Éva

Éva teremtéséről illeti a Szent Biblia a következőket, mondja: És monda az Úr Isten: nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítőtársat, hozzá illőt. Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közül, és hússal tölté be annak helyét. És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett vala az emberből, asszonnyá, és vivé az emberhez. És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett. I. Móz. 2:18,21-23.

Éva, Ádám segítőtársának rendeltetett, hogy segítsen a kert művelésében, őrzésében, és végül együtt teljesítsék a szaporodásra és a föld benépesítésére vonatkozó Isteni megbízást. Évának úgy kellet tekinteni Ádámot, mint feje, továbbá mint az Isten és a közte levő közlési csatornát. Ez volt kijelentve évezredekkel később: Az asszonynak feje pedig a férfiú. I. Kor. 11:3.

Ádám, mint Isten szóvivője, Isten törvényére tanította Évát, főképpen, ami a jó és gonosz tudásának fáját illeti. Ezt bizonyítja azon válasz, amelyet Éva adott a kígyó ravasz kérdésére: De annak a fának a gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondta az Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok. Akkor Sátán a hazugságok atyja a kígyó száján keresztűl kimondta az első hazugságot, meghazudtolta az Isten szavát: És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg; Hanem tudja az Isten, hogy amely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek, mint az Isten: jónak és gonosznak tudói. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre, s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért: szakaszta azért annak gyümölcséből és evék. I. Móz. 3:3-6.

Sátán úgy tüntette fel Istent, mint aki Évát eltiltja valamitől, amihez neki joga lenne, meggyőzte Évát, hogy Isten az ember ellensége és tudatlanságban tartja. Így Lucifer, ravaszul engedetlenséget és lázadást sugalmazott, Éva büszkesége és vágyakozása, hogy felmagasztalja magát lett a veszte. Éva azt kívánta, hogy Ádámmal együtt, hatalmasok legyenek, mint az Isten. Olyansmivel akart rendelkezni, amit a Teremtő nem adott meg nekik. Éva Istenhez hasonló bölcsesség után áhítozott, de Isten gondolatai nem az emberek gondolatai. I. Móz. 3:5, Ésa. 55:8.

Sátán ellent mondott Istennek, azt mondva Évának: bizony nem haltok meg. Ez első hazugságával a szándéka az volt, hogy Isten Igéjét értéktelenné tegye. Akkor és ott az Éden kertjében volt a kezdete az emberrel született halhatatlanságról szóló tanitásnak: bizony nem haltok meg. Mát. 5:3,6-9; Ján. 8:44.

Napjainkban is a legtöbbször a vallásos cselekedetek mindig a teremtmények magasztalását célozták, mintsem a Teremtő magasztalását. A lélek halhatatlanságáról szóló Sátáni kijelentés a teremtményt egyenlő rangra emeli Istennel, az egyedüli halhatatlan, aki valaha létezett a Világegyetemben. I. Tim. 6:16.

Sátán a gyengébb edényt, Évát, a nőt használta fel és nyerte meg a saját maga részére. Azután Éva hozzáfogott Ádám megnyerésére. Csapdába esve, lemondott az igaz Istenimádatáról és a felesége oldalára állott a lázadásban. A férfi lemondott a nő feletti teokratikus uralomról és Éva vezetését követte. A Szentírás kijelenti: Ádám nem csalattatott meg mégis követte Évát. Miért? A szeretet az önzetlenség tökéletes kifejezése. Ádám önző okok miatt nem szeretet volna megválni Évától, nem próbálta megbékíteni Évát Istennel. Minden bizonnyal nem az Éva iránt érzett szeretete idézte elő azt, hogy a hibát őreá hárítsa, sőt mi több, hogy a hibát Istenre hárítsa, úgy hivatkozva Évára, mint az asszony, akit mellém adtál vala.

Mielőtt a hitetlen emberpárt Isten kiűzte volna az Éden kertjéből, egy próféciát mondott a kigyónnak: És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között, az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod. I. Móz. 3:15. Éva azt feltételezte, hogy ő az az asszony, akire itt hivatkozás történt és ő fogja megszülni a Magot és az emberiség Megváltóját, ezáltal szerezve tisztességet önmagának és leszármazottainak. Elsőszülöttjének megszületéséről az I. Mózes 4:1 a következőket mondja: és fogada vala méhében és szüli vala Káint, és monda: Nyertem férfit az Urtól.

A fent említet prófécia valójában egy megígért Magra, Jézus Krisztusra vonatkozik, aki szétzúzza a kígyó, Sátán fejét. Éva fizetsége cselekedetéért, egészen más volt. Éva ismerte Isten törvényét és mégis szándékosan áthágta azt, anélkül döntött egy életbevágóan fontos kérdésben Ádámmal tanácskozott volna. Ádám megakadályozhatta volna a történteket, de Éva nem vette figyelembe azon isteni szabályt, amely az asszonynak az ember általi vezetését rendelte el. Mivel férje fölé emelte magát, az engedetlenség bűnében vétkesnek találtatott és ezért a törvény áthágásában bűnös volt. I. Tim. 2:11-14. Éva semmilyen megbánással nem próbálkozott, hanem ellenkezőleg, Ádámhoz hasonlóan megpróbálta magát igazolni okolva Istent. Ádám az asszonyra, Éva, meg a kígyóra próbálta háritani a felelőséget. I. Móz. 3:12,13.

Isten kijelentette Évának: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szülsz magzatokat. I. Móz. 3:16. Az ő gyermekei bűnben születtek, és törvénytelenségben nevekedtek, rövid életűek, és háborúságban bővelkedők. Elvesztette édenkerti szép otthonát, testének tökéletességét és az isteni megbízás betöltésében való kiváltságait. Igaz, hogy őt becsapta a kigyó, de rendelkezett az isteni vezetéssel és mégis elutasította ezt.

Éva útja és a sors, amely ebből eredt, figyelmeztetésűl szolgál ma mindazok részére, akik a mostani utolsó napokban élnek. Kinek hiszünk? Isten Igéjének, vagy azoknak a zürzavaros humanista tanitásoknak, amelyekben az ember az első és nem Isten? Ahol nemzeti mivoltunk az első és nem Isten? Ahol anyagi javaink az elsők és nem Isten? I. Kor. 10:11 Máté 23; Ésa. 35:8; 52:11; II. Kor. 6:17,18; Jel. 18:4.