Isten figyelmeztetései

Mondjad nékik: Élek én, ezt mondja Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáről, és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz útiatokról! Hiszen miért halnátok meg. Ezék 33:11.

Az Atya, Aki teremtményei éltét védi, mindig figyelmezteti teremtményeit az életveszélyes dolgok kerűlésére. Ennek két legfőbb bizonyítéka van: a kiadott törvény, és az, hogy elküldte Fiát, hogy megváltást szerezzen általa, a bűn és a halál hatalma alól.

Az első, a tökéletes ember is figyelmeztetve volt az élet elvesztésének lehetőségére. Ádámnak egy egyszerű parancs lett adva: mégpedig az, hogy ne nyújtsa ki kezét arra, amihez még nem volt joga, és amit nélkülözhetett. I. Móz 2:16,17. Az ember szellemi süllyedése arra késztette Istent, hogy erkölcsi, polgári és más törvényeket adjon a választott népnek. A tökéletlenség és a gyarlóság az embert oly messze eltávolította Teremtőjétől, hogy ma már tucatnyi rendeletre, szabályra, és tanácsra van szüksége, hogy védve legyen az élet elvesztésétől. Az első testvérgyilkosság okai között ott van az irigység és a féltékenység. Kain az áldozat értékének a növelése helyett, a gyűlöletet táplálta elméjében, amely végzetessé lett számára, mivel nem engedett az isteni szónak. Mindkettejük neve fennmaradt ugyan a mai napig, csakhogy nem ugyanabba a táborba tartoznak. Milyen óriási csalódást okozott Évának az a fiúgyermek, akitől azt várta, hogy a Kígyó fejét széttapossa. E helyet a Kígyó oldalára állt, és, hogy őrizője lett volna, gyilkosává lett. I. Móz 4:5,6,8,9.

Egy további megvetett figyelmeztetés, amely végzetessé vált az, amelyben Sémei részesült, és az I. Kir 2.36-46ban olvashatunk. Mivel Sémei nem tartotta be a Salamon által kiadott rendeletet, amibe előzőleg beleegyezett, ezért meg kellett halnia. Ma nekünk nem egy földi emberrel, vagy egy ember rendeleteivel van dolgunk, hanem Istennel, aki jogosan várja el, hogy neki alárendeljük magunkat. Mindazért, amit Krisztus elszenvedett értünk, méltó arra, hogy hallgassunk rá. Ellenkező esetben nem fér kétség ahhoz, hogy a Sémei sorsa vár ránk, ha a megszabott határokat átlépjük, amelynek sérthetetlenségét fogadtuk a keresztség által.

I. Kir 13:9,18-24. Olvassuk, hogy az Isten embere egy utasítást kapott, mielőtt elindult volna, hogy megbízatásának eleget tegyen. Tanulságos az Isten emberének ez az esete, de mégsincs meg ennek az esetnek a kellő hatása. Ez az ember az isteni szót felcserélte az emberével, ez az életébe került. Mivel a tettek hangosabbak a szavaknál, némelyek nem sokat adnak a szóra, hanem a tetteket követik, mégha elhangzanak az intő és óvó szavak. Máté 23:2,3,5: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: Annak okáért a mit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik

Akháb király folytatja azok sorát, akik kárát vallották a makacsságuknak. Erről a II. Krón 18:16,17,23,26,27-ben olvashatunk. Az igazságot illetően soha nem fog érvényre jutni az a szabály, hogy a többség dönt. Isten és az igazság oldalán mindig kevesen állottak, és kevesen is fognak megmaradni, úgy, mint Mikeás idejében. Az Isten akaratát nem múlja felül az ember akarata, aki jót akar hallani Isten részéről akkor is, amikor Isten akarata ellen dolgozik.

A Jer 21:8-10. 27:12-ben olvassuk: Ezt mondja az Úr: Íme, én előtökbe adom néktek az élet útját és a halál útját. Aki e városban lakik, fegyver, éhség és döghalál miatt kell meghalnia; aki pedig kimegy belole és a Kaldeusokhoz megy, akik megostromolnak titeket, él, és az ő lelkét zsákmányul nyeri; Mert orcámat e város veszedelmére fordítottam és nem megszabadulására, azt mondja az Úr: A babiloni király kezébe adatik, és tuzzel égeti meg azt! Sot Sedékiásnak, a Júda királyának is mind e beszédek szerint szólottam, mondván: Vegyétek nyakatokra a babiloni királynak jármát, és szolgáljatok néki, és az ő népének, és éltek.

