Biblia és ateizmus
Isten az emberek számára többé már nem az, ami korábban volt. Egyre kevesebbet gondolnak rá, akár mindennapjaikat élik, akár döntések előtt állnak ... Istent más értékekkel cserélték fel: a bevétellel és a termelékenységgel. Egykor úgy tekintették őt, mint valamennyi emberi tevékenység értelmének forrását, mára azonban száműzték a történelem titokzatos tömlöcébe ... Isten eltűnt az emberek tudatából (The Sources of Modern Atheism).
Nem is oly régen Isten még nagyon jelentős szerepet játszott a nyugati világ emberének életében. Aki társadalmilag elismert akart lenni, annak ki kellett mutatnia Istenbe vetett hitét, még akkor is, ha nem aszerint cselekedett,amit állítólag hitt. A kétségeket és bizonytalanságokat az emberek lehetőleg magukban tartották. Megbotránkoztató lett volna azokról nyilvánosan beszélni, és talán meg is bélyegezték volna érte az illetőt. Mára azonban fordult a kocka. Azt, akinek szilárd vallási meggyőződése van, sokan szűk látókörűnek, dogmatikusnak, sőt fanatikusnak tekintik. Sok országban általános közömbösség és érdektelenség figyelhető meg Isten és a vallás iránt. A legtöbb ember már nem keresi Istent, mert vagy nem hisz a létezésében, vagy nincs meggyőződve arról. Sőt, egyesek a kereszténység utáni jelzővel illetik korunkat.
A reformáció következményei
A XVI. századi protestáns reformáció észrevehetően megváltoztatta az emberek szemléletét a hatalom, a vallás és egyéb dolgok tekintetében. A magabiztosság és a szabad véleménynyilvánítás foglalta el a konformizmus és az alázatosság helyét. Bár a legtöbb ember megmaradt a hagyományos vallás keretein belül, néhányan radikálisabb irányvonalakat követtek, megkérdőjelezve az egyházak dogmáit és alapvető tanításait. Akik pedig felismerték, milyen szerepet játszott a vallás a háborúkban, mennyi szenvedést okoztak és mennyi jogtalanságot követtek el a nevében a történelem folyamán - hallani sem akartak többé a vallásról.
Már az 1572-ben megjelent, Discourse on the Present State of England című beszámoló megjegyezte: A birodalom három részre szakadt: a pápistákra, az ateistákra és a protestánsokra. Mindhárom egyformán elismert: az első és a második azért, mert ők olyan sokan vannak, hogy közülünk senki nem mer szembeszállni velük. Párizsban becslések szerint mintegy 50 000 ateista volt 1623-ban; bár ezt a szót akkoriban meglehetősen pontatlanul használták. Mindenesetre nyilvánvaló, hogy a reformáció azon erőfeszítésének nyomában, amellyel meg akarta törni a pápai tekintély uralmát, megjelentek azok is, akik kétségbe vonták a vallások állításait. Amint Will és Ariel Durant The Story of Civilization: Part VII-The Age of Reason Begins című művében megállapítja: Európa gondolkodói - az európai szellem élcsapata - már nem a pápa tekintélyéről vitatkoztak; Isten létezését vitatták.
A tudomány és a filozófia támadása
A kereszténység pozícióját a belső szakadásokon túl más erők is gyengítették. A tudomány, a filozófia, az egyházi tulajdonok államosítása és a materializmus szkepticizmushoz vezetett, valamint kétséget ébresztett Istennel és a vallással szemben. A növekvő tudományos ismeret megkérdőjelezte az egyház sok olyan tanítását, amely a Biblia egyes részeinek hibás értelmezésén alapult. Kopernikusz és Galilei csillagászati felfedezései például közvetlen kihívást jelentettek az egyház geocentrikus tantételével szemben, amely szerint aFöld a világegyetem középpontja. Ezenkívül az anyagi világ működését irányító természeti törvények megértése után már nem volt szükség arra, hogy Isten vagy a Gondviselés kezének tulajdonítsanak olyan, addig rejtélyes jelenségeket, mint a mennydörgés, a villámlás vagy bizonyos csillagok és üstökösök feltűnése. A csodák és az emberi ügyekbe történő isteni beavatkozások szintén gyanússá váltak. Isten és a vallás hirtelen idejétmúltnak tűnt sokak számára; néhányan, akik modern gondolkodásúnak tartották magukat, gyorsan hátat fordítottak Istennek, és a tudomány szent tehenének imádatához pártoltak.
