Isten szellemfiai

Az Úr [Jhvh] mint az ő teremtésének elsőszülöttét teremtett engem, mint legkorábbi művét az ősidőkben. Örökidőktől be vagyok iktatva kezdettől, a föld őskezdetétől fogva. Mikor még a mélységek ősárja sem volt, akkor születtem, mikor még nem volt semmi forrás tele vízzel. Mielőtt a hegyek leülepedtek, a halmok előtt születtem. Mikor még nem készítette el a földet és a mezőket és a föld göröngyeinek a kezdetét. Mikor az egeket megállapította, ott voltam, mikor felvetette a mélységek színén a kerekséget; mikor megerősítette a felhőket ott fenn, mikor erőre kaptak a mélység forrásai. Mikor gátat vetett a tengernek, hogy a vizek át ne hágják parancsait; mikor megállapította a föld alapjait; akkor művezető voltam mellette s napról-napra gyönyörűsége voltam, előtte játszva minden időben, gyönyörködve az ő földje lakott részén; s gyönyörűségem telt az emberek fiai között. - Példabeszédek 8:22-24, 8: 25-31

Isten mellett állott egy bölcsességgel megáldott Művezető, aki az életét Istentől kapta; így tehát az Isten fia volt. Amikor Isten ezt a Fiút nemzette, ő volt az egyedüli, neki senki sem segített. Az első élő teremtménye tehát az Isten egyszülött Fia volt. Ez az Atyjához hasonlóan szellem volt, láthatta Istent és mellette lehetett. Ez az egyszülött Fiú, mint Isten képmása Isten formájában volt, teljesen alárendeltje Atyjának és Teremtőjének. Sohasem gondolt arra, hogy hatalmasabbá képzelje magát Istennél - bölcsességében tudta ezt - lehetetlen A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő. . (Filippi 2:6)

Az Atya bensőségesen szerette egyszülött Fiát, a Fiú is szerette Atyját s ezt a szeretetét bebizonyította, önzetlenül engedelmeskedvén neki és megtartván parancsait. A Fiú, Istent imádta, ez azonban nem jelentett csupán tétlen, céltalan csodálatot és tiszteletet, hanem az Istenért való szolgálatot.

Az Atya a Fiút a maga szóvivőjévé(Ige) tette más teremtmények felett akiket együtt teremtettek. A Fiúról, mint „Isten Igéjéről” van megírva: Kezdetben volt az Ige és az Ige Istennél volt és az Ige Isten volt. Ez volt kezdetben Istennél. Minden általa lett és nélküle semmi sem lett, ami lett. - János 1:1-3. Az idézet teljes szövegéből kitűnik, hogy az életet nyerő Fiú nem lehet pontosan egyidős az Atyával vagy nem létezhetett öröktől fogva együtt az Atyával, mivel ez a Fiúnak életet adott, ennél fogva életre keltette. Ámbár Isten (Elohim) kezdet nélkül való, de az ő Szavának, az Igének, Logosznak, a Fiúnak éppen a fentiek szerint kezdete volt. Isten volt az, aki a Logoszt vagy Igét elkezdte vagy létrehozta, így már a titulusa mutatja, hogy Isten azt hozta létre, vagy teremtését azzal kezdte meg, aki „Isten Igéjének” neveztetik. A te Igéd igaz kezdettől fogva vagy az angol Biblia széljegyzete szerint: A te Igéd kezdete igaz. (119. zsoltár 160, angol B.) Istentől származott a kijelentés: És szólt Isten ( Elohim) 1. Mózes 1:3,6,9,11,14,20,24,26

Ha arra gondolunk, hogy az a héber szó, amelyből az Isten szót fordítják, hatalmast vagy egyet jelent, aki [más] előtt van, s ha a Fiúnak az összes többi teremtményekkel szemben való hatalmára gondolunk, könnyen felfoghatjuk, hogy Isten Fia, az Ige egy Isten [El] volt s az most is, illetve egy hatalmas, aki felette áll más teremtményeknek, mialatt Jahve, az Ige nagy Létrehozója az, az Isten (Elohim), aki kezdet nélkül Öröktől fogva mindörökké létezik.

Aki elolvassa a János 10:34-36-ot, látni fogja, hogy Jézus a 82. zsoltár 6. versét idézte, így szólván: nincs-e megírva a ti törvényetekben: ,Én mondottam, istenek vagytok? Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten Igéje szólt már pedig az írást nem lehet érvénytelenné tenni - akkor ti arról, akit az Atya megszentelt és elküldött a világba, azt mondjátok-e, káromlást mondasz. Mivel azt mondottam: az Isten Fia vagyok?” Ha a föld azon hatalmasai, akik ellen Isten elítélő Igéje irányult, isteneknek voltak nevezhetők, mennyivel inkább az Isten Fia, az Ige, akit a Szentírás egy Istennek nevez, ő egy hatalmas Isten, mindazonáltal nem a mindenható Isten, Jahve. (Ésaiás 9:6) Így tehát a János 1:1-3 az eredeti görög szöveg szerint semmiképpen sem bizonyítja, hogy Isten és az ő Fia személyben egyek, hatalomban és dicsőségben egyenlők lennének. Istennek, a beszélőnek hatalma van az Ige felett, és az Igét kiküldi, hogy Isten üzenetét közvetítse és teljesítse. Ezzel összhangban mondja János 1:18: Istent soha senki sem látta. Az egyszülött Isten, aki az Atya szívén nyugszik, az jelentette ki.

