Jeremiás könyve

Ah, Uram Jahve! Íme én nem tudok beszélni, hiszen ifjú vagyok én. Ezek a szavak hangzottak el az Anatótbeli ifjú Jeremiás ajkairól, Kr. e. 647-ben. Mielőtt megszületett volna, Isten nemzetek prófétájává rendelte. Miután Isten segítséget ígért, megillette ajkait és igéit szájába adta, ekkor Jeremiás teljes bizalommal indult el. Negyven évvel Jeruzsálem elesése előtt, Jeremiás égető módon tárta fel figyelmeztető szavait, amelyek csengtek Júda és Jeruzsálem utcáin. Ezek figyelmeztettek Jeruzsálem hetven éves pusztulására, megvilágítván az Isten kegyéhez visszavezető utat. A figyelmeztető szavak azonban nem hallgattattak meg, és a lázadó Izraeliták meglátták Jeruzsálem pusztulását és Kr. e. 607-ben fogságra hurcoltattak Babilonba. Jeremiás könyvében történelmi időpontot határozott meg, amelyek a Jeruzsálem pusztulása utáni huszonhatodik évig terjed, Jojákin király fogságának harminchetedik évéig. Így megközelítőleg hatvanhat évre terjedt ki az-az idő, amely a Jeremiás könyvében megíratott (Jer 1:1-10. 52:31-34.). Nevének jelentése: Jah nagyságos.

Jeremiás szembeszegűlt a vallásos türelmetlenséggel, az elvakultsággal és az üldözéssel. A vallásos Jeruzsálem társadalmának minden rétegében egyre nőtt a népszerűtlensége még a rendbéli nép soraiban is, ezek mindannyian harcoltak a hű próféta ellen de nem győzhették le, mert Isten az ő szolgájával volt, hogy megszabadítsa (Jer 1.17-19).

Jeremiás könyvének tartalma nincs időrendi sorrendbe helyezve, hanem inkább az érvek alapján van felállítva. Két rossz magatartás van nyilvánvalóvá téve: a nép elhagyta Istent, az élő vizek forrását és kutakat ástak maguknak repedezett kutakat, amelyek nem tartják a vizet. A nemzet elkorcsosodott, a látszólag kegyes ruhát ártatlan vér szennyezte be. Júda látta Izraelnek Asszíria által való elhurcolását, de testvére ugyanazon makacs magatartását követi és ugyanúgy kerül ő is a babiloni fogságba. A szégyentelen Júda azt állítja, hogy követi Isten parancsát, de a próféták és papok hazugok, csalók, akik elfordítják az igaz ítéletet és a nép így szereti. Istennek csak ajkaikkal tett szolgálatuk miatt, kijelentik: meg vagyunk mentve, hogy tovább folytassák utálatosságaikat. Szégyentelenül folytatják bűneik elkövetését és békejövendőléssel bátorítják magukat. Szegény álmodozók! Íme nem a béke az, ami jön, hanem a pusztítás! Isten nem fog megkegyelmezni a meggyalázott Jeruzsálemi templomnak, úgy amint nem kegyelmezett meg a silói sátornak az Éli pap napjaiban. Csak a megtérés távoztathatná el a szerencsétlenséget, de erre nem lehet számítani a papok részéről (Jer 2:1-9.26).

Figyelmeztetve vannak, hogy ne kövessék a pogányok útját, a fa és érc bálványok készítését. Megjövendőli a fogságból való helyreállítást is, amikor Isten halászokat és vadászokat fog küldeni, akik összegyűjtik a nép maradékát, és sok nemzetből való jóhiszemű ember egyesülni fog ezzel a helyreállított maradékkal. Következik ezután a pihenőnapra vonatkozó felhívás (Jer 10:1-17,27). Az agyagedény használata által, mint jelkép, Isten bemutatja teljes hatalmát a nemzetek fölött. Miután Jeremiás kimondta Isten ítéleteit a Hinnom völgyében tett bálványozások miatt, a próféta eltöri a cserépedényt, hogy bemutassa, hogyan fogja Isten megsemmisíteni Júdát (Jer 18:1-19. 15). Passúr a templom főembere nyomorgatja Jeremiást és börtönbe veti. Alig helyezik szabad lábra, bátran megismétli a Jeruzsálemre kimondott ítéletet, és Passúrnak megmondja szemébe, hogy ő, családja és barátai Babilonban fognak meghalni. Sedékiás király idejében, nehéz ostrom után a város elesik, de ezt megelőzőleg Salum (Joakház) király fogolyként meghal, Jojákhim úgy van eltemetve, mint egy szamár és Jojákhin az anyjával együtt el van hurcolva Babilonba, ahol meghal (Jer 20:1-22. 30).

A jó és rossz fügék látomása által a hamis álmodozó próféták ellen jövendől. A Babilonba elhurcoltak közül a hűségesek visszafognak térni hazájukba, a másik része pedig nem fog megjavulni (Jer 23:1-24.10).

A huszonötödik fejezet hetven évre teszi Jeruzsálem pusztulásának az idejét és a Babilon által gyakorolt uralom idejét is, miután Babilon elesik. Az Úr haragpohara Nabukodonozor által, aki az ő végrehajtója, sok nemzetnek lesz odaadva. Jojákhim uralkodásának első évében Jeremiás jövendölései annyira sértették a papokat, hogy azok felbujtották a népet, hogy öljék meg a prófétát. Lázadással vádolva a prófétát kérték rá a halálbüntetést. Jeremiás, mint Isten prófétája egyedül mondta el védőbeszédét és figyelmeztette őket arra, hogy ne súlyosbítsák a nép bűnét, az ártatlan vér ontása által. Az ítélet közben a vének visszaemlékeztek, hogy Mikeás megjövendőlte Sion elpusztítását, Ezékiás uralkodásának idején, de ezért nem volt üldözve. Uriás hasonlóképpen jövendölt a város ellen és félelmében elmenekült Egyiptomba, de Jojákhim elé állították, aki megölette. Jeremiásra nézve eldöntötték, ez az ember nem méltó a halálra (Jer 26:1-24).

