrű sötétségből és tűzből adatott nekik, igy semmiféle alakot sem láthattak, ezzel akadályozta meg Isten, hogy az ember valamilyen képmást készíthessen róla. Igy törvénye egy kerítés volt népe védelmére, amelyet folyamatosan körülvettek képmásimádó nemzetek. V Mózes 4:15-23.
Sokaknak az istenek képmásai csak egyszerű ábrázatok, egyszerű képek amelyek segítik a buzgóságot; míg másoknak a képmás valódi és felajánlanak neki tömjént, ételt és italt, csókot és hódolatot, valamint imádkoznak hozzá. Ezt cselekedték és cselekszik, akik nem voltak Isten törvénye alatt. (II Király 17:35.) De milyen magatartást tanúsított Isten választott népe, akinek törvényét közvetlenűl adta? Isten szövetsége kijelentette nekik: Ne csináljatok magatoknak bálványokat, se faragott képet, se oszlopot ne emeljetek magatoknak, se kőszobrokat ne állítsatok fel a ti földeteken, hogy meghajoljatok előtte: mert én vagyok az Ur a ti Istenetek. Isten figyelmeztette őket, hogyha nem hallgatnak rá, akkor én ellenetek járok haragomban; és továbbá hétszeresen megostorozlak titeket a ti bűneitekért és elpusztítom a ti magas helyeiteket és lerombolom a ti naposzlopaitokat és a ti holttesteiteket bálványaitok holttesteire, hányatom; és megutál titeket az én lelkem. (III Mózes 26:1,28,30) Habár e tiszta kijelentés előttük volt, mégis határozatlanok voltak, egyik alkalommal visszautasítottak minden formájú képmás imádását, máskor pedig ellenszegűltek Isten törvényének az által, hogy nyíltan imádták az állatok képmásait, csillagokat, embereket és a körülöttük levő pogány nemzetek isteneit. Birák 2:11-17; Ezékiel 16:17; Ámós 5: 26; Cselekedet 7:43.
Időnként hűséges uralkodók és bírák, olyanok, mint Gedeon, Dávid, Ezékiás és Jósiás teljes tisztogatást végeztek a bálványimádók között, hogy visszatérítsék a nemzetet újra Isten kegyeibe. (Birák 6:25-27; II Sámuel 5:20,21; II Krónika 34:1-7,33) De a nép legtöbbszőr eltért Isten helyes imádásától, míg végűl a nemzet elvettetett Istentől és szétszóratott. - V Mózes 4:23-28; Jeremiás 22:8,9.
De Isten nem maradt hűségesek nélkül, Jézus Krisztus eljött, hogy egy másik népet válasszon, akiknek Isten törvénye a szíveikbe van írva. (Cselekedet 15:14.) Mivel az első tanítványok a Zsidók közül valók voltak, úgy tekintették őket, mint egy ága vagy felekezete a Zsidóságnak, mert szigorúan ragaszkodtak Isten törvényéhez. A bálványok használata elleni gyűlölet volt az oka egy időben, hogy a keresztények különváltak egymástól olyan helyeken, ahol megszámlálatlan istenek és istenített képmások voltak készítve kőből és fából. Mondja McClintoek és Strong's Cydopedia, Vol. IV, lap 503: Képmások ismeretlenek voltak az eredeti keresztények imádatában; és ez a tény volt valóban az alapja a pogányok azon vádjának, hogy a keresztények istentagadók. A keresztények követték Pál apostol megbízható tanácsát: Azért én szeretteim, fussatok a bálványimádástól. (I Korinthus 10:14) Mi tudjuk hogy a bálvány semmi sem ezen a világon és Isten sincs hanem csak egy. Mert ha vannak is úgynevezett 'istenek', akár a mennyben akár a földön aminthogy vannak sok 'istenek' és sok 'urak', mindazáltal nekünk egy Istenünk van az Atya, és egy Urunk a Jézus Krisztus. I Korinthus 8:4-6; Ésaiás 43:10-12; Cselekedet 17:29, I János 5:21; I Korinthus 10:7.
A kereszténysében is ugyanaz a jelenség ütötte fel a fejét, mint annak idején az izraelitákknál, a hivatalos katolikus nézőpont a következőképen van kijelentve: A keresztény vallás megengedte a szobrok és festmények használatát, mely képviseli az Isten megtestesült Fiát, a szenteket, az angyalokat és ezek a képmások valódi segítségek az imádkozáshoz, mivel a tisztelet melyet azoknak adnak csak képletesek, azokon keresztül van irányítva a lényekhez, akiket képviselnek. A katolikusoknál használt képmások növekedését ők igy magyarázzák: Amikor az Egyház kijött a sírboltokból, és gazdagabb lett, nem félt az üldözéstől, kezdtek szobrokat készíteni. Az indító ok elég egyszerű volt. Az első keresztények hozzá voltak szokva látni szobrokat a császárokról, a pogány istenekről és hősökről, valamint pogány falfestményeket, így ők is készítettek festményeket az ő vallásukról amilyen gyorsan tehették, szobrokat az Úrról és hőseikről, a legkisebb félelem vagy sejtelem nélkül a bálványozásra. Catholic Encyclopedia, Vol. XII, lap 742; és Vol. VII, lap 666. A negyedik században a római keresztény polgárok a Keleti részen felajánltak ajándékokat, tömjént, még imát is a császár szobrának. Természetes volt, ha a nép meghajolt, csókolta, tömjénezte a császári sasokat és a Császár képmását, (minden sejtelem nélkül a bálványozásra), akik megkülönböztetett tiszteletet adtak egy üres trónnak, mint az ő jelképének, ugyanazt a jeleket adják a keresztnek, a Krisztus képmásának és az oltárnak. (Catholic Encyclopedia, Vol. VII, lap 667).