A vallásra mért legsúlyosabb csapás kétségtelenül az evolúciós elmélet volt. Az angol természettudós, Charles Darwin (1809-1882) 1859-ben adta ki A fajok eredete című munkáját, s ez közvetlen kihívást jelentett az isteni teremtésről szóló bibliai tanítással szemben. Vajon mi volt az egyházak válasza? Kezdetben a papság Angliában és másutt is elítélte ezt az elméletet. De az ellenállás hamarosan alábbhagyott. Sok pap számára Darwin feltevései éppen megfelelőnek tűntek arra, hogy kétségeit - amelyek titokban már régen felmerültek benne - igazolja. Így még Darwin életében a legkomolyabb és legtisztább gondolkodású papok arra a következtetésre jutottak, hogy az evolúció teljes mértékben összeegyeztethető a Szentírás felvilágosult megértésével - írja a The Encyclopedia of Religion. A kereszténység ahelyett, hogy a Biblia védelmére kelt volna, engedett a tudományos elképzelés nyomásának és a népszerű véleményhez csatlakozott. Ezzel aláásta az Istenbe vetett hitet (2Timótheus 4:3, 4).
A XIX. század előrehaladtával a valláskritikusok támadásai egyre merészebbek lettek. Nem elégedtek meg azzal, hogy rámutattak az egyházak hibáira, a vallás tulajdonképpeni alapját is kezdték kétségbe vonni. Olyan kérdéseket vetettek fel, mint például: Mi Isten? Miért van szükség Istenre? Hogyan hatott az Istenbe vetett hit az emberi társadalomra? Ludwig Feuerbach, Karl Marx, Sigmund Freud és Friedrich Nietzsche például filozófiai, pszichológiai és szociológiai jellegű érveket sorakoztatott fel. Isten nem több az emberi képzelet vetületénél; a vallása nép ópiuma; Isten halott - az ilyen és ezekhez hasonló elméletek újnak és izgalmasnak hangzottak az egyház unalmas és érthetetlen dogmáihoz és hagyományaihoz képest. Úgy tűnt, sok ember megtalálta végre annak a lehetőségét, hogy a tudata mélyén rejlő kétségeket és aggályokat kifejezésre juttassa. ők gyorsan és készségesen elfogadták ezeket az eszméket, mintegy új evangéliumként.
Hogyan válaszoltak az egyházak a tudomány és a filozófia támadásaira és kritikáira? Ahelyett, hogy kiálltak volna a Biblia tanításai mellett, engedtek a nyomásnak és engedményeket tettek még az olyan alapvető hittételeket illetően is, mint az isteni teremtés és a Biblia hitelessége. Mi lett ennek a következménye? A kereszténység egyházai kezdték hitelüket veszteni, és sok ember lassan elvesztette a hitét. Az egyházak nem tudták megvédeni magukat, s ez szélesre tárta a kaput az őket elhagyó tömegek előtt. Sokak számára a vallás már csupán az a társadalmi maradvány volt, ami egy ember életének legfőbb állomásait jelezte: a születést, a házasságot és a halált. Sokan csaknem teljesen feladták az igaz Isten keresését.