A Jeremias idejében lezajlott történelmi eseményekből is világosan kitűnik, hogy a tömeg véleménye, és akarata, nem juthat érvényre Isten akaratával szemben. Jeremiás az akkori állapotoknak megfelelően beszélt, ami miatt hátrányos helyzetbe került. Jer. 20.8,10 22:3. Mert a hányszor csak szólok, kiáltozom; így kiáltok: erőszak és romlás! Mert az Úr szava mindenkori gyalázatomra és csúfságomra lett nékem. Mert hallom sokak rágalmazását, a mindenfelol való fenyegetést: Jelentsétek fel és ezt mi is feljelentjük. Mindazok is, a kik barátaim, az én tántorodásomra figyelmeznek, mondván: Talán megbotlik és megfoghatjuk ot, és bosszút állhatunk rajta. Ezt mondja az Úr: Tegyetek ítéletet, és igazságot, és mentsétek meg a nyomorultat a nyomorgató kezéből! A jövevényt, árvát és özvegyet pedig ne nyomorgassátok, és rajta ne eroszakoskodjatok, és ártatlan vért e helyen ki ne ontsatok. Jeruzsálem, és lakói megmaradhattak volna, de ez a megvetett figyelmeztetés, és áthágott utasítás is végzetessé vált, úgy, mint mindenik. A zsidó nép önmagában zárt nép volt, és az-az erő, amely őket leginkább összetartotta a papság volt. A pap pedig Isten képviselője volt. Amikor a papság Istenhez hűtlennek bizonyult, Isten prófétákat támasztott, akiknek az ő Igéjét néha a királyoknak, és néha a népnek kellett megmondaniuk. Erre példa Jeremiás, és Mikeás, akik ily szavakkal fordultak a néphez, mivel erre lettek indítva Isten által, és ezt a feladatot teljesíteniük kellett. Jer 1:18. 5:30,31 Mert íme én erősített várossá, vasoszloppá és ércbástyává teszlek ma téged mind ez egész földön, Júda királyai, fejedelmei és papjai ellen és a föld népe ellen. Borzadalmas és rettenetes dolgok történnek e földön: A próféták hamisan prófétálnak, és a papok tetszésük szerint hatalmaskodnak, és az én népem így szereti! De mit cselekesznek majd utoljára?! Mert a papnak ajkai orzik a tudományt, és az o szájából törvényt várnak, mivel a Seregek Urának követe ő. De ti elhajlottatok ez útról, sokakat megbotránkoztattatok a törvénnyel, felbontottátok Lévi szövetségét, azt mondja a Seregeknek Ura. Azért én is szidalmasakká tettelek titeket és utálatosakká az egész nép előtt amiatt, hogy meg nem őriztétek az én utamat, hanem személyválogatók voltatok a törvénnyel.

A tömegnek tehát nem a láthatókra, hanem a láthatatlanokra kell tekintenie, és figyelnie. A földi ember a hatalmat, és a dicsőséget magának akarja, ami tulajdonképpen Istent illeti meg. Aki pedig az ilyen ember útjában áll, az az útból való kimozdítására számíthat. Aki embertársának az útból való félretétele által előretőr a hatalom megszerzése, vagy megőrzése végett, az örültségének, amire figyelmeztetve lett, nem a Bálám szamara, hanem az Armageddon vet véget.

A Krisztus idejében voltak oly emberek, akik a tanítványok fölötti ítélkezést Istenre bízták, bár jóllehet ők is érintve voltak a tanítványok által kihirdetett ítélet által. Csel 5: 35,38,39 Gamáliel farizeus volt ugyan, és a Krisztus meg tanítványainak céltáblája volt a prédikációkban, mégis megőrizte józan ítélőképességét, és nem igyekezett sem használni, sem visszaélni azzal a hatalommal, amellyel rendelkezett. E főember eljárása bár követésre méltó, azok, akik nagyobb farizeusok, mint ő, mihelyt sértve érzik magukat, lehetőséget keresnek, hogy azt megbosszulják. Bár ismerik az isteni utasítást, amely azt mondja: Magatokért bosszút ne álljatok. Róma 12:19

Amint azt a Máté 14:4,10-ből megtudjuk, Keresztelő Jánosnak a fejébe került a parázna ember megrovása. Azok, akik ma szellemi paráznaságot követnek el, ugyanúgy zokon veszik, ha a rendellenességekre rá van mutatva. A szellemi paráznák tehát szellemi téren végeznek lefejezést, azokon, akik többről beszélnek, mint amennyit ők szeretnének.

Jeruzsálem lakósai figyelmeztetve voltak a város eljövendő pusztulását illetőleg. Ez számukra csak jelentéktelen mondat maradt, és még az sem keltette fel félelemérzetüket, hogy azok az emberek, akiknek prédikációi zavarták őket eltűntek a városból. Ha zavarólag hat a figyelmeztetés, ugyanolyan, sőt még vészjóslóbb kell legyen a hallgatás. Pilátust zavarta az, hogy Krisztus némán hallgatja a vádakat, akik Krisztus követni óhajtják a hallgatást is meg kell tanulniuk Tőle, és amikor erre szükség van, ezt gyakorolni kell.

