Valóban létezik Isten?

Vannak-e objektív bizonyítékok Isten létezésére? Milyen következményei vannak az ateizmusnak? Megismerheti-e az ember személyesen Istent?

A Biblia ezzel a kijelentéssel kezdődik: „Kezdetben teremtette Isten a menynyet és a földet" (1Mózes 1,1). A Biblia tehát adottként feltételezi és magától értetődőnek tekinti Isten létezését; mégis vannak emberek, akik nem veszik figyelembe ezt a tényt. Zsoltárok 14,1 így szól az ilyenekről: Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten! Romlottak és utálatosak tetteik, senki sem tesz jót.

Ebből is láthatjuk, hogy a Biblia az Istent becsmérlő gondolatokat — különösen létezésének tagadását — összeköti a romlott erkölccsel. És valóban: Ha nincs Isten, nincs Teremtő, aki megállapítja az élet szabályait, akkor erkölcsi tájékozódás nélkül hánykolódunk ide-oda. Amikor Izrael népe a bírák korában megfeledkezett Teremtőjéről, és mindenki hűtlen lett Istenhez, akkor káosz uralkodott, hiszen „mindenki azt csinálta, amit jónak látott" (Bírák 21,25).

Ugyanez ismétlődik a mi időnkben. Azokban az országokban, ahol tisztelték Istent, és hitték, hogy „Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette a világot önmagával" (2Korintus 5,19), soha nem látott biztonság és jólét uralkodott. De éppen ezek az országok a hanyatlás állapotában vannak, mióta az emberek hátat fordítottak Istennek. Példabeszédek 14,34-ben ezt olvashatjuk: „Az igazságosság felmagasztalja a népet, a bűn pedig gyalázatukra van a nemzeteknek."

Minél inkább eltávolodik egy nép Istentől, és úgy él, mintha Ő nem is létezne, terjed a politikai korrupció, a hazugság, a rágalmázás, a kicsapongó élétmód, az erőszakos bűnözés, a magzatelhajtás, a lopás, a házasságtörés, a kábítószer-szenvedély, az alkoholizmus és a játékszenvedély. A gazdaság hanyatlik, az adók növekednek, és a kormányok egyre inkább eladósodnak. A rendőrség egyre gyakoribb bevetésére, nagyobb börtönökre és nagyobb szociális biztonsági rendszerekre van szükség, hogy a problémákon legalább ideiglenesen úrrá legyenek.

A Rómaiakhoz írt levél első részének 18-32. versei úgy is olvashatók, mint egy, a mai világhoz fűzött kommentár: Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen, azok ellen, akik gonoszságukkal feltartóztatják az igazságot. Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra, mégpedig úgy, hogy ami nem látható belőle: örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. Ennélfogva nincs mentségük, hiszen megismerték Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétedett. Akik azt állították magukról, hogy bölcsek, azok bolonddá lettek, és a halhatatlan Isten dícsőségét felcserélték emberek és madarak, négylábúak és csúszómászók képével. Ezért kiszolgáltatta Őket az Isten szívük vágyai által a tísztátalanságnak, hogy meggyalázzák egymás testét. Akik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, azok a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen. Ezért Isten gyalázatos szenvedélyeknek szolgáltatta ki őket. Mint ahogy asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel, ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt gerjedtek fel kívánságukban; férfiak férfiakkal fajtalankodtak, de el is veszik tévelygésük méltó jutalmát önmagukban. És mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, kiszolgáltatta őket az Isten az erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodásnak, hogy azt tegyék, amí nem illik. Ezért tele vannak mindenféle hamissággal, gonoszsággal, kapzsisággal, viszálykodással, álnoksággal, rosszindulattal; sugdolózók, rágalmazók, istengyűlölők, gőgösek, dicsekvők, találékonyak a rosszban, szüleiknek engedetlenek, kíméletlenek, szószegők, szeretetlenek és irgalmatlanok. Ők ugyan megismerték Istennek azt az elhatározását, hogy akik ilyeneket cselekszenek, méltók a halálra, mégis nemcsak maguk cselekszik ezeket, hanem azokkal is egyetértenek, akík ilyeneket tesznek.

A Biblia az egykori keresztyén országok kormányainak vezető pozícióiban és oktatási rendszereiben dolgozó embereket „bolondoknak" nevezné. Azt állítják ugyan magukról, hogy bölcsek, de mivel tagadják Isten létezését és ma is tapasztalható munkálkodását, „bolonddá lettek".

Az evolúciós gondolkodás széles körű elfogadása - az a felfogás, hogy minden magától keletkezett természeti folyamatok által, és nincs szükség Istenre - ráadásul hozzájárul az Istenbe vetett hit feladásához. Eszerint minden, ami nyilvánvalóan tervezés által jött létre, maga készítette el a saját tervét! Ez a gondolkodásmód, amely tagadja Isten létezésének világosan felismerhető bizonyítékait (Rómaiak 1,19-20), kikerülhetetlenül elvezet az ateizmushoz (ahhoz a hithez, miszerint nincs Isten) és a világi humanizmushoz (miszerint az ember maga rendelkezik az életével, mégpedig Isten nélkül). Manapság az iskolákban és egyetemeken, sőt a kormányokban is ez a gondolkodásmód uralkodik.

A világtörténelem legszörnyűbb gonosztetteit Lenin, Hitler, Sztálin, Mao Ce-tung és Pol Pot követte el. Még ha különböző ideológiákat és erkölcsi felfogásokat követtek is, az evolucionista gondolkodásmódban megvolt a közös alapjuk a cselekvéshez. Sir Arthur Keith, az ateizmus és az evolúciótan képviselője ezt írja Hitlerről: A német Führer... megpróbálta az életet Németországban következetes módon az evolúciótan szerint alakítani.

