Ábrahám

Tháré pedig hetven esztendős volt, és nemzé Ábrámot, Nákhort, és Háránt. I. Móz. 11:26. Mindannak ellenére, hogy Ábrahám elsőnek van megemlítve, nem ő volt a legnagyobb a fiak közül, hanem akkor született, amikor Tháré már százharminc éves volt. Ábrahám 352 évvel az özönvíz után a káldeai Úrban született, mint Sém leszármazottja. Ez a város a mezopotámiai völgy alsó részén feküdt, az Eufrátesz folyó nyugati partján, lakói bálványimádók voltak, égitesteket imádtak, főleg a holdat. V. Móz. 4:19. 17:3. Atyja bálványimádó volt és bálványokat készített. Az Úr-beli Káldeusok Nimrodót istenítették, azonban Ábrahám hitt Istenben. Róma 10:17. Azok atyjának van nevezve, akik hisznek. Róma 4:11,16.

Mialatt még Urban tartózkodott, Isten kihivta onnan, elhagyta atyjának házát, és elment arra a földre, amelyet Isten mutatott neki. Egy ígéretet kapott: Megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei. I. Móz. 12:1-3. Csel. 7:2-4. Kísérte atyja, az unokaöccse Lót, és felesége Sára, aki mostohatestvére is volt. I. Móz. 11:31. 20:12. Nyájaik és csordáik miatt, amelyekről gondot kellett viselniük utazásuk közben, a vándorok nem a sivatagon át vezető rövid úton mentek Kanaán felé, amely Úrtól nyugatra feküdt, hanem átmentek az Eufrátesz keleti partjára, észak felé utazván a folyó partján, kihasználván a bőséges legelőt. Háránba érkezve az Eufrátesz felső folyásához, egy ideig itt letáboroztak, később itt halt meg Tháré 205 éves korában. Ábrahám Lóttal és Sárával átkeltek az Eufráteszen, tovább utaztak dél-nyugat irányába és elértek Kanaán földjére. Ábrahám ebben az időben 75 éves volt, tehát Táré 130 éves volt, amikor Ábrahám megszületett. I. Móz. 11:32. 12:4. Csel. 7:4. Ábrahám Kanaánba nem épített magának hajlékot, hanem sátorban lakott. Zsid. 11:9.

Ábrahám és családja Lót által kísérve, tovább utaztak Egyiptomba a kegyetlen éhség miatt, amely Kanaánt sújtotta. Végül innen visszatért oda, ahol Kanaánba először táborozott le, Bétel és Ai között. Ekkor már az utazók vagyona nagyra nőtt, nyájaik és csordáik annyira megszaporodott, hogy nem volt nekik elég a terület ahhoz, hogy együtt maradjanak. Veszekedés tört ki a Lót és az Ábrahám pásztorai között, Ábrahám szétválást ajánlott fel, hogy a veszekedéseket elkerülje. Lót a Jordán jól öntözött alföldjét választotta. Isten Ábrahámhoz fordult és ígéretet tett neki, hogy az egész területet, amelyet a szemével lát az ő magvának fogja adni örökre, és az ő magva annyi lesz, mint a fővény. Ezzel az ígérettel Isten arra mutatott, hogy a földet Jézus Krisztust és Isten népe fogják örökölni. Amikor Lótot fogságba ejtették a pogány királyok, Ábrahám felfegyverezte szolgáit, üldözőbe vette őket és kiszabadította unokaöccsét. Az ütközetből való visszatérésekor találkozott Melkhisédekkel, akit a Mindenható Isten papjaként nevezett, és tízedet fizetett neki. I. Móz. 14:8-20.

