II Korintus
Pál második levelét a Korinthhusbeliekhez, Macedóniából, valószínű, hogy Filippiből írta csak néhány hónappal az első után, Kr. u. 55 nyarának a végén. Miután elküldte első levelét Efézusból, Pál Korinthusba küldte Titust, valószínű azért, hogy megfigyelje, hogyan reagálnak a Korithusiak levelére és megszervezzni az adományok gyűjtését a Júdeában lévő szegény testvérek számára. Pál aggódott a Korinthusiak miatt, akarta tudni, hogy hogyan fogadták első levelének tanácsait. Találkozni akart Titussal Tróásban, miközben Efézusból, Macedónia felé tartott, de nem így történt. Titus egyedül tért vissza Macedóniába, de Pál megvigasztalódott azáltal, hogy a Korinthusiak elfogadták és megtértek levelét. Örömmel, és nyílt szívvel a Korinthusiak iránt Pál elküldi második levelét.
A minden vigasztalásnak istene, megvigasztalja azokat, akik üldöztetésben részesülnek, miután Pál leírja saját szabadulását és az efézusi erőszakos támadásokat, megmagyarázza a Korinthusbelieknek, hogy miért maradt el a tervezett látogatása. Azok a hírek, azonban amelyeket Korinthusból kapott és annak szükségessége, amit első levelében leirt, arra késztették, hogy megváltoztassa útirányát, és Macedónián át jutott el Korinthusba, hogy itt töltse az egész telet. I Kor 1:1 2:4. Az a bűnös, akiről az első levelében írt, ki lett közösítve a gyülekezetből, és később megbánva bűnét, Pál azt tanácsolja, hogy fogadják vissza. II Kor 2:5 -11.
Pálnak nem volt szüksége arra, hogy ajánlólevelet írjon önmagáról a Korinthusiaknak, úgy amint szüksége volt erre Apollósnak. Csel 18:24 -28. Levelei élénkek voltak, és alaposan ismertették apostolságát. A továbbiakban igyekezett bebizonyítani, hogy mennyivel dicsőségesebb a Lélek munkája a törvénynél. A törvény betűje megől, de Isten szelleme életet ad. II Kor 3:1-18. A 4-6. terjedő három fejezetben, Pál a szolgálat dicsőséges kincséről beszél, amely törékeny cserépedényben van őrizve. Beszél a pillanatnyi szomorúságról, a biztos mennyei dicsőségről, a követek küldetéséről, amely a Krisztusban való új teremtményekre lett bízva. Beszél annak szükségességéről, hogy a kereszténynek el kell szakadni ettől a világtól és figyelmeztet, hogy ne legyenek hitetlenekkel felemás igában.
A 7- 9. terjedő fejezetek leírják Pál és Titus találkozását Macedóniában, majd örömét, hogy a korinthusiak megtértek üzenetét, és azt a segítőkészséget, amely megnyilvánul a macedónokban, a Judabeli szegény testvéreik iránt. Köszönetét fejezi ki Isten iránta való kegyelemért és ajándékért, amelyet kiterjeszt az összes emberi teremtményekre.
Az utolsó négy fejezet a 10- 13. mintha ismét felemlítené az újabb szakadásokat a korinthusi tanúk csoportjában, és azokat a kérdéseket, amelyek megkérdőjelezik Pál apostolságát és tekintélyét. Leleplezi a hamis apostolokat és saját eredményeit sorolja fel amit véghezvitt az üldöztetések ellenére. Elbeszél egy kinyilatkoztatást a dicsőségről és elmondja, hogy kész harmad ízben is hozzájuk menni. II Kor 12:14. 13:1. Ez nem azt jelenti, hogy már kétszer volt náluk. Az írás pillanatában még csak egyszer volt náluk, és elhatározott egy második látogatást, de utólag megváltoztatta tervét. II Kor 1:15. Most már harmadízben veszi tervbe, hogy meglátogatja őket, de a valóságban csak másodszor megy oda. Ha az írás pillanatában már kétszer lett volna náluk, akkor nem beszélne egy eltervezett, de végre nem hajtott látogatásról, mintha ez egy második, és nem egy harmadik alkalom lenne az örömre. Végezetül figyelmezteti a Korinthusbelieket, hogy vizsgálják meg magukat.