Jézus Krisztus a Messiás

Az aramik nyelvet beszélő Zsidók, a Keresztény időszak első századában így nevezték őt Ye-shu' Mshi-hha. A Görögűl beszélő Zsidók és Pogányok Jézus a Messiás vagy Jézus Krisztusnak nevezték őt. Ezek mindegyik nyelven ezt jelentik Jézus a Felkent; és e név Jézus vagy Jeshua egy rövidített formája e Héber névnek Je-hoshua, jelentése Jahve a Megmentő. Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen. Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva. Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmmi források, vízzel teljesek nem voltak. Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem. Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét. Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget; Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai; Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait: Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben. Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban. . - Péld 8:22-31.

Jézus is egy szellemi személy volt, mint ahogy Isten is egy Szellem; Isten mellett volt, mint elsőszülőtt fiú, hiszen Isten alkotásának a kezdete. Jelenések 3:14-ben: Ezeket mondja az Ámen, a hithű és igaz tanú, az Isten teremtésének kezdete. Úgyszintén a Kolossé 1:15 beszél róla, mint a láthatatlan Istennek képmása, elsőszülött minden teremtmények előtt. Isten mellett volt mint társ, minden más teremtmények teremtésénél. Kolossé 1:16-18, János 1:1-3-ig

Jézus az Isten Igéje, azaz szószólója, képviselője Istennek. A Görög Bibliában az Ige Logos néven jelenik meg. János ev. 1:1-3 (János 6:62) Ti innen alulról valók vagytok; én onnan felülről való vagyok. Mielőtt Ábrahám létezett, én már voltam. (János 8:23,58) Jézus mikor az apostolokkal volt az ő utolsó imájában így szólt Istenhez: Én dicsőítettelek téged e földön, elvégeztem a munkát, melyet reám bíztál, hogy végezzem azt. És most te, Atyám, dicsőíts meg engem te magad mellett azzal a dicsőséggel melyet bírtam te nálad mielőtt e világ lett... Én már nem vagyok e világban, de ők e világban vannak és én te hozzád, megyek. (János 17:4-11) Nem egészen két hónap múlva az ő hithű tanítványai látták felemelkedni a menny felé és eltűnt szemeik elől. Tíz nap múlva Jézus kitölté reájuk Isten Szellemét, ez bizonyság volt arra hogy eljutott fel a mennybe az ő Atyjának színe elé. - Cselekedet, 1 és 2 rész.

Istennek Fia nem követte az Ördög útját, hogy hamis terv és cselszövés által hasonló vagy olyan legyen, mint Isten, nem kérdőjelezte meg küldetését, hanem bizonyitotta alárendeltségét Istennek azáltal hogy megalázta magát a Mindenható Isten keze alatt, válalván a halált is.

Jézus földre jövetelekor Dávid nemzetségéből született, mintahogy földi anyja, Mária is Dávidtól származott le. (Máté 22:41,42) József, aki eljegyezte a fiatal nőt, szintén Dávid leszármazottja volt, de mielőtt Mária egybekelt Józseffel, Istentől küldött angyal jelentette meg néki a bekövetkezendő anyaságot, mondá: Te fogansz a te méhedben, és szülni fogsz egy fiút, és nevezd az ő nevét Jézusnak. Szentszellem száll te reád, és a Legmagasságosabb ereje árnyékol be téged. Ennélfogva a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.- Lukács 1:30-35 A Biblia feljegyzései szerint minden esetben úgy szólította Jézus földi anyját, hogy Asszony. (János 2:4; 19:26; Máté 12:46-50) Mikor elérkezett az idő teljessége, Isten elküldötte az ő Fiát, aki asszonytól lett. (Galata 4:4) Az Isten anyja elnevezést nem szerepel a Bibliában, azt később a pogány Babilontól vették át, a hol Rhe'a (Semiramis) vagy Vénus volt imádva, mint az istenek anyja.

Mária fogant méhében Názáret városában Galileában, de a Császár népszámlálási rendelete miatt, át kellett mennie Betlehembe Júdeában, ahol Dávid Király született körülbelül tizenegy századdal azelőtt. Ott született meg Jézus, szeptember végén - október elején, Kr. e. 2-ben. Ez volt a beteljesedése Mikeás 5:3 jövendőlésének. A Zsidó pásztoroknak kint a mezőn azon az őszi éjszakán hirdette az angyal: Született ma nektek egy Megmentő, aki Krisztus az Ur, a Dávid városában... Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békeség a jó akaratú embereknek. (Lukács 2:8-14) A nyolcadik napon körülmetéltetett, és azután negyven nap múlva Mária a Jeruzsálemi templomba bemutatta őt. Később a gyermeket levitték Egyiptomba, hogy elmeneküljön Heródes Király gyilkos katonáitól, de Heródes halála után visszavitték Názáretbe, hogy ott éljen és nevelkedjen. Ez betöltött egy másik jövendölést, Hóseás 11:1: Egyiptomból hívtam ki az én fiamat. - Máté 2:13-23

