Rómabeliekhez irt levél

Pál, Jézus Krisztus szolgája, elhívott apostola,(...) mindeneknek, akik Rómában vagytok, Isten szerelmeseinek, hivatalos szenteknek. Róma 1:1-7. Ezen köszöntő versek, azonosítják úgy a feladót, mint a címzettet. Pál, már ezt megelőzően beigazolta, hogy egy buzgó szolgája Jézus Krisztusnak, és természetesen nem volt semmivel sem alávalóbb a többi apostoloknál. Már befejezett két hosszú prédikáló utazást, hogy tanítsa az összes nemzeteket, és akkor amikor a Rómabeliekhez írt, nagyon távol volt a Szíriában lévő Antiókhiai otthonától, harmadik utazásán. Nyilvánvaló, hogy Korinthusból írt, mivel elbeszéli, hogy vele volt Gájus, és Erástus Korinthus lakói. Róma 16:23. I. Kor 1:14. II Tim 4.20. Ajánlja Fébét is a Közeli Kenkhréából, akit valószínű felhasznált arra, hogy elküldje a levelet a Rómabeli gyülekezethez. Róma 16. 1,2. A legjobb rendelkezésünkre álló bizonyíték azt mutatja, hogy Pál három hónapig a Görög Korinthus városában tartózkodott, Kr. u. 55-56 telén. Csel 20:2,3. I Kor 16:6.

A Római gyülekezet zsidókból, és pogányokból állott. Róma 1:13. 2:17-29. 4:1 7:1 11:13. Abban az időben sok volt a zsidó Rómában. Kr. u. 50 előtt Claudius császár kiűzte őket a városból. Csel 18:2. De abban az időben, amikor Pál írja levelét a Rómabeliekhez már visszatértek. Róma 16:3. Néhány évvel később, amikor Pál fogoly volt Rómában a zsidók még többen voltak mint azelőtt. Csel 28:17. A 14 fejezetnek látszólag az a célja, hogy megoldja a pogányok, és zsidók közti nézeteltéréseket. Pál azt kívánja, hogy a zsidókat és a pogányokat Isten előtt teljesen egyenjogúvá tegye. A megigazulás nem a törvény által, hanem Isten kegyelméből, Jézus Krisztusban való hit által jön. Ez volt a Rómabeli keresztyén gyülekezethez intézett levél üzenete.

E ponton egy érdekes kérdés vetődik fel: hogyan jutott el először az Evangélium Rómába, és hogyan jött létre egy keresztyén csoport? Miszerint ez Péter látogatása folytán történt, teljesen kizárható, mível ennek semmi bizonyítéka sincs. Az, hogy Péter lett volna a város első püspöke, és utódai mind e mai napig léteznek, csak egy hagyomány. Pál a Rómabeliekhez intézett levelében nem tulajdonítja Péternek a Rómabeli gyülekezet megalapítását. Mindannak ellenére, hogy megemlít levelében név szerint 35 személyt, és 26 személyt köszönt név szerint, ő nem említi meg Pétert, és nem küldi üzenetét számára. 16 fejezet. A biblia azonban beszámol arról, hogy amikor kitöltetett a Szent Szellem Pünkösdkor Kr. u. 33-ban, azok között, akik Páter szónoklatát hallgatták voltak Rómabeli látogatók is Csel 2.10. Ezek Rómába való visszatérésük után könnyen megalapíthatták az első keresztyén egyházat.

Később, a zsidók elszéledtek az egész római birodalomban, egyesek közülük, akik keresztyének lettek, hirdethették utólag az evangéliumot. Két zsidó, akiknek Pál prédikált Korinthusban, és akik hittek, később visszatértek Rómába, és kétség nélkül átadták a Pál üzenetét a Rómabeli gyülekezetnek. Csel 18:2. Róma 16:3. Pál 26 tagot személyesen ismert a Rómabeli gyülekezetből, és ezek továbbították az apostol szavait az ott lévő keresztyénekhez. Valószínű, hogy így lett megalapítva, és gyarapítva a gyülekezet a hatodik világbirodalom fővárosában. Pál, és nem Péter volt a pogányok apostola. Pál, és nem Péter volt az, akinek Krisztus Jézus azt mondta, hogy Rómába kell mennie, hogy elvigye az üzenetet. Pál, és nem Péter volt az, aki a Rómabeliekhez levelet irt, hogy erősítse azok hitét, és felelősséget érzett azirántuk. Csel 23:11. Róma 15:14-16.

Pál eleget tett e kötelezettségének azáltal, hogy Tertius kezével, megírta a Görög Iratok legszebb levelét. Pál érdeklődését fejezi ki a Rómabeli gyülekezet iránt, és szeretné meglátogatni őket. Az emberek hitetlensége menthetetlenül el van ítélve, mivel bár Isten láthatatlan, örökkévalósága, és egyeduralma mégis tisztán látható, hatalmas teremtési művei által. A kevély emberek ahelyett, hogy Istent imádnák, istenekké teszik a Teremtett dolgokat, egyre jobban alásüllyedvén és lealacsonyodván a bűnben. Halál vár az ilyenekre. Róma 1:9-32. Ha a pogányok teszik e dolgokat a zsidók nem kell őket elítéljék, és méltatlanoknak nyilvánítsák az evangélium hallgatására. Egy személyes önvizsgálat által hasonló bűnöket fedezhetnek fel önmagukban a szigorú bírák. Tartsuk elménkben azt, hogy Isten nem személyválogató, és úgy zsidók, mint pogányok cselekedeteik által lesznek megjutalmazva. A zsidók, akik a törvényről igyekeznek beszélni, emlékezzenek arra, hogy nem azok az igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok, akik betartják. Róma 2:1-29

Az egész emberiség bele van foglalva Pál szavaiba: nincsen csak egy igaz is. A vitapont tartalma és lényege az, hogy nincs senki, aki igazolhatná magát a törvény cselekedetei által, az igazság és a megigazulás kegyelem által jön, a Jézus Krisztusban vetett hit által, a törvény által való megigazulás teljesen kizárt, és úgy a zsidók, mint a pogányok hit által vannak megigazítva. Róma 3.1-31. Az apostol alátámassza érvelését Ábrahám történetével, aki Isten kegyében részesült, de nem a törvénynek, vagy a tetteknek volt tulajdonítható, hanem hitének. Róma 4:1-25.

