Egy utat

Mit keresek egy olyan világban, hol könnyes az öröm,
S minden fájdalom okozata, csak bosszú és könyör,
Keresek-e valamit, ezen pusztuló és kopott földön,
Vagy csak vándor vagyok itt, hogy láthassam a közönyt.


Megszülettünk mint meztelen, apró kis emberek,
Születtünk a halálnak, miért szenvednünk is kell,
Hogy elmúlhasson bűnös testünk, s adjunk új életet,
Az is szenvedjen bosszúból, miért a sors velünk könyörtelen.


Elveszített csaták, vérrel borított harcterére lépek,
Harcolok, az élettel, magammal, én sem tudom kivel,
Csak a múlt sebeit látom izzani a jelenben,
S a jövő köddel fedett ábránd világát nem ismerhetem.


Miért teremtettél Uram, s adtál értelmet szívemnek,
Formáltad csontjaim, hogy érjen testemen sok bűnös féreg,
Mikor mint szenvedés, betegség, bűn foglya,
Egy utat keresek, de gyenge vagyok, hogy nélküled előbbre jussak.