Sok millió embernek kellett elszenvednie az ateista gondolkodás következményeit; ők szörnyű dolgokat éltek át, sokan bele is haltak. Az ateizmus hatása halálos lehet, hiszen Isten nélkül az ember Isten törvényeinek sincs alávetve. Így végül mindent szabad! Az ateisták állnak az élen azokban a törekvésekben, hogy legalizálják a magzatelhajtást, az eutanáziát, a kábítószereket, a prostituciót, a pornográfiát és a promiszkuitást. Mindez nyomort, szenvedést és halált okoz. Az ateizmus a halál filozófiája.

Az ateisták szívesen hivatkoznak azokra a gonosztettekre, amiket állítólagos „keresztyének" követtek el - kedvenc példáik közé tartoznak a keresztes háborúk és az észak-írországi konfliktus. Ha azok az emberek, akik ezeket a szörnyűségeket elkövették, tényleg keresztyének voltak, akkor Isten parancsolatainak (pl. „Ne ölj", „Szeresd ellenségeidet") mércéjével szöges ellentétben cselekedtek, ill. cselekszenek. Sztálin ellenben életfelfogásával összhangban cselekedett, ő ateista volt (amióta Darwint olvasta), ezért senkiért nem volt felelős. Keith (lásd fent) felismerte, hogy Hitler is evolucionista filozófiájával teljes összhangban cselekedett.

A keresztyénség azt mondja: „az Isten szeretet", „szeressétek egymást" és szeressétek ellenségeiteket. Az ilyen szeretet önfeláldozó. A tudatos keresztyének mindig élen jártak, amikor arról volt szó, hogy betegeken kell segíteni, árvákat és aggokat kell gondozni, éhezőket kell táplálni, szegényeket kell tanítani, és harcolni kell a kizsákmányolás (pl. gyermekmunka és rabszolgaság) ellen.

Az ateizmus a maga evolucionista filozófiájával azt mondja: A „szeretet" semmi más, mint az az önző érdek, hogy a szerető lény génjei nagyobb valószínűséggel éljenek tovább utódaiban és közeli rokonaiban. Hol van helye az együttérzésnek a „legalkalmasabbak túléléséért folytatott harcában" (angolul „survival of the fittest")? Hitler haláltáborai abból a meggyőződésből nőttek ki, hogy az „árja faj", mint „az előnyösebb rassz, az életért folytatott harcban győztesként fennmarad".

Az ateizmus azonban nemcsak destruktív; hanem már legelemibb gyökereiben logikailag hibás, hiszen - amint majd látni fogjuk - léteznie kell egy Teremtőnek.

Egy isteni Szerző létezésének bibliai bizonyítékai

A Biblia hirdeti Isten létezését; de e figyelemre méltó könyvnek már a létezése is csak isteni ihlettel magyarázható. A következőkben felsoroljuk azokat az ismertetőjegyeket, amelyek világosan jelzik, hogy Isten a szerzője:

A Biblia megdöbbentő egysége. Bár több mint 40, 19 különböző kultúrkörből származó személy írta 1600 éven keresztül, elejétől végéig zárt és egységes kinyilatkoztatás. Valóban, a Biblia első és utolsó könyve - vagyis Mózes első könyve és a Jelenések könyve - tökéletes összhangban vannak. Ezek az Istennel való „elvesztett" ill. „újra megtalált" zavartalan közösségről szólnak. Már ez meggyőzően bizonyítja, hogy Isten a szerzőjük.

A Biblia meglepő fennmaradása. Minden politikai és vallási üldöztetés ellenére a Biblia máig fennmaradt. Miután Diocletianus római császár Kr.u. 303-ban kibocsátott egy rendeletet a Biblia megsemmisítésére, úgy vélte, hogy sikerült elpusztítania a Bibliát. Egy elégetett Biblia hamvai fölé oszlopot emeltetett, így ünnepelve vélt győzelmét. Már 25 évvel később az új császár, Constantinus (Nagy Konstantin) rendelte 50 Biblia elkészítését az állam költségére! A 18. Században Voltaire a francia istentagadó és gúnyiratszerző azt hirdette, hogy egy évszázad múlva egyetlen Biblia sem lesz a világon. A sors iróniája, hogy halála után 50 évvel a Genfi Bibliatársaság vette át sajtógépét és házát, hogy Bibliákat készítsen. Ma a Biblia több nyelven olvasható, mint bármely más könyv.

A Biblia történeti pontossága. Nelson Glueck, a híres zsidó régész „a Biblia majdhogynem hihetetlenül pontos emlékezetéről" beszél, „amit a régészeti tények is megerősítenek'" William E Albright, aki a világ legkiemelkedőbb régészeinek egyike, ezt írja: „Az a túlzott szkepticizmus, amivel a 18. század történelmi iskolái a Biblia iránt viseltettek, és ami időről időre még ma is felbukkan, egyre veszített szavahihetőségéből. Egyik felfedezés a másik után erősítette meg a Biblia pontosságát, növekvő elismerést szerezve a Bibliának, mint értékes történelmi forrásnak."

Sir William Ramsay, akit minden idők egyik legnagyobb régészének tekintenek, a 19. század közepének német történelmi szkepticizmusán nevelkedett, és ezért nem hitte, hogy az újszövetségi írások történetileg megbízhatók. Régészeti kutatásai alapján azonban be kellett ismernie, hogy szkepszise indokolatlan volt. Így felfogása mélyreható változáson ment keresztül. Lukácsról, a Lukács Evangéliuma és az Apostolok Cselekedetei írójáról ezt mondta Ramsay: „Lukács elsőrangú történész, ... fel kellene venni őt a legjelentősebb történetírók sorába."