Az istenhit alapja
Azt mondják, két olyan könyv létezik, amely felvilágosítást ad számunkra Istenről - a teremtés, a bennünket körülvevő természet könyve és a Biblia. Ezek képezték az alapját több millió ember hitének a múltban és a jelenben. Egy királyt például az i. e. XI. században annyira megragadott a csillagos ég látványa, hogy ezekkel a költői szavakkal kiáltott fel: Az egek hirdetik Isten dicsőségét; és kezeinek munkájáról beszél a kiterjedés (Zsoltárok 19:3) A XX. században egy asztronautát a Föld csodálatos látványa a következők idézésére indított, miközben űrhajójával megkerülte a Holdat: Kezdetben teremté Isten az eget és a földet (1Mózes 1:1).
Ezt a két könyvet azonban hevesen támadják azok az emberek, akik saját bevallásuk szerint nem hisznek Istenben. ók azt mondják, hogy a körülöttünk lévő világ tudományos vizsgálata bebizonyította: az élet nem egy intelligens Teremtő munkájának eredménye, hanem a vak véletlen és az esetleges evolúciós folyamat útján jött létre. Azt állítják, hogy nem volt Teremtő, következésképpen az egész Isten-kérdés szükségtelen. Ezenkívül sokuknak az a véleménye: a Biblia elavult és logikátlan, ezért nem méltó arra, hogy higgyenek benne. Számukra tehát nincs többé semmiféle alap az Isten létezésébe vetett hitre. De vajon helytállóak az állításaik? Mit mutatnak a tények?
Véletlen vagy tervezés által?
Ha nem volt Teremtő, akkor az életnek spontán, a véletlen által kellett létrejönnie. Ahhoz, hogy az élet létrejöhessen, a megfelelő kémiai anyagoknak valami módon a kellő mennyiségben kellett volna találkozniuk, megfelelő hőmérsékleten és nyomáson, valamint megfelelő egyéb befolyásoló tényezők mellett; és mindennek pontosan a megfelelő idő alatt kellett volna lezajlania. Ráadásul ahhoz, hogy az élet létrejöhessen és fennmaradhasson a földön, ezeknek a véletlen eseményeknek több ezerszer meg kellett volna ismétlődniük. De mi a valószínűsége annak, hogy egy ilyen esemény akár csak egyszer is bekövetkezik?
Még maguk az evolucionisták is elismerik: annak a valószínűsége, hogy a megfelelő atomok és molekulák véletlenül éppen ugyanott legyenek és csupán egy egyszerű proteinmolekulát alkossanak 1:10'113 (az 1 után 113 nulla következik). Ez a szám nagyobb annál, mint amennyire a világegyetem összes atomjának számát becsülik! A matematikusok minden olyan eseményt soha meg nem történőnek tartanak, amelynek a valószínűsége kisebb 1:10'50-nél. Az élethez azonban egy egyszerű proteinmolekulánál sokkal többre van szükség. Körülbelül 2000 különböző protein kell ahhoz, hogy mindössze egyetlen sejt működőképessége fennmaradjon; és annak a valószínűsége, hogy a véletlen útján valamennyi létrejön, 1:10'40000! Akit a közvélemény, vagy az élet [spontán] földi kialakulását meggyőződéssé formáló tudományos nevelés nem tesz elfogulttá, az ezen egyszerű számítás alapján egyszer s mindenkorra elutasítja ezt az elképzelést - írta Fred Hoyle csillagász.
A tudósok az anyagi világot vizsgálva - az atomok parányi részecskéitől kezdve az óriási galaxisokig - arra a megállapításra jutottak, hogy minden ismert természeti jelenség bizonyos alaptörvényeket követ. Más szóval mindenben,ami a világegyetemben történik, logikát és rendet fedeztek fel, s ezt a logikát és rendet képesek voltak egyszerű matematikai fogalmakkal kifejezni. Némely tudós képtelen kivonni magát ezen törvények szinte hihetetlen egyszerűségének és formai tökéletességének hatása alól.