II. Kir 9:11,13. Elizeus szolgája kijelentése miatt a fejedelmek bolondnak tekintettek. A Jéhú által megismételt kijelentés azonban, megalázkodásra késztette a főembereket. Az akkori bolond szava az új király által meg lett erősítve, és így hitelessé vált. Az apostol mondja: I. Kor 3: 18-ban. Senki se csalja meg magát. Ha valaki azt hiszi, hogy bölcs ti köztetek e világon, bolond legyen, hogy bölccsé lehessen. A Krisztus bolondjainak szavai, akiknél nem jut érvényre, azok a Királyt nem is fogják elismerni, és aki nem ismeri el, az nem is fog engedelmeskedni Neki.

A hitről alkotott hamis felfogás nagyon ártalmas, mivel az ilyen módon hívőket olyan önkielégültséghez vezeti, amelyben veszedelmének többé nincsen tudatában, és amelyben minden kísérletet, amely őt veszélyére figyelmezteti, rossz néven vesz. Ez a mások fölött való fölényének érzetére vezeti, mert bizonyos abban, hogy a dologról többet tud, mint bárki más. Isten a maga módján utasítja rendre azokat, akik eltérnek az ő törvényének pontos követésétől. Ha valaki letér a helyes útról, és emiatt dorgálásban részesül, ez az ő javára történik, ha azt helyes szellemben fogadja. Aki Istennel szövetségben van, de Isten törvényeit, és szervezetének utasításait megveti, nem jár az élet útján. Az Úr félelme a gonosz gyűlölése, illetve mindannak gyűlölése, és kerülése, ami kárt okozhatna Isten népének, akik szorgalmasan szolgálnak.

A hűség lelkiismeretességet, és kötelesség tudást tételez fel, hogy az utasítás, vagy a megállapodás gondosan végre hajtassék. Az ilyen saját ígérete szerint fog eljárni, és méltó a bizalomra. Az egymás iránti bizalom tehát csak akkor nő, ha a hűséget gyakoroljuk, és nem csak elmondjuk, hogy mit, és hogyan kell tenni, hanem ezt meg is mutatva tettek által.

Isten azt mondja, hogy ő előtte egy test se dicsekedjék. I. Kor 1:29. Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, a kit fiává fogad. Krisztus tanítványainak gyengeségeire kezdetben enyhén, majd keményebben mutatott rá. Elmondta nekik, hogy értelem nélkül valók, kicsinyhitűek, majd azt is mondta, hogy távozz tőlem Sátán. Amikor azonban az idő elérkezett elővette a korbácsot, és kemény szavak kíséretében űzte ki a farizeusokat a jeruzsálemi templomból. Téved az aki azt hiszi, hogy van életünknek oly területe, amelybe nem szólhat bele sem Isten, sem ember. Ez Pál szavaiból világosan kitűnik a Kol 3:17-ben. És mindent, a mit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek. 1 Kor. 10:31. Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsoségére míveljetek. I.Tim.2:9 Hasonlatos képen az asszonyok tisztességes öltözetben, szemérmetességgel és mértékletességgel ékesítsék magokat.

A Galatabeliekhez intézett levélből, megtudjuk, hogy a szellem egyik gyümölcse a mértékletesség. Ugyancsak Pál mondja el azt, hogy a felvigyázó legyen mértékletes, ez pedig az életünk minden területére vonatkozik, még a legintimebb dolgokra is. Ezeknél súlyosabb kihágások észlelése esetén is hallgatni kell, ez az egyesek téves felfogása, ha ebbe beleegyezünk, akkor nem csak az ilyenek, hanem az is téved, aki hallgat. Azok, akik ezt az elképzelést dédelgetik, Isten utasítását óhajtanák kiiktatni, amelyet a Jak 5: 19 20-ban ad. Atyámfiai, hogyha valaki ti köztetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti őt valaki. Tudja meg, hogy aki bunöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelket ment meg a haláltól és sok bűnt elfedez. Ennek az elmulasztása az alázatosság, és a szeretet hiányára mutat, mert az ilyen sem a figyelmeztetést nem akarja elfogadni, de ő sem vállalja azt, hogy mást figyelmeztessen, mivel ez kockázattal jár, a kockázatot azonban nem meri vállalni. Ennek nem lehet más a következménye, mint a szellemi hanyatlás, és a hitehagyás.

Ezék.18:26-30 Ha elhajol az igaz az ő igazságától, és gonoszságot cselekszik, és amiatt meghal: gonoszsága miatt hal meg, melyet cselekedett. És ha a gonosztevő megtér az ő gonoszságától, melyet cselekedett, és törvény szerint és igazságot cselekszik, ez az ő lelkét megtartja életben. Mert belátta és megtért minden gonoszságától, melyeket cselekedett: élvén éljen, ne haljon meg. És azt mondjátok Nem igazságos az Úrnak útja! Az én útaim nem igazságosak-e? Nem inkább a ti útaitok nem igazságosak-e? Ennek okáért mindeniteket az ő útai szerint ítélem, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg és forduljatok el minden vétkeitektől, hogy romlástokra ne legyen gonoszságotok.