A régészet számos lelet alapján megerősíti a Biblia pontosságát. Sok konkrét példa van arra, hogy a szkeptikusok kétségbe vonják a Biblia megbízhatóságát azon az alapon, hogy hiányoznak a független bizonyítékok, majd később megállapítják, hogy újabb régészeti leletek kerültek napvilágra, amelyek megerősítik a bibliai hagyomány megbízhatóságát.

A Biblia tudományos pontossága. Itt csak néhány példát említünk: A Biblia azt állítja, hogy a föld gömbölyű (Ézsaiás 40,22), hogy a föld látható támaszték nélkül lebeg az űrben (Jób 26,7), hogy a csillagok megszámlálhatatlanok (1Mózes 15,5), hogy az élőlények mindig csak saját fajukat reprodukálják. A Biblia leírja továbbá a víz körforgását és a tengeráramlásokat, valamint ismereteket közöl az egészséggel, a higiéniáva, a táplálkozással, a pszichológiával és sok más dologgal kapcsolatban, amelyek tudományos jelentőségűek (pl. a vér fontossága, 3Mózes 17,11).

A bibliai prófécia megbizhatósága. A Biblia tájékoztat minket arról hogy az események pontos előrejelzése Isten különleges képessége. Isten ezt mondja Ézsaiás 48,3-5-ben: „A korábbiakat már kijelentettem, az én számból jöttek ki, én hirdettem azokat, hirtelen véghezvittem, bekövetkeztek. Tudom, hogy makacs vagy, vasból vannak nyakadban az inak, a homlokod pedig érc, ezért jelentettem ki neked már régen, mielőtt bekövetkezett, hogy ne mondhasd: Bálványom tette ezt, bálványszobrom parancsára történt."

Más vallások könyveiben hiába keresünk akár egyetlen sor megbízható próféciát. A Biblia ellenben sok részletes és pontos előrejelzést tartalmaz. McDowell 61 olyan próféciát dokumentál, amelyek Jézus Krisztusban teljesültek be. Jézus ezeket emberi szempontból nem tudta befolyásolni, mint például születésének helyét, időpontját és körülményeit, elárulását, halálának, eltemetésének stb. eseményeit. Ezenkívül McDowell 12 részletes, konkrét próféciát ír le Tírusszal, Szidónnal, Samáriával, Gázával és Askelonnal, Moábbal és Ammonnal, Petrával és Edómmal, Thébával és Memphisszel, Ninivével, Babilonnal, Korazinnal, Bétsaidával és Kapernaummal, Jeruzsálemmel és Palesztinával kapcsolatban. Egyértelműen hangsúlyozza, hogy ezek a próféciák nem utólagos (vagyis csak az esemény után leírt) kijelentések, hanem valóban prófétai előrejelzések.

Gyakorlatilag nulla annak a valószínűsége, hogy ezek az események véletlenül történtek meg. Werner Gitt informatikus ezzel kapcsolatban részletes számításokat végzett. Aki nem veszi figyelembe ezeket a tényeket (2Péter 3,5), tagadja annak matematikai bizonyítékát, hogy lennie kell egy Istennek, aki a próféciákat ihlette.

A Biblia hatása a civilizálódásra. A Biblia üzenete tisztességes életre szoktatta a brit szigetek egykori vérengző „barbárait". A Biblia az alapja az angol polgári törvénynek, az amerikai Emberi Jogok Nyilatkozatának, és az olyan kiemelkedő demokráciák alkotmányának, mint Nagy-Britannia, USA, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland.

A Biblia hatással volt jelentős irodalmi művekre - Milton, Pope, Scott, Coleridge és Kipling, Selma Lagerlöf, Gertrud von Le Fort és Manfred Hausmann, hogy csak néhány szerzőt említsünk - , valamint olyan művészek alkotásaira, mint Leonardo da Vinci, Michelangelo, Raffaello és Rembrandt. Sok kiemelkedő zeneművet is a Biblia ihletett - így például Bach, Handel, Haydn, Mendelssohn és Bráhms műveit. A bibliai világnézet elfogadása a nyugati országokban feltűnő módon együtt járt a szép ábrázolásával.

A Biblia üzenetének még ma is alakító hatása van. Így napjainkban a Fülöp-szigeteken élő animista törzsek megszabadulnak félelmeiktől, és a Pápua Új-Guineában valamint a Fidzsi-szigeteken élő egykori kannibálok viszonylagos békében élnek, mióta megérkezett hozzájuk az Evangélium.

A Biblia abszolút őszintesége. Az ismert mondás szerint: „A Biblia olyan könyv, amelyet egyetlen ember sem tudna megírni, még ha akarná is, és amelyet egyetlen ember sem akarna megírni, még tudná is." A Biblia nem az embert tiszteli, hanem Istent. A benne szereplő emberek tökéletlenek, akárcsak mi, és a Biblia szépítés nélkül összes hibájukkal és gyarlóságaikkal együtt írja le őket. Bűnösségük sötét hátteréből fényesen sugárzik elő Isten szentsége és hűsége.