A legérdekesebb ezeknél a törvényeknél mégis az, hogy vannak bizonyos tényezőik, amelyek számértékének mai ismereteink szerint mindig pontosan a meghatározottnak kell lennie a világegyetemben. Ezen alapvető állandók közé tartozik a proton elektromos töltésének egysége, bizonyos elemi részecskék tömege és Newton gravitációs állandója, amit egységesen g betűvel jelölnek. Néhány számérték esetében már a legcsekélyebb eltérés is drasztikusan megváltoztatná a világegyetem összképét. Ha a nukleonok (protonok és neutronok) közötti erő csupán néhány százalékkal lenne nagyobb, a világegyetemben nem lenne hidrogén. A Nap és a hozzá hasonló csillagok - nem is beszélve a vízről - nem létezhetnének. Az élet, legalábbis mai formájában, lehetetlen lenne. Amennyiben a G értéke akár csak a lehető legminimálisabb mértékben megváltozna, valamennyi csillag kék óriássá vagy vörös törpévé válna, s ennek mindenképpen szörnyű következményei lennének az életre nézve. Elképzelhető tehát, hogy csak egyetlen világegyetem létezik. Ha ez így van, akkor figyelemre méltó az a gondolat, miszerint tudatos lénykémi létezésünk a logika elkerülhetetlen következménye.
Mire következtethetünk mindebből? Először is: ha a világegyetemet törvények szabályozzák, akkor lennie kell egy intelligens törvényalkotónak, aki megfogalmazta vagy felállította ezeket a törvényeket. Továbbá: a célszerűség is megfigyelhető, mivel azok a törvények, amelyek a világegyetem működését irányítják, úgy tűnik az eljövendő élet és az annak fenntartásához szükséges kedvező feltételek figyelembevételével készültek. Tercezés és célszerűség - ezek nem a vak véletlen jellemzői: ezek pontosan azok a jellemzők, amelyek intelligens Teremtőre vallanak. És éppen erre utal a Biblia, amikor kijelenti: Mert ami az Isten felől tudható, az nyilvánvaló őközöttük, mert az Isten kinyilvánította előttük. Mert az ő láthatatlan tulajdonságai a világ teremtése óta világosan láthatók, mert a megalkotott dolgokból felfoghatók, még az ő örökkévaló hatalma és istensége is (Róma 1:19, 20; Ésaiás 45:18; Jeremiás 10:12).
Bőséges bizonyíték vesz körül
A tervezés és a célszerűség természetesen nemcsak a világegyetem összehangolt működésében fedezhető fel, hanem az egyszerűbb és bonyolultabb élőlények mindennapi életében is, valamint abban, ahogyan egymásra és a környezetükre hatnak. Például az emberi test szinte valamennyi része - az agy, a szem, a fül, a kéz - olyan bonyolult tervezésről tanúskodik, amit a modern tudomány képtelen teljes mértékben megmagyarázni. Aztán ott van az állat- és növényvilág. Bizonyos madarak évenkénti vándorlása, amelynek során több ezer kilométert repülnek szárazföldek és tengerek felett; a növények fotoszintézise; a millió és millió differenciálódott, specifikus működésű sejtből álló bonyolult szervezet, amely egyetlen megtermékenyített petesejtből fejlődött ki! És ez csupán néhány kiemelkedő példája az intelligens tervezésnek.
Néhányan azonban úgy érvelnek, hogy a tudomány a megnövekedett ismeret alapján e mesteri alkotások közül sokra magyarázatot adott. Az igaz, hogy a tudomány bizonyos mértékben képes megmagyarázni sok olyan dolgot, ami korábban rejtélyes volt. Am az, ha egy gyermek rájön, hogyan működik az óra, még nem bizonyítja azt, hogy az óra nem tudatos tervezés és elkészítés eredménye. Hasonlóképpen az a tény, hogy az anyagi világban lejátszódó csodálatos események közül sokat már megértünk, nem bizonyítja azt, hogy nem áll mögöttük intelligens tervező. Épp ellenkezőleg: minél többet tudunk a körülöttünk levő világról, annál több bizonyítékunk van egy intelligens Teremtő, Isten létezésére. Elfogulatlanul egyetérthetünk tehát a zsoltáros elismerő szavaival: Mily számosak a te alkotásaid, ó Uram! Mindazokat bölcsességben hoztad létre. A föld tele van alkotásaiddal (Zsoltárok 104:24).
