Márk evangéliuma

Márk nem tartozott a 12 apostol közé, nem volt Jézus Krisztus egyik követője. Jeruzsálemben született és bizonyára látta Jézust jónéhány alkalommal. Csel 12:12,25. Sokan úgy hiszik, hogy ő volt az, aki követte Jézust elárulása után, és csak akkor menekült el, amikor egy tömeg körülvette. Márk 14:51,52. E kevés tapasztalatból azomban nem juthatott ezen evangélium megírásához szükséges forráshoz, ami Jézus Galileában végzett szolgálatát illeti, mégis túlhaladja a többi evangeliumot terjedelemben. Könyve egy szemtanú bélyegét viseli magán.

János, akit Márknak is neveznek egy Máriának nevezett asszony fia volt. Péter apostol gyakran járt a házukban, és oda ment akkor, amikor az angyal kiszabadította a börtönből. Csel 12 5-17. Péter így utal Márkra: Márk az én fiam, eszerint Márk, Péter prédikációja által tért Krisztushoz, és együtt voltak Babilonba. I. Pét 5:13. Ez ugyanaz a Márk, aki misszió munkát végzett unokatestvérével, Barnabással és Pál apostollal, együtt volt Pállal ennek első bebörtönzése alkalmával Rómában. Csel 12:25. 13:13. 15:36-40. Kol 4:10 Fil 24. A mi figyelmünk azonban, a Péterrel való szoros kapcsolatra irányul. Péter szemtanúja volt Jézus földi szolgálatának és egyike Krisztus első tanítványainak. Ján 1:35-42. Pápia keresztyéníró szerint (Kr. u. a II század) Márk, Péter szóvivője. Kétség nélkül, Péter volt az a szemtanú, akitől származnak a Márk evangéliumának tudósításai. Nyilvánvaló, hogy Márk nagy pontossággal tükrözi vissza azt, amit Péter ismert.

Mikor, és hol írta Márk evangéliumi beszámolóját? Mint a többi evangélium esetében is, ennek a szerkesztési idejét sem lehet pontosan meghatározni. Valószínű, hogy nem sok idővel Lukács evangéliumának az írása előtt keletkezett, ami megelőzi a Lukács által szerkesztett Cselekedetek könyvét, kb. Kr.u. 61-ben. Lehetséges, hogy Márk evangéliumát, Rómában írta, Pál első bebörtönzésének az idején. Máté az evangéliumát a zsidóknak szánta. Utalt a Héber Iratok számos jövendölésére, bemutatván, hogy hogyan teljesedtek be ezek Jézus Krisztuson. Mindezt azért, hogy bizonyitsa a zsidóknak, hogy Jézus volt az a Messiás akit a zsidó nemzet várt. Ez azonban a Márk evangéliumára nem jellemző, kihagyja beszámolójából a Héber Iratokra való utalást, az első rész bevezető verseinek kivételével, a (15.28), egy toldalék. Ki van hagyva minden utalás a Mózes törvényére. Az egyedüli idézetek a Héber Iratokból, amelyeket Márk belefoglal könyvébe, azok, amelyek az említett eseményekben szerepelnek. Azok, amelyeket Jézus maga említ, vagy azok, akik hozzá fordultak. Egy szakadékos és tömör írásmód jellemzi, amely inkább a római közönség ízlésének megfelel. Azok a szavak, vagy mondatok, amelyek érthetetlenek voltak a pogány olvasók számára, értelmezte öket. (Lásd: Márk 3:17. 5:41 7:11,34. 14:36. 15:34). Megjegyzésre méltó az is, hogy Márk nem foglalja bele a beszámolójába Jézus nemzetségtáblázatát. Ez létfontosságú volt azon zsidók számára, akik a Messiást várták a Júda ágán, Dávidon keresztül. Azonban nem volt érdekkeltő, vagy alapvető fontosságú a nemzetek közül származó keresztyének számára.

AEz a legrövidebb evangélium, és mégis a többieknél élénkebben ecseteli az eseményeket és jeleneteket. Rövidsége nem a szegényesebb leírásnak és a kevesebb történelmi adatnak tulajdonítható, hanem a Jézus Krisztus szónoklatainak az összesűrítése ennek fő oka. Az esemenyek egymashoz közel kerültek. A Márk evangéliumában Jézus Krisztust hű szolgaként és tettre kész emberként látjuk, akinek a megbízatása inkább tettekben nyilvánul meg, mint a szavainak ismétlése által.

Márk, már a 14. versével, áthelyezi az olvasót Jézus Galileában végzett szolgálatának az idejébe. Keresztelő János előfutári szolgálata már le lett írva: Jézus keresztségéről be lett számolva: a pusztai kísértés tömören ismertette. Majd a 14. vers bemutatja a bebörtönzött Jánost, és Jézust Galileában. Az első rész 14. versétől a 10. fejezet kezdetéig, úgy vonulnak végig az olvasó szemei előtt Jézus galileai utazásai és csodatettei, mint valami gyorsan pergő mozgó képek. Ilyen életbevágóan fontos tanítások kihagyása, erőteljesen igazolja, hogy ezek már ki lettek adva, és nem volt szükséges megismétlésük, mivel Márk evangéliuma főképpen a pogányoknak, és nem a zsidók számára volt összeállítva. Az 50. verssel befejezvén a galileai útról szóló beszámolót, körvonalazza Jézus későbbi szolgálatát Júdeában, kiindulva a sátoros ünneptől Kr. u. 32-ben a templom megújításáig ugyanabban az évben. Kihagyja a Pereában utólag végzett szolgálat nagy részét, megismételvén a Galileában, és Jeruzsálemben végzett szolgálat végét. Márk beszámolóját elég hirtelen fejezi be, a 16. rész 8. versével.