Az egyszülött Fiú címe: egyedül nemzett Fiú, arra mutat, hogy a többi teremtmények nem közvetlenűl, hanem közvetve vannak Istentől teremtve. Miután Isten az Igét közvetlenűl megteremtette, ezt az egyedül nemzett Fiút használta fel Művezetőűl minden más megteremtésénél. Ezt igazolja János 1:3 az Igéről Minden általa, lett és nélküle semmi sem lett, ami lett. A János 1:14 szintén kijelenti, hogy Isten egyedül nemzett Fia, az Ige az, aki meghatározott időben az Ember Krisztus Jézussá lett; ezt olvassuk ott: És az Ige testté lett és lakozott közöttünk és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. Valamint az I. János 1:1-ben: Ami kezdettől volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és kezünk tapintott: az Élet Igéjéről.



Az Ige mint Isten egyedül nemzett Fia és minden teremtmény elsőszülöttje fejedelem volt az összes többi teremtmény között, ezen kivűl más titulusai is vannak: Aki a kerubok felett trónolsz, fényeskedj elől Továbbá a 18. zsoltár 11-ben olvassuk: Kerubon haladt és repült tova és a szelek szárnyain suhant, a 99. zsoltár 1 -ben pedig: Az Ur uralkodik: reszketnek a népek; a kerubok felett trónol.

Isten Mózesnek adott parancsa alapján készített szövetségláda fedelén, a kegyelemszék két végén egy-egy kerub volt ábrázolva aranyból. Izrael főpapja és népe mindazonáltal nem tisztelhették és nem imádhatták ezt a két kérub képet. Isten ennek megakadályozása végett megparancsolta, hogy amikor a szövetségládát egyik helységből a másikba vitték, minden alkalommal az egész ládát a kerubokkal együtt takarják le ruhával, hogy a nép egyáltalán ne lássa. (2. Mózes 25:18-22; 4. Mózes 4:5) Az emberiség történetének kezdetén az emberek élő kerubokkal is érintkeztek. 1. Mózes 3:24; Ezékiel 28:13,14.

Szeráfim, jelentése: tüzesek vagy égők. Az isteni kinyilatkoztatás őket, mint az Isten trónjának a szolgáit mutatja be templomában az ítélkezésnél, és arra vannak felhasználva, hogy a bűnök szeplőit mintegy tűz által leégessék, Isten szentségét hirdessék, hogy megjövendöljék az egész föld eljüvendő betöltését Isten dicsőségével. - Ésaiás 6:1-7.

Angyalok jelentése szó szerint küldöttek. Ez a szó nemcsak Isten hírvivőit jelenti, hanem az Isten mennyei küldötteit is, akik kiküldetnek szolgálatra. Aki az angyali sereg felett, mint első vagy legfőbb, az arkangyal rangot visel. Mindezek Isten szellemfiai, akik az emberek számára láthatatlanok és felettük állanak. Isten angyali teremtményeiről van megírva: Aki az ő angyalait szelekké [szellemekké] teszi és szolgáit tűz lángjaivá - 104. zsoltár 4; Zsidók 1:7. Mindezek dicsőséges, szépséges teremtmények. Ezért vannak a Szentírásban csillagokhoz hasonlítva, amelyeket az ember az égboltozaton lát. Ezek mindannyian Isten fiai, mivel ők Istentől és az ő egyedül nemzett Fia, az Ige által nyertek életet. Az Ige a teremtés reggelén elsőként teremtetett. Azután pedig, szintén még a teremtés reggelén, Isten és az Ige együtt egy további dicsőséges szellemfiút teremtettek Heylel néven, ami világítót, nappali-csillagot vagy Lucifert jelent. Mint Isten egyik első fia a hajnal fiának is neveztetik.(Ésaiás;14:12) Az Ige és Lucifer az a kettő, akiket a Szentírás, mint hajnalcsillagokat ír le.

A Jób 38:7 beszámolója leír egy alkalmat, midőn együtt énekeltek és az örömtől ujjongtak: Mikor együtt örvendeztek a hajnalcsillagok [angol B.: énekeltek] és Isten minden fiai vigadoztak. Isten mindezen dicsőséges szellemfiai bizonyos rend szerint voltak beosztva és mindeniknek meghatározott kötelessége volt, hogy összhangban együttműködjenek. Ilymódon mindannyian anélkül, hogy zavar keletkezett volna közöttük, együtt kellett, működjenek Teremtőjük igazságos, szent akaratának megvalósitásához. Igy trónokra vagy uralmakra, fejedelemségekre vagy hatalmakra beosztva, az egyetemes világ mennyei részét alkották. (Jeremiás 10:10) Mindannyian alá voltak rendelve Istennek, még maga az Ige is, akiből Krisztus Jézus lett, alá volt rendelve az Atyának: Krisztus feje pedig az Isten. (1. Korinthns 11:3. 15:28) Az egyedül nemzett Fiú és Isten többi szellemfiai mindannyian Istent imádták, mint Legfelségesebb Istent és Örökkévalót. Egy öregkorú leült, ruhája hófehér és fejének haja mint a tiszta gyapjú; trónja tüzes láng s annak kerekei égő tűz. Tűzfolyam folyt és jött ki az ő színe elől; ezerszer ezren szolgáltak neki és tízezerszer tízezren álltak előtte. (Dániel 7:9,10)