A Biblia még a hit hőseinek hibáit sem hallgatja el (ezek az emberek a Zsidók 11-ben vannak felsorolva). Közöttük olyan példaképek vannak, mint Nóé (1Mózes 9,20-24), Mózes (4Mózes 20,7-12), Dávid (2Sámuel 11), Illés (1Királyok 19) és Péter (Máté 26,74). Másrészt Isten ellenségei gyakran egész könnyen megússzák, mint például Artahsasztá (Nehémiás 2), a méd Dárius (Dániel 6) és Juliusz (Cselekedetek 27,1-3).

A Biblia üzenete megváltoztatja életünket. San Franciscóban egyszer egy ember kihívta Harry Ironside-ot, a híres prédikátort, hogy folytassanak nyilvános vitát az „agnoszticizmus" kontra keresztyénség" témáról. Ironside beleegyezett, de csak azzal a feltétellel, ha az agnosztikus először igazolja, hogy az agnoszticizmus ha tásai kellően pozitívak, és így jogosan védhető. Ironside felszólította az agnosztikust, hogy mutasson fel egyetlen férfit, aki már volt a „gödörben” (mint alkoholista, bűnöző vagy hasonló) és egyetlen nőt, aki korábban erkölcstelen életet élt (például mint prostituált), és akiknek sikerült rendbe tenniük tönkrement életüket azáltal, hogy elfogadták az agnoszticizmus filozofiáját. Maga Ironside vállalta, hogy a tervezett vitára magával hoz 100 oly férfit és nőt, akik csodálatos módon megmenekültek, miután elfogadták az Evangéliumot, amelyet az agnosztikus kigúnyolt. A szkeptikus kihívó erre meghátrált.

A Biblia nagyon is képes arra, hogy helyrehozzon egy elrontott életet amelyet tönkretett a bűn, mivel a bűn elválaszt minket a szent Teremtőtől. Ezzel ellentétben az agnoszticizmusnak, az ateizmusnak és az összes istenellenes filozófiának pusztító hatása van, ha megpróbálják a gyakorlatban alkalmazni.

A bibliai Teremtő Isten létezésének további bizonyítékai

A dolgok visszafejlődésre és bomlásra való általános hajlama azt mutatja, hogy az univerzumot kezdetben „fel kellett húzni". Tehát nem létezik öröktől fogva. Ez teljesen összhangban van a bibliai kijelentéssel: „Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet" (1Mézes 1,1). Bár csekély változásokat megfigyelhetünk az élőlényeken, ebből azonban nem következtethetünk arra, hogy valamilyen természeti, evolúciós folyamat által maguktól jöttek létre. De ha egyszer elfogadunk egy ilyen folyamatot (az ember kialakulása molekulákból), akkor valakinek új, komplex genetikai programokat kellett teremtenie, és információt kellett előállítania, és az is meggondolandó, hogy a mutációk és a természetes szelekció a tapasztalat szerint információvesztéshez vezet.

A fosszilis leletek nem bizonyítják a várt átmeneteket a szervezetek egyik alaptípusából más típusokba. Ezeknek az átmeneteknek a hiánya erős érv azon feltételezés ellen, hogy az élőlények hosszú korszakok alatt maguktól létrejöhetnek vagy képesek magukat megteremteni. Az univerzum viszonylag fiatal voltára utaló tudományos bizonyítékok szintén ellentmondanak annak az állításnak, hogy évmilliárdok során minden magától keletkezett. Az evolúciótan képviselői ugyanis rendkívül hosszú korszakokkal magyarázzák elméletüket, mivel az általuk feltételezett események nagyon valószínűtlenek.

A világon élő sok száz bennszülött nép hagyományai - pl. történetek egy világméretű áradásról - alátámasztják a bibliai teremtéstörténetet; ugyanez érvényes az összes emberfajta közeli rokonságát megerősítő nyelvészeti és biológiai bizonyítékokra.

Az utóbbi években szinte robbanásszerűen megnövekedett a sejtek és szervezetek bonyolult működésére vonatkozó tudásunk. Kiderült például, hogy a véralvadási rendszer nem jöhetett létre véletlen változások sorozata révén. Maguk a molekulák nem tartalmazzák a szervezetekben lejátszódó komplex folyamatok szervezéséhez szükséges információkat, ezért ezeknek kivülről kell származniuk. Mindez megkövetel egy külső információforrást, vagyis egy Teremtőt, akinek intelligenciája magasan a miénk fölött áll.

Az ateizmus és a tudomány mítosza

Manapság a tudomány sokak számára Istent helyettesíti. Ez azért történhet igy, mert az ateista kutatók úgy vélték, hogy a tudomány Isten nélkül is lehetséges. Ez a gondolkodásmód megerősödött, és széles körben elfogadásra talált. Ezzel a tudományt annyira átértelmezték, hogy Istent módszeresen kizárták. Ezzel kapcsolatban hangsúlyoznunk kell, hogy a tudomány csak akkor virágzott fel, amikor a teremtéstan megvetette a lábát Európában, és hatni kezdtek a reformáció tanai. A világ kutatásának tudományos eljárása a Bibliából származik, amely például kímondja, hogy a teremtett világmindenség valóságos, ellentmondásmentes, érthető és kikutatható. Ezt még az olyan nem-keresztyén tudománytörténészek is elismerik, mint Loren Eiseley. Következésképpen a tudomány csaknem minden ága bibliahívő tudósoknak köszönheti vagy a megalapozását, vagy haladásának egy-egy fontos mérföldkövét; olyan tudósoknak, akik hittek a teremtésben és az özönvízben, mint valóságos eseményekben. Ma is sok tudós hisz a Bibliának.

Tudománynak nevezhető-e ez egyáltalán?