Az 5. fejezet bemutatja a Krisztus általi megbékélést. Miképpen egy ember által jött be a világra a bűn, és a bűn által a halál, és akképpen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek. A halál Ádámtól Mózesig uralkodott. Amikor kiadatott a törvény a bűn megsokasodott, és a halál tovább uralkodott. Amikor a bűn azonban megsokasodott az Isten kegyelme még nagyobb lett, elküldvén Jézus Krisztust. Ádám bűne folytán a halál kihatott az egészemberiségre, de Jézus tökéletes igazsága által az összes hűségesek, úgy zsidók, mint pogányok az élet megigazulásában részesülnek. Azért azonban, hogy senki se ferdítse el az érvelését, hogy nagyobb teret adjon a szándékos bűnnek, a következő fejezetben Pál bemutatja, hogy azok, akik meg vannak keresztelkedve a Jézus Krisztusban holtak a bűn számára, tehát nem szabad bűnben élniük, hanem az élet útján kell járniuk, nem szolgálhatnak tovább a bűnnek, és nem lehetnek ennek rabjai. A bűn zsoldja a halál, de Istennek kegyelmi ajándéka az örök élet a mi Urunk Jézus Krisztus által.

A bűn tökéletlen hústestünkben lakik, a törvény pedig ismerté teszi ezt a bűnt, és a bűnöst halálra ítéli. A világban létező összes jóra irányuló tett sem tudná a bűnös testeket, arra alkalmassá tenni, hogy beteljesítsék Isten igaz, és tökéletes törvényét. A bűn törvénye alól, amely a mi tagjainkban van csak az isteni kegyelem, szabadít meg Jézus Krisztus által. Róma 7:1-25. A hústest a törvény alatt nem érdemel mást mint a halál, de akik a Krisztusban vannak, nem test szerint járnak, hanem szellem szerint. A szellem hozzásegíti a keresztyént ahhoz, hogy megszabaduljon a gyengeségektől, és Isten az, Aki végül megigazítja. Ilyen isteni segítséggel, ki az, aki elszakít a Krisztus szerelmétől? Senki: Mindezekben felettébb diadalmaskodunk. Róma 8:1-39.

Pál a 9. fejezetben a zsidók miatti sajnálkozását fejezi ki, és figyelmezteti, hogy nem a test szerinti Izrael az Isten Izraele. Nem a test, vagy a törvény szerinti gyermekek, hanem az ígéret szerinti gyermekek alkotják az igazi magot, együtt a Messiással, vagy a Krisztussal. Az Izraelnek csak egy maradéka nyeri meg ezt, a mag eleve kiválasztott tagjainak száma ki van egészítve a pogányokhoz intézett hívás által. Megbotránkozván a Messiásban, vagy a Krisztusban és makacsul keresve az önigazságot a törvény cselekedetei által, a zsidók nagy része nem részesül kegyelemben. Róma 9:1-33. ők nem óhajtják meglátni Krisztusban a régi törvényszövetség végét. Krisztuson keresztül a kegyelem mindenki számára meg kellett nyittasson: mostantól a zsidók és pogányok közötti különbség megszünt. Az üdvösség a bizonyságtevés, és az Isten nevének segítségül hívása által jön. Róma 10:1-21.

Bár az Izrael egy maradéka Krisztushoz tért, a többség rabja maradt a saját megigazulási elképzelésének, követve a cselekedetek és a hagyomány útját. A megigazulés ki van terjesztve a pogányokra, akik azonban nem kell dicsekedjenek, mert ha Isten nem kegyelmezett az Izrael természetes ágainak, nem kegyelmez a pogányokból beoltott ágaknak sem, ha makacskodnak és vétkeznek. Róma 11:1-36. Pál e tanácsok után, kéri, hogy szánjátok oda testeiteket élő áldozatul, ez egy okos tiszteletté lesz! Ne szabjátok magatokat e gonosz világhoz, hanem változzatok el, megújítván a ti elméteket, az Isten akaratának tanulmányozása által! Ne értékeljétek fel magatokat túlzottan, mert mindannyian Krisztus egyetlen testének vagyunk a tagjai, csak külön-külön ajándékaink vannak! A tiszteletadásban egymást megelőzök legyetek, az Úrnak szolgáljatok, a reménységben örvendezzetek, a háborúságban tűrjetek, vendégszeretetet gyakoroljatok, ne legyetek bölcsek timagatokban, és magatokért bosszút ne álljatok. Mindenek felett, engedelmeskedjetek a Legfelsőbb Hatalmasságoknak, Istennek, és Krisztusnak az ő Királyának. Ne ítéljétek a más szolgáját, mindenki az ő Urának áll, vagy esik, ez egy olyan dolog, ami az ő Urát illeti. Róma 12:1-14:23. Levelét egy sor köszöntéssel fejezi be, amely a Rómában lévő ismerősökhöz van intézve. Ez a Rómabeliekhez intézett levél, a legátfogóbb ismertetése a Pál által prédikált evangéliumi üzenetnek.