Lukács evangéliuma

Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, amelyek minálunk beteljesedtek. Amint nékünk elönkbe adták, akik kezdettől fogva szemtanúi, és szolgái voltak az Igének. Tetsszék nékem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked jó Theofilus, hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyságát, amelyekre taníttattál Luk 1.1-4. Így kezdi Lukács evangéliumát, és ezekből a rövid bevezető szavakból világos történelmi tudósítást nyerünk, amelyek bemutatják az első arra irányuló törekvéseket, hogy a Krisztus földi szolgálatáról szóló beszámoló meg legyen őrizve. Lukács bevezetése a legterjedelmesebb az evangeliumok küzül. Elmondja, hogy ő nem volt szemtanúja azon eseményeknek, amelyeket leírt, hanem függött a már leirt beszámolóktól, szó által közöltektől, mint értesülési forrás. Lehetséges, hogy Lukács birtokában volt a Máté és Márk evangéliumának, és ezek képezték a sok író törekvését, azonban nem állítható, hogy valamelyik szinoptikus evangélium csak ismétlése, vagy összefoglalása lenne a másiknak. Mindenik evangéliumi író független volt a másiktól. Mindenik Isten Szelleme által volt mozgatva, hogy meg írja az ihletett beszámolót.

Lukács írásnak az volt a célja, hogy megállapítsa azon igazságok bizonyosságát, amelyeket valószínű, hogy Theofilus már nagyrészt ismert szóbeli tanítás által. Nem lehet tudni, hogy ki volt ez a Theofilus, feltételezhető egy keresztyén volt, aki a pogányokból tért meg, amire görög neve enged következtetni. A Héber Iratokból Lukács kevesebbet idéz, mint Máté, és Jézus nemzetségi táblázatát Márián keresztül vezeti le, elmenvén Ádámig, nem állva meg a zsidó Ábrahám pátriárkánál, amint azt Máté teszi. Lukács evangéliuma minden emberhez szól, nem csak az Ábrahám leszármazottaihoz. Lukács elmondja a bevezetésében, hogy gondosan előkészítette, összegyűjtötte és megvizsgálta az anyagot, és egy tervet készít, hogy megírja sorrendben egyiket a másik után.

Csel 1:1,2: Első könyvemet írtam Theofilus, mindazokról, amiket kezdett Jézus cselekedni, és tanítani, mind a napig melyen fölviteték, minekutána parancsolatokat adott a Szent Lélek által az apostoloknak, kiket választott vala magának. Lukács írta a Cselekedetek könyvét, amelyet szintén Theofilushoz intéz. Az első könyvemben kifejezés Lukács evangéliumára utal, amelyet Theofilus már megkapott. Az Apostolok Cselekedetei könyv Kr.u. 61 előtt lett írva Rómában. Az evangéliumot Lukács szintén Rómában írta kevés idővel azelőtt. Még mielőtt áttérnénk az evangélium tartalmának tulajdonképpeni elemzésére meg kell említenünk, hogy Lukács a szeretett orvos, nagyon közel állott Pál apostolhoz az ő prédikáló utazásaiban. A Lukács szerint való evangélium írása befolyásolva volt Pál által, úgy ahogy a Márké befolyásolva volt Péter által.

Lukács evangéliuma egy gyönyörű elbeszélés, jól rendezett és pontos történelmi szempontból. Általában azokat az eseményeket tárgyalja, amelyek a másik két szinoptikus evangéliumban vannak leírva. Legfőbb kihagyása, amelyet megemlíthetünk a történet a kenyerek megszaporítása után, amit Jézus tett az 5000 ember számára, a galileai tenger észak-keleti partján. Más szinoptikus evangéliumoktól eltérően, Lukács evangéliuma nem beszél azon próbálkozásról a nép részéről, amelyek megkísérlik Jézust ideiglenes királlyá tenni a nép akarata szerint. Nem beszél arról, hogy Jézus járt a vízen, számos gyógyításáról Genezáret vidékén, az Isten Szavának a meghiúsításáról a nép hagyományai által. Jézus prédikáló utazásairól, Föníciától, Cézarea, Filippi, és Decapolisig. A kenyér megszaporításáról, amelyet Jézus 4000 ember számára tett, és a farizeusok kovásza elleni figyelmeztetésről.

E csekély hiányosságot Lukács evangéliuma kárpótolja sok más értesítéssel. Csak ő beszél a Keresztelő János csodálatos születéséről. Jézus születéséről szóló beszámolója meghaladja értékben és terjedelemben a Máté beszámolóját. Máté 1:5 - 2:39. Lukács az, aki leírja Jézus tevékenységét Atyjának házában, amikor 12 éves gyermek volt. Luk 12:41-50. Szintén nagy fontossággal bír a Júdeában, és Pereában végzett utólagos szolgálat. Sem Máté, sem Márk nem írják le ezt a különleges szolgálatot Júdeában, amely a sátoros ünnep és a templom megújítása között volt, Kr.u. 32-ben, amely időszak két hónapot és tíz napot foglal magába. Ebben az időszakban a hetven tanítvány el volt küldve, hogy prédikáljon.

A későbbi pereai szolgálat két részre osztható. Jézus a Jordánon túl tevékenykedett egy ideig a megújítás ünnepe után. Majd Jézus megszakította a pereai szolgálatát, egy jeruzsálemi utazásért, megállva Efraimban, ahonnan Jézus sietve átment Samarián, érintve Galilea alsó vidékét. Később ismét Pereába ért, hogy befejezze szolgálatát, majd elindulván ismét Jeruzsálembe, hogy részt vegyen az utolsó húsvéton. A Pereában végzett első szolgálat utolsó fele, amely közvetlen a megújítás ünnepe után volt, nincs belefoglalva csak a Lukács evangéliumába. A Jézus földi utazását ábrázoló térkép áttekintésekor felfedezzük a legfontosabb tanításokat és példázatokat, amelyek abban az időben hangzottak el. Luk 13: 22-17:10. Beszámolva Jézus földi életének utolsó eseményeiről, amelyek megrendítő módon értek véget Jeruzsálemben az utolsó héten, innen Lukács evangéliuma követi a másik két szinoptikus evangéliumot, ugyanazokat az eseményeket írva le. Mégis ez az egyetlen evangélium, amely leírja a feltámasztott Jézus elragadtatását. Luk 24:50-53. Megjegyzésre méltó az a tény, hogy Lukács evangéliumát az elragadtatásról szóló beszámolóval fejezi be, és ugyan ezzel az eseménnyel kezdi azt, amely következik, az Apostolok Cselekedeteit.