A tudomány segítségével sok dolog vált lehetővé; például a holdraszállás. Ezenkívül hozzásegítette az emberiséget az elektromosághoz, a modern orvostudományhoz, a számítógépekhez és - hála a modern művelési módszereknek és a műtrágyáknak - az olcsó élelmiszerekhez is. Mindezekhez a vívmányokhoz kísérleteket kellett végezni, amelyek eredményeiből azután következtetéseket vontak le. Ezeket további kísérletekkel ellenőrizték. Ebben az esetben a következtetések szoros kapcsolatban vannak a kísérletekkel, és csak kevés spekulációt engednek meg. A tudománynak ezt a fajtáját induktív vagy operativ (működési) tudománynak nevezik. Ez sok értékes felismeréssel szolgált, amelyek az emberiség hasznára váltak.

Van azonban a tudománynak egy másik fajtája is. Nevezetesen az, amelyik a múlttal foglalkozik, és ezért történeti tudománynak, vagy eredettudománynak nevezhető. Ha a múltban megtöttént események kutatásáról van szó, a tudomány hamar beleütközik a saját korlátjaiba, mivel nem lehet olyan kísérleteket végrehajtani, amelyek közvetlenűl a múltra vonatkoznak és mivel a történelem nem ismételhető meg. A történeti túdományokban a jelenben tett megfigyeléseket a múltra vonatkozó következtetésekre használják. Azok az itt és most elvégezhető kísérletek azonban, amelyek a múlt megértését segítik, nyilvánvaló okokból nagyon behatároltak, úgyhogy a következtetések mindig durva becslésekkel járnak. Minél régebben történt a múltban egy esemény, annál hosszabb a kikutatásához szükséges következtetések láncolata. Minden egyes becsléssel nő a bizonytalanság, ami tág teret enged a nem tudományos tényezők számára, amelyek nagyban befolyásolják az eredményt. E tényezők közé tartozik többek között a tudós vallásos beállítottsága is. Amit valaki a múlt kutatását illetően „tudományként" ismertet, az esetleg nem sokkal több, mint saját személyes világnézete. A „tudomány" és a „világnézet" közötti konfliktusok tehát nem a működés (operatív), hanem a történeti tudományokban fordulnak elő. A működés tudományoknak nagy a tekintélye, és jogosan élvezik az emberek nagyfokú bizalmát. Ezt a bizalmat sajnos sokan átviszik a történeti tudományokra is. Ezzel hagyják magukat megtéveszteni, mivel úgy vélik, hogy a történeti tudomány sejtéseken alapuló megállapításai a tekintélynek ugyanazt a pecsétjét hordják magukon.

A történeti tudományokban nem annyira a leleteket és a jelen eredményeit vitatják, sokkal inkább azokat a következtetéseket, amelyeket ezekből a múlttal kapcsolatban levonnak. Azok a tudósok, akik hisznek a Bibliában mint Isten igéjében, más következtetésekre jutnak mint azok akik figyelmen kívül hagyják. Isten igéjének szándékos tagadása (2Péter 3,3-7) a mélyebb oka sok véleménykülönbségnek a „történeti tudományok" eredményeivel kapcsolatban.

Ki teremtette Istent?

A szkeptikusok gyakran felteszik a kérdést a keresztyéneknek: „Ha a világegyetemet Isten teremtette, ki teremtette Istent?" Isten azonban definíció szerint a világegyetem nem teremtett Teremtője, ezért a „Ki teremtette Istent?" kérdés önmagában logikátlan. Ez ugyanolyan, mintha valaki ezt kérdezné: „Ki az agglegény felesége?"

Egy valamivel élesebb elméjű kérdező a következő kifogást hozná fel: „Ha a világegyetemnek keletkezési okra van szüksége, akkor Istennek miért nincs? És ha Istennek nincs szüksége okra, akkor a világegyetemnek miért van keletkezése?" A vita tárgya tehát a következő érvelés:
- Minden, aminek kezdete van, oka is van.
- A világegyetemnek van kezdete.
- Tehát a világegyetemnek oka is van.

A világegyetemnek kell, hogy oka legyen, mivel volt kezdete, amint azt a későbbiekben megmutatjuk. Istennek azonban a világegyetemmel ellentétben nem volt kezdete, így okra sincs szüksége.

Az idő jelenségével kapcsolatos néhány gondolat segít abban, hogy a fenti kérdést megválaszoljuk. Einstein általános relativitáselmélete, amelyet kísérletileg messzemenően igazoltak, megmutatja, hogy az idő szorosan kapcsolódik a térhez és az anyaghoz. Tehát az idő csak a világegyetem kezdetekor kezdődött a térrel és az anyaggal együtt. Mivel Isten definíció szerint az egész világegyetem Teremtője, az idő Teremtője is. Ez okból őt nem korlátozhatja az idő dimenziója, tehát kezdete sincs az időben, és ezért oka sincs.

A világegyetemnek ellenben jó fizikai okai vannak arra, hogy kezdete legyen. Ez levezethető a termodinamika főtételeiből, amelyek a legfontosabb természeti törvények közé tartoznak.
I. főtétel: A világegyetem összenergiája (össztömege) állandó.
II. főtétel: A világegyetemnek a munkavégzésre fordítható energiája állandóan csökken. Vagy másképp kifejezve: Az entrópia" növekszik, és egy maximum felé törekszik.

Ha az összenergia korlátozott, és a hasznosítható energia mennyisége csökken, akkor a világegyetem nem létezhet öröktől fogva, hiszen akkor már az összes hasznosítható energia kimerült volna, és bekövetkezett volna az úgynevezett „hőhalál". Ez a következőt jelentené: Minden radioaktív atom elbomlott volna; a világegyetemben mindenhol egyforma lenne a hőmérséklet, és többé semmilyen munkavégzés nem lenne lehetséges. Ezért a legjobb magyarázat az, hogy a világegyetem nagy mennyiségű hasznosítható energiával lett megteremtve, és idővel egyszer csak lejár.