Jeremiás a kötelek és jármok jelképe által, megjövendölte Júda és a környező országok leigázását, Nabukodonozor által. Hanániás a hamis próféta széttöri a fajármot és vasjárommal helyettesíti azt, Hanániás pedig meghal abban az évben úgy amint azt Jeremiás megjövendölte (Jer 28:1-17). Jeremiás küld egy levelet azoknak, akik elsőkként lettek elhurcolva Babilonba, és kéri, hogy türelmesen várják, amíg eltelik a hetven év Jeruzsálem bukása után, ezelőtt ne várják a szabadulást. A Babilonba lévő hamis próféták azonban visszautasították ezt a jövendölést és egy közeli szabadulást jósoltak, így ezek arra késztették Jeremiást, hogy írjon még egy levelet, amely által ítéletet hirdetett a hamis prófétákra. (Jer 29:1-32, 16-20) A következő két fejezet a nyomorúságról és Jákob helyreállításáról beszél, a törvényszövetség helyettesítésével, ami egy újszövetség.

Sedékiás uralkodásának tizedik évében, Jeremiás bizonyságtevő munkájáért be van börtönözve, megvesz egy földterületet, ami biztos bizonyítéka Jeruzsálem későbbi helyreállításának. Isten ismételten kijelenti az elkövetkezendő fogságot és a helyreállítást, megígérvén egy örök szövetséget a néppel. Miközben a babiloni fenyegetés növekszik, Jeremiás Sedékiásnak a város eleséséről beszél. Sedékiás, a vezetők és a nép szövetséget köt, amely biztosítja minden zsidó szolga szabadságát. Amint az ostromló seregek ideiglenesen visszavonulnak, a zsidók máris megszegik a szövetséget és ismét leigázzák és elnyomják a népet ezért ők ismét meg vannak feddve. Jeremiás megjövendőli, hogy Nabukodonozor vissza fog térni és beveszi a várost. Jeruzsálem ostromának ideje alatt, a rékábiták engedelmessége földi atyjuk Jonadáb iránt, szembe van állítva a zsidók engedetlenségével Istenük iránt. A beszámoló most visszatér egy oly időbe, amikor Jeremiás az ő írnoka által egy tekercset, vagy egy prófétai könyvet ír, amelyet Jojákhim király eléget. Ez a próféciákat tartalmazó tekercs újra van írva, és újakkal ki van bővítve (Jer 32:1-36).

A Babiloniak Jeruzsálemből való visszavonulása közben Jeremiás el van fogva, miközben hagyja el a várost és azzal vádolják meg, hogy a káldeusok seregéhez akar szökni. Üldözői, börtönbe vetik, majd egy kiszáradt kútba dobják, azzal vádolják, hogy meglágyítja a nép szívét és meg erőtlenití a vitézek kezeit. Innét meg van szabadítva, Ebed-Melek a szerecsen által, Sedékiás érdeklődik Jeremiástól a börtön udvarában, és ő újra hallja, hogy egyedüli esélye az, hogy alárendelje magát a Babiloniaknak. A király megtagadja a tanács követését és uralkodásának tizenegyedik évében a város elesik, szeme láttára megölik fiait, miután kiszúrják ezek szemeit, a legszegényebbeken kívül mindenki fogságra van vive Babilonba. A nép szabadon van engedve az országban és Egyiptomba menekül Táfnesig ahová magukkal viszik Jeremiást is. Itt a próféta folytatja a zsidók bálványimádása elleni tiltakozását és figyelmezteti a népet, hogy a káldeus hadsereg el fog jönni az egyiptomi Ofra fáraó ellen és elpusztítja őket (Jer 37:1-44.30). Jeremiás biztosítja titkárát Bárukot arról, hogy meg lesz kímélve. Egy sorozat jövendölés következik Egyiptom, filisztea, Moáb, Ammon, Edom, Damaszkusz, Kédár és Élám ellen. Majd maga Babilon ellen is, amely fel volt használva arra, hogy legyőzze az előbbi királyságokat ez is figyelmeztetve van teljes pusztulásáról, majd szó esik Izrael fogságból való visszatéréséről (Jer 45:1-5).

Jeremiás könyvének utolsó fejezete nyomatékosan ismétli Jeruzsálem elesésének történetét, amely a 39. fejezetben is le van írva és a templom megsemmisítéséről is beszámol. A könyv végén Nabukodonozor több zsidó szökevényt foglyul ejt és utóda Evil-Merodák, huszonhat évvel Jeruzsálem bukása után kedvezően bánik Jojákhinnal. Ez a záró fejezet nagyon hasonlít a II Királyok utolsó fejezetéhez, amely ugyancsak Jeremiás által van összeállítva. Jeremiás bizonyságot tett több próféciájáról, beleértve Jeruzsálem elesését Babilonnal szemben. Egy hetven évig tartó pusztulás után megjövendölte Isten igaz imádatának helyreállítását Jeruzsálemben. Hetven évvel később az ország megszabadul a fogságból, ezt megünnepelvén a Sionon megtartott sátoros ünnep megtartásával. E jövendölések amelyek Nabukodonozor idején beteljesedtek, vonatkoznak napaink eseményeire is, amelyek némelyike beteljesedett Jézus idejében, a végső időre vonatkozó jövendölések egy része is beteljesedett mások meg elkerülhetetlenek.