Azonban az Isten létezésébe vetett hit önmagában még nem indít senkit arra, hogy keresni kezdje őt. Milliók vannak ma, akik nem utasítják el teljesen az istenhitet, de ez még nem indítja őket Isten keresésére. Sokan nem látnak túl nagy különbséget az egyházi és a világi értelemben vett csalás, adócsalás és tolvajlás között, nagyrészt azért, mert rengeteg társadalmi vallás van. Sokan csupán azért hoznak létre egy vallást, mert ez kényelmes számukra, izgatja őket, és nem késztet feltétlenül állásfoglalásra. A kereszténység fő gyengesége ma az, hogy nincs igazi ereje a hitnek.
Ez a fő gyengeség elsősorban a bibliaismeret és a Bibliába vetett hit hiányára vezethető vissza. De milyen alapja van a Bibliába vetett hitnek? Először is figyeljük meg, hogy egyetlen más könyvet sem kritizáltak, gyaláztak, gyűlöltek és támadtak oly igazságtalanul az évszázadok során, mint a Bibliát. A Biblia mégis túlélte mindezt, és mára a legtöbb nyelvre lefordított és a legszélesebb körben elterjedt könyvnek bizonyult. Ez már önmagában is kiemelkedő könyvé teszi a Bibliát. De további bőséges, meggyőző bizonyíték van arra, hogy a Biblia Istentől ihletett, és méltó a bizalmunkra.
Bár sok ember többé-kevésbé elfogadja, hogy a Biblia tudománytalan, ellentmondásos és elavult, a tények mást mutatnak. Egyedülálló szerzősége, történelmi és tudományos pontossága, valamint tévedhetetlen próféciái alapján mindenképpen azt a következtetést kell levonnunk: a BibliaIsten ihletett Szava. Amint azt Pál apostol megfogalmazta: A teljes Írás Istentől ihletett és hasznos (2Timótheus 3:16).
Milyen következtetésre juthatunk, ha figyelembe vesszük a teremtés könyvének és a Bibliának a bizonyítékait? Egyszerűen arra, hogy mindkét könyv éppoly helytálló ma, mint amilyen mindig is volt. Ha készek vagyunk arra, hogy a dolgot tárgyilagosan, tehát előítéletektől mentesen vizsgáljuk meg, azt fogjuk tapasztalni, hogy logikus érvekkel bármely ellenvetés legyőzhető. A válaszok léteznek; csupán késznek kell lennünk arra, hogy megkeressük azokat. Jézus azt mondta: Folyton keressetek, és találtok (Máté 7:7; Cselekedetek 17:11).
Végeredményben a legtöbb ember, aki feladta Isten keresését, nem azért tette ezt, mert gondosan megvizsgálta a bizonyítékot és úgy találta, hogy a Biblia nem az igazságot tartalmazza. Sokan azért hagyták abba a kutatást, a kereszténység nem mutatta meg a Biblia igaz Istenét. P. Valadier francia író ezzel kapcsolatban így nyilatkozott: A keresztény hagyomány gyümölcse az ateizmus lett; általa törölték ki Istent az emberek tudatából, mivel hihetetlen Istennek mutatta őt. Bárhogy is van a dolog, Pál apostol szavaiból vigaszt meríthetünk: Mi a helyes tehát? Ha némelyek nem hittek, hitetlenségük talán hiábavalóvá tette Isten hűségét? Távol legyen! Sőt Isten legyen igaz, még ha minden ember hazug lenne is (Róma: 3,4).