De mi van akkor, ha a kérdező elfogadja, hogy a világegyetemnek volt kezdete, de elutasítja, hogy keletkezési okra is szüksége van? Nos nyilvánvaló, hogy minden, aminek kezdete van, oka is van. Ezt s tényt valójában senki sem tagadja komolyan. Az egész tudomány, történetirás és törvénykezés összeomlana, ha vitatnánk az ok és okozat eme törvényét. Ezenkívül a világegyetem nem lehet saját mágártak az oka - semmi sem képes önmagát megteremteni, mivel már léteznie kellene, mielőtt elkezd létezni, és ez logikailag abszurd.

Összefoglalás

- Megmutatható, hogy a világegyetemnek - beleértve az időt - kellett, hogy kezdete legyen.
- A józan ész is az ellen szól, hogy valami csak úgy ok nélkül elkezdjen létezni a térben és az időben.
- A világegyetem ezért megköveteli egy ok létezését, ahogyan 1Mózes 1 és Róma 1,20 tanítja.
- Isten, mint az idő Teremtője, kívül áll az időn. Ezért már elvben sem lehet kezdete az időben; tehát öröktől fogva létezik, ennek következtében okra sincs szüksége.

Mindegy, hogy milyen irányból közelítünk ehhez a témához - a Bibliában található bizonyítékok felől, az élőlényekben található hihetetlenül komplex, magas szinten szervezett információ felől, vagy a világegyetem eredete felől -, mindig ugyanaz a következtetés: A hit egy mindenható és mindentudó Teremtő Istenben, ahogy a Bibliában megnyilvánul, nemcsak ésszerű, de ez az egyetlen tartható magyarázat.

A keresztyén ember ismeri Istent!

Az igazi keresztyén számára (vagyis aki János 3,3 értelmében újjászületett) Isten létezése nem lehet kétséges. A Biblia Róma 8,14-16-ban ezt mondja: Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abba, Atya!" Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk.

Itt a Biblia arra utal, hogy a keresztyének személyes kapcsolatban állnak Istennel. Ezt tanúsítják azok, akik a mindenható Isten fényében felismerték bűnösségüket és bűneik szörnyű következményeit, bűnbánatot tartottak, és elfogadták Isten bűnbocsánatát, ami Jézus halála és feltámadása által vált lehetségessé. Aki valódi keresztyén, az elfogadta Isten Szent Szellemét, így bizonyos lehet afelől, hogy Isten gyermeke. Határozottan tanúsíthatja, hogy elnyerte az örök életet (lJános 5,13).

A Biblia Teremtő Istenének létezésére vonatkozó, Biblián kívüli bizonyítékok

Természeti törvények

Megfigyelhetjük, hogy az összes anyag-/energiarendszer — magára hagyva — hajlamos a bomlásra, a hanyatlásra vagy egy alacsonyabb szintre való átmenetre. Az energiaátalakulási folyamatokban a hasznosítható energia egy része nem hasznosítható energiává alakul. Egy programozott mechanizmus vagy egy intelligens lény beavatkozása nélkül a rendszerek hajlamosak arra, hogy egy rendezett állapotból átmenjenek egy rendezetlen állapotba, valamint arra, hogy információt és hasznosítható energiát veszítsenek.

Röviden: A rendszerek magukra hagyva a legvalószínűbb állapot felé törekszenek. Ezért áramlik a hő a melegebb helyről a hidegebb felé és a gázok a nagyobb nyomású helyről a kisebb nyomású felé, ezért egyenlítődnek ki az eltérő koncentrációk az oldatokban, és ezért csökken az energia hasznosítható része. Ez alól a nyílt rendszerek sem kivételek. A rendszerek hasznosítható energiájának csökkenése egy természettörvény, nevezetesen a termodinamika második főtétele segítségével mennyiségileg is leírható (kiszámítható). Ez az oka annak is, hogy a nap energiája miért nem képes növekedésre bírni a holt anyagot (pl. egy darab száraz fát). Ezzel ellentétben egy zöld növény képes erre, mivel tartalmaz egy specifikus, programvezérelt apparátust, amely a növénnyel közölt energiát úgy irányítja, hogy az konstruktívan hasson, és növelje a komplexitást.

Lehetetlen, hogy ez a növekvő komplexitás magától keletkezzen az anyagban, vagy hogy az élet kezdetekor keletkezett, hacsak kívülről nem közöltek információt az anyaggal. Most alkalmazzuk ezt a törvényszerűséget az egész világegyetemre. A fizikai törvények segítségével igazolható, hogy a világegyetem a hőhalál felé tart. A hőhalál olyan állapot, amelyben nincs többé semmilyen energiaátalakulási folyamat. Másképpen kifejezve: Minden energiaállapot ugyanazon a szinten van; ezzel az entrópia elérte maximális értékét. A világegyetem történetét így jellemezhetjük: „a kozmosztól a káosz felé". Ez a tény kiáltó ellentmondásban van az evolucionista filozófiával, amely szerint létezik fejlődés „a káoszból a kozmoszba".

Levonhatjuk a következtetést: A világegyétemnek már kezdetben „felhúzott" állapotban kellett lennie, és nem létezhet öröktől fogva. Tehát szükség volt valakire, aki kívül áll a világegyetemen, és aki „felhúzta". Találó az összehasonlítás egy órával, amely nem képes önmagát felhúzni.