A Catholic Encydopedia, Vol. VII, 668 oldalon a nyolcadik századról mondja: Ugyanakkor el kell ismerni, hogy a dolgok nagyon messze mentek a képmásimádat irányában. Még így is felfoghatatlan, hogy bárki, kivéve a legtudatlanabb földműves gondolhatja azt, hogy egy képmás meg tudja hallani az imákat, vagy tud valamit tenni részünkre. De ahogy némely nép kezelte a szent képmásokat az többet jelent, mint csak képletes tisztelet, amelyre a katolikus tanítva van. A képmások meg voltak koronázva virágfüzérekkel, tömjénezve és csókolva voltak. Lámpákat égettek előttük, énekeket énekeltek az ő tiszteletükre. Beteg személyekre alkalmazták érintésüket, felállították a tűz és vízáradás útjába, hogy megállítsák, mint egy varázslattal. Ez a nyolcadik században volt és tizenkét század korlátlan művelődési alkalom után, miközben Olaszország népét oktatták, mégis 1944-ben mikor a Vesuvius hegy tűzhányással kitört, az alázatos nép a képmásait a folyóláva utjába helyezte, hogy megakadályozza a szerencsétlenséget. Még napjainkban is Mexikóban, Közép Amerikában és Dél Amerikában éppen úgy tesznek, mint a nyolcadik században, naponta ételt és italt ajánlanak fel előttük. Zsoltár 115:4-8; Habakuk 2:18,19.
Meg van e engedve az imádkozás angyalok és szentek képmásain keresztül az imádkozásban? Nincs. Az imát Istenhez kell kifejezni, aki mondja: Én vagyok az Ur(JHVH), ez az én nevem; és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a faragott képmásoknak. (Ésaiás 42: 8) Az imát ahelyett, hogy a Jézus, a szentek és angyalok képmásaihoz intézik, a mennyei Atyához kell azt intézni Krisztus Jézuson keresztűl, nem egy élettelen fa vagy kő tárgyon keresztűl. (Máté 6:6-15; János 15:16; 14:13)
Cézáreában és Listrában Péter és Pál apostol, hasonlóan megfeddték azokat, akik embereknek hódoltak, Isten helyett. (Cselekedet 10:24-26; 14:11-18.) Az imádás képmásokon keresztűl, mint szemléltető segítség az imádkozónak, teljesen ellene van a keresztény alapelvnek, kijelentve II Korinthus 5:7-ben Mi hit által járunk, nem látás által.
A képmás imádása rossz útra vezet. Izrael elkezdte a pogány istenek imádását: És szolgálták azoknak bálványait, amelyek tőrré lettek nekik. (Zsoltár 106:36,37; V Mózes 7:16; 32:17, Mikeás 5:13; II Mózes 22:20; Sofóniás 2:11.
Az olyan emberek, akik az élő Istent választották imádni a képmások helyett, támadás céltáblái voltak. A Dániel három hűséges Héber társaitól kezdve, akik a halálbüntetés terhe alatt megtagadták imádni Babilon aranyképmását és azután a korai keresztények, akik inkább a halált választották vadállatok által a római küzdőtéren, minthogy képmást imádjanak. A huszadik századunkban is emiatt sokakat börtönökbe vetettek. Dániel 3.
Hol vannak az ő isteneik, az ő kősziklájuk amelyben bizakodtak. Keljenek fel és segítsenek meg titeket és legyenek a ti oltalmazótok. (V Mózes 32:37,38) Mindazokra akik támogatják és imádják a képmásokat halál vár. (Zsoltár 83:18.) Legyen az a képmás fából, kőből, a képmásimádás ellenkezik Isten törvényével.
Kiegészités
2Moz 20:3-5; 5Moz 4:23-28; 2Moz 32:7-9; 3Moz 26:1Ésa 2:20; 42:8; 44:9-20; 45:16; 5Moz 17:2-5; Ezék 8:16;
5Moz 4:19,23-28; Jer 1:16; 10:1-15
Zsolt 97:7; 96:5; 106:36; 115:4,5; Mik 5:13; Hab 2:18,19
Roma 1:23,25; 1Sám 15:23; 1Kor 10:24; 2Kor 6:16,17; 1Ján 5:21;
Jel 13:4-6; 22:8,9; 19:10; Csel 10:25,26; 14:11-15; 5Moz 32:35-39; Mt 10:37-39