Az isteni ígéret ellenére Ábrahámnak 85 éves korában még nem volt gyermeke. Felesége Sára hozott Ábrahámnak egy rabszolganőt Egyiptomból feleségűl, ennek neve Hágár volt, aki megszülte Ismáelt. I. Móz. 16:16. De nem ez volt a megígért mag, mivel a rabszolga gyermeke volt és nem a jogos feleségé. Amikor Ábrahám 99 éves lett Isten megkötötte a körülmetélés szövetségét és megerősítette a több alkalommal tett kijelentést, miszerint Ábrahám magva megszámlálhatatlan lesz, és nevét Ábrámról, Ábrahámra változtatta, ami sokak atyját jelenti. I. Móz. 17:1-14. Szárainak, a te feleségednek nevét ne nevezd Szárainak, mert Sára az ő neve ... Megáldom, hogy legyen népekké ... a te feleséged Sára szül néked fiat, és nevezed annak nevét Izsáknak, és megerősítem az én szövetségemet ő vele örökkévaló szövetségül az ő magvának ő utána. I. Móz. 17:15,16,19.

Sára egy fiút szült akit Izsáknak neveztek. I. Móz. 21:1-6. Zsid. 11:11,12. Ismael csufolta Izsákot, ezért Ismáelt és annak anyját, Hágárt elűzték. Izsák gúnyolásával megkezdődött az Ábrahám magva nyomorgatásának négyszáz éves időszaka. Ezt Isten előre tudatta Ábrahámmal, ez az időszak az Izraelitáknak, amely az Ábrahám magva volt, Egyiptomból való kivonuláskor fejeződött be. I. Móz. 15:13,14. II. Móz 12:35,36,38. Idős szülei Izsákot az Úr tanácsa és fenyítése szerint nevelték. I. Móz. 18.19.

Amikor Izsák felnőtt, Isten próbára tette Ábrahámot és ezáltal egy kiemelkedő prófétai képet alkotott. I. Mózes 22.. Ábrahámtól Isten kérte, hogy vegye az ő szeretett feleségétől született fiút, és ajánlja fel égőáldozatként. Kétségtelenűl Ábrahám ezáltal nagyon zavarba jött, Sára sok nemzet anyjává kellett legyen, Izsák magva fenn kellett maradjon. Annak ellenére, hogy ezt nem értette, Ábrahám nem tétovázott, hanem azonnal elindult Izsákkal a Mória hegyéhez, ahogy utasítva volt, Izsák pedig hagyta magát, hogy az oltárhoz kötözék. Az Ábrahám kezében a kés már fel volt emelve, de ebben a sorsdöntő pillanatban az Úr angyala megállította Ábrahám kezét. Ez olyan volt, mintha Izsák visszatért volna a halálból. Egy bakk a közelben fel volt akadva és ez helyettesítette Izsákot az oltáron.

Isten így előárnyékolta egy szülött Fiának, Jézus Krisztusnak feláldozását, aki csodálatos módon emberként született meg, mint Izsák is, és visszatért a halottak közül a feltámadás által. Ján. 3:16. Zsid. 11:17-19. Jézus Krisztus által, megáldatnak a föld összes nemzetei. Csel. 3:25,26. Zsid. 5:9.

Sára 127 éves korában halt meg és a Makpelá barlangjában temették el, amelyet Ábrahám Efrontól vett meg. Ábrahám három évvel később, elküldte legidősebb és legmegbízhatóbb szolgáját, a szülőföldjére, hogy fiának Izsáknak feleséget hozzon Kanaán leányai közül. Ábrahám testvérének, Nákhornak unokája Rebeka lett a kiválasztott, Mezopotámiából. Sára halála után Ábrahámnak csodálatos módon korára való tekintettel, Keturától még született hat fia, de az egyetlen örököse Izsák volt, a többi fiú csak ajándékokat kapott. A nagyobb Ábrahám hasonlóképpen tette egyszülött Fiát, Jézus Krisztust, minden dolgok örökösévé. Zsid. 1:2. Róma 8:15.

Ábrahám 175 éves korban halt meg, és ugyanabban a Makpelá barlangjába lett eltemetve, ahová eltemette Sárát 38 évvel azelőtt.