Élőlények

Az élőlényeken megfigyelt változások kizárólag mikro-evolúciós természetűek (vagyis fajon belüli változások), és nem támasztják alá azt a hipotézist, hogy az ember evolúció által fejlődött ki az egysejtűekből (ún. makro-evolúció).

Ha egy populációból olyan genetikai információ szelektálódik, amely már jelen van a populáción belül (pl. a szúnyogok DDT-rezisztenciája), akkor az genetikai információveszteséget jelent a populációban. A DDT-rezisztens szúnyog alkalmazkodott a DDT-t tartalmazó környezethez, de a populáció elveszítette azokat a géneket, amelyek nem voltak DDT-rezisztensek, mivel a szúnyogok ezekkel a génekkel elpusztultak, és így nem tudták továbbörökíteni a génjeiket. Ebből a példából is látható, hogy a természetes szelekció és az alkalmazkodás mindig genetikai információvesztéssel jár.

Az információelmélet valamint a számtalan kísérlet és megfigyelés alapján tudjuk, hogy a mutációk (másolási hibák az örökítő anyagban) nem járnak az információtartalom és a funkcionális komplexitás növekedésével. Ehelyett a genetikai információ átvitelekor „zajt"" okoznak, és így információt semmisítenek meg. Ez megfelel azoknak az igazolt tudományos elveknek, amelyek az információáramlásban történő véletlen változásokra érvényesek. Nem meglepő, hogy manapság több ezer emberi betegség vezethet vissza mutációkra.

Az, hogy a meglévő genetikai információ (mutáció, szelekció/alkalmaz kodás/specializálódás révén) az idő során csökken, egybevág azzal a gond lattal, hogy Isten a teremtéskor létrehozott egy közös génkészletet (genpool). Kezdetben ez a lehetséges variációk sokaságával rendelkezett, amelye azonban egyre fogyatkoztak, és így genetikailag elszegényedtek.

Mivel a megfigyelt „mikro"-változások - pl. a baktériumok ellenállóképessége az antibiotikumokkal szemben vagy a rovarok ellenállóképessége rovarirtókkal szemben - csak csökkentik vagy legjobb esetben megtartják információmennyiséget (visszafejlődés), nem képesek arra, hogy felhalmozódás révén előidézzék a „makro"-evolúcióhoz szükséges változásokat (továbbfejlődés), a még oly hosszú korszakok ellenére sem.

A kis „mikro"-változásokat a biológiaoktatásban tévesen „az evolúció bizonyítékaiként" értékelik. Ezek azonban semmiképpen sem extrapolálható (terjeszthetők ki), hogy velük magyarázzuk az amőbák emberré történő evolúcióját. Egy ilyen extrapoláció egy sikertelen cég érveléséhez hasonlítható, amely azt állítja, hogy bár minden évben van egy kis vesztesége, végül még is nagy nyereségre fog szert tenni, csak elég sokáig kell várni. A megfigyelt változások ellenben nagyon jól beleillenek a teremtés és a bűnbeesés modelljébe.

Kövületek

Bár Darwin azt hitte, hogy megkövesedett átmeneti formák milliói léteznek, ezeket sohasem találták meg, eltekintve egy maréknyi vitatható példánytól. Colin Pattersont, a Brit Természettörténeti Múzeum munkatársát, az evolúciótan képviselőjét egyszer levélben megkérdezték, hogy az evolúcióról szóló könyvében miért nem közölte a köztes formák néhány illusztrációját. Így válaszolt: ...Teljesen egyetértek azzal a megjegyzésével, hogy könyvemből hiányoznak az evolúciós átmenetek közvetlen illusztrációi. Ha ismernék ilyet - kövületet vagy élő formát -, akkor biztosan közzétettem volna a könyvben. Ön azt javasolja, hogy bízzak meg egy művészt a köztes formák vizuális ábrázolásával. De honnan vegye a művész az ehhez szükséges ismereteket? Őszintén szólva én nem tudom biztosítani ezeket. És ha a művészi szabadságra bíznám, az nem okozna csalódást az Olvasónak? Négy éve írtam a könyvet. Ha most kellene megírnom, az eredmény, gondolom, másként festene. Én hiszek a fokozatosság elvében - nem csupán Darwin tekintélye miatt, hanem mert genetikai ismereteim megkövetelik. De nehéz do-log ellentmondani Gould-nak (amerikai paleontológus) és az Amerikai Múzeum munkatársainak, amikor azt mondják, hogy a köztes formák kövületei nem léteznek. Mivel magam is paleontológus vagyok, sokat foglalkozom a kövületekkel összefüggő filozófiai problémákkal. Ezért érdekel az a kérdés, hogyan lehet azonosítani az ősformákat a kövületekből. Ők azt mondták, hogy „mutassam meg annak a kövületnek legalább egy fényképét, amelyből az adott organizmus-típus származik. Én nyílt kártyákkal játszom - egyetlen olyan kövület sem létezik, amely mellett szilárd érveket lehetne felhozni.

Még a hüllők és madarak közötti, oly sokat emlegetett köztes forma, az Archaeoptoyx sem mutatja semmilyen jelét a pikkelyek és a tollak vagy a mellső lábak és a szárnyak közötti oly döntő átmenetnek. Bár mindig fenn lehet tartani az evolúcióban való hitet, ha megfigyelhetetlen mechanizmusokat feltételezünk, de a feltételezett evolúciós „láncszemek" szisztematikás hiányának bizonyító ereje helytálló és pozitív érv a bibliai teremtés mellett, minden arra vonatkozó érvelés ellenére, hogy miként és mikor keletkeztek a kövületek.

Kormeghatározás

A „fiatal" föld és „fiatal" világegyetem melletti bizonyítékok alátámasztják a bibliai teremtést, mivel a természetes evolúcióhoz - ha egyáltalán lehetséges - hosszú korszakok szükségesek. Sok utalás van arra, hogy a világegyetem viszonylag fiatal, például a föld mágneses terének leépülése, beleértve a gyors paleomágneses átfordulásokat, a kövületekben talált érzékeny szerves molekulák, amelyek állítólag több millió évesek, a föld légkörében levő túl kevés hélium, a tengerekben levő túl kevés só, a 14C (14-es tömegszámú radioaktív szén) jelenléte a szénben és az olajban, ami állítólag több millió éves, a többrétegű kövületek, amelyek több, állítólag több millió éves geológiai rétegre kiterjednek, a „sorból kilógó" geológiai rétegek, a szupernova-maradványok kis száma, a „hideg" bolygók mágneses tere, és még sok egyéb.

Az eltelt idő, amely saját életünkön túl visszanyúlik a múltba, nem mérhető közvetlenül, ezért a föld fiatal vagy öreg kora mellett felhozott érvek szükségszerűen közvetettek, és erősen függenek attól, hogy az ember elfogadja-e azokat a feltételezéseket, amelyeken alapulnak.

A föld fiatal korának feltételezése magyarázatot ad arra a tényre, hogy sok kövület jó állapotban fennmaradt puha részeket tartalmaz. Az ilyen kövületek létezése feltételezi, hogy a kövületeket magukba záró üledékek gyorsan rakódtak le és szilárdultak meg. A megfigyelt többszörös geológiai rétegek és kanyonok, amelyek annakidején katasztrofális események során hirtelen képződtek, azt igazolják, hogy a régen beidegződött „lassan és fokozatosan" elméletekben és a hosszú korszakokban való gondolkodás súlyos hiba.

Bizonyítékok a kultúra és az antropológia területéről

Világszerte több száz bennszülött nép szájhagyománya őrzi egy világméretű áradás emlékét. Ezek a beszámolók sok hasonlóságot mutatnak a bibliai özönvíztörténettel, bizonyítékot szolgáltatva a bibliai történetírás megbízhatóságára. Valamivel kevésbé, de szintén gyakoriak a nyelvek összezavarodásáról és elterjedéséről szóló beszámolók. Nemrég nyelvészeti és biológiai felfedezések napvilágra hozták, hogy az összes emberfajta nagyon közeli rokonságban van, ami eddig nem volt ismert. Ez összhangban van az emberiség fiatal korával, amely egy eredetileg kis populációból fejlődött ki. Ez cáfolja azt a korábban széles körben elterjedt felfogást, miszerint az emberfajták jellegzetes ismertetőjegyei az elszigeteltség hosszú korszakai során fejlődtek ki. Molekuláris vizsgálatok azt mutatják, hogy az összes ma élő ember mitokonciriumaiban található DNS-t egyetlen nő őrökitette tovább, aki nem élhetett túl régen. Az efféle felfedezések ugyan belekényszeríthetők egy evolúciós modellbe, ez azonban nem jelezné előre ezt az eredményt. Ez a felismerés mindenesetre teljes összhangban van a bibliai teremtéstörténettel.

Terv és komplexitás

Ismerünk hihetetlenül komplex módon összehangolt alkotórészekből álló biológiai rendszereket. Ezeknél az organizmus számára minden olyan ősforma rendkívül hátrányos lenne, amely csak részben van összehangolva, vagy nem mindegyik alkotórész működik együtt. Néhány példa: a véralvadási rendszer, a baktériumok mozgását segítő csillók, a fotoszintézis apparátusa és a hernyók pillangóvá alakulása bebábozódás által. Az élő rendszerekben bőségesen találunk további példákat.

Az emberi agy rendkívüli komplexitása kreativitása, képessege az absztrakt gondolkodásra, amelyek messze meghaladják a puszta túléléshez szükséges mértéket az egyik „legnyilvánvalóbb" bizonyiték arra, hogy a vilagot egy intelligens lény teremtette.

Molekuláris szinten az élőlények tipikus szerveződése lényegesen különbözik egy kristály felépítésétől. Például egy fehérje funkciója alkotórészeinek illeszkedési sorrendjétől függ. Ellentétben a kristályokkal, az alkotórészek kémiai tulajdonságai nem határozzák meg eleve ennek a sorrendnek az összerakásához szükséges kódolt információt; ehhez külső intelligenciára van szükség.

A szaporodás során az élő szervezet felépítéséhez szükséges információ anyagi hordozókra íródik, miáltal létrejön egy futtatható program. Ez azonos (vagy nagyobb) komplexitású rendszerek által történik (a szülői szervezetben), amelyek felépítéséhez ugyanazokra az elemekre volt szükség.

Nem ismert olyan spontán fizikai-kémiai folyamat, amely képes előállítani egy ilyen információhordozó adatsort valamilyen programvezérelt gépezet nélkül - ehhez külső intelligencia általi vezérlésre van szükség. Az ilyen megfigyelésekből levonható legésszerűbb következtetés szerint egy kívülről beavatkozó intelligencia felelős azért, hogy kezdetben az összes populáció teljesen működőképes organizmusaiban roppant mennyiségű biológiai információ teremtődött. Ez az intelligencia messze meghaladja az emberi intelligenciát - ez is teljesen összhangban van a Biblia tanításával, amely szerint Isten a végső ok.