Jézus anyjának az unokanővére Zakariás paphoz ment feleségűl, akinek egy fiút szült, Jézus unokatestvérét Jánost. Mielőtt Jézus harminc éves lett, előtte hat hónappal, János elkezdett prédikálni, mint egy előfutára Jézusnak, vízzel keresztelt és prédikált: Térjetek meg, mert a mennyeknek országa elközelített. Jézus harminc éves korában elment Keresztelő Jánoshoz hogy bemeríttessék a vízben, amint kijött a Jordán folyóból, a menny megnyílt és a szent szellem testi alakban, mint egy galamb szállt le ő reá, és szólás jött ki a mennyből: Te vagy az én szeretett fiam; te benned gyönyörködöm. (Lukács 3:21-23) E vizalámerítés által Jézus lett a Messiás, vagy Mashíahh vagy Krisztus, e szavak mind azt jelentik Felkent. Péter mondá: A Názáreti Jézust miképpen kente fel Isten szent szellemmel és erővel. - Cselekedet 10:38

Negyven napot eltöltött a pusztában, ahol legyőzte az ördög kísértéseit, Jézus elment arra a helyre, ahol János volt, és elhívta az első tanítványait. Látván Jézus közeledtét, János monda az ő hallgatóinak: Lássátok az Isten Bárányát, aki elveszi a világ bűnét! (János 1:29,36) Aki meghal, mint Isten szent áldozata, hogy ez által eltörölje a hivő emberek bűneit, hogy felszabadítsa őket a halálbüntetéstől, hogy örökéletet nyerhessenek Isten országában. Jézus felnőtt, mint egy tökéletes ember, teljesen bűnnélküli, ártatlan, feddhetetlen. (Zsidók 7:26) Isten elfogadta öt áldozatul, mint az emberiség Megváltóját. Az embernek Fia nem azért jött hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és adja az ő lelkét sokakért váltságul. (Máté 20: 28)

Mikor a felkent Jézus visszatért ismét Názáretbe, felolvasott a zsinagógában, magára alkalmazva Ésaiás jövendölését Ésaiás 61:1, 2. Megvallotta hogy felkenetett Isten szellemével, hogy prédikálja az örömhírt a szelíd embereknek, akik keresik a szabadulást a bűn kötelékéből és a világi tévedésekből. (Lukács 4:16-21) Azután prédikálta, hogy a mennyeknek országa elközelgett mindenhol Júdea, Galilea és a Jordán vidékein, maga köré gyujtve a tizenkét apostolt és más tanítványokat, akiket tanított, hogy hirdessék a mennyek országát. Hirdette az igazságot mely szabaddá teszi az embereket. Ez ellenkezésbe hozta őt a papokkal, akik keresték a halálát. A pászka ünnep idején Kr. u. 33-ban, az áruló apostol Iskáriótes Júdás segítségével, elfogták Jézust, majd átadták a romaiaknak és azután megakadályozták kiszabadítását az által, hogy felizgatták a félrevezetett Zsidó népet, akik kiáltották, hogy Jézust feszítsék meg, mint egy lázadót, törvényszegőt és istenkáromlót.

Mikor Jézus Poncius Pilátus kormányzó előtt állott, ezt mondá: Az én királyságom nem e világból való... az én királyságom nem ebből a világból származik. Ennélfogva Pilátus monda neki: Akkor te egy király vagy? Jézus válaszolt: Te mondod, hogy én egy király vagyok. Én abból a célból születtem és abból a célból, jöttem a világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindenki, aki az igazság mellett van, hallgat az én szómra. (János 18:36,37) Isten e királyságra kente fel Jézust, hogy ő legyen a Messiási Király Isten országában.

Midőn a sírban halott volt, a harmadik napon a Isten feltámasztotta őt a halálból, nem, mint egy embert, hanem mint egy hatalmas halhatatlan szellemi Fiút, minden hatalommal felruházva a mennyben és a földön. Így mondja Péter: Aki megölettetett test szerint, de élővé tétetett szellemben. (I Péter 3:18) Ezután negyven napig több esetben megjelent testben, mint ahogy az angyalok tették azt ő előtte, hogy élve megmutassa magát tanítványainak. Azután felemelkedett a mennybe és megjelent Isten előtt az ő emberi áldozatának értékével, mint Isten Főpapja mindazok javára, akik hinni fognak őbenne. - Zsidók 9:11,23,24; 10:12,13.

Isten felmagasztalta Jézust, nagyobb dicsőségbe, mint amilyen volt neki azelőtt, mielőtt emberré lett és meghalt. Ha Jézus lett volna egyenlő hatalomban és dicsőségben a Legfelségesebbel, akkor Isten nem emelhette volna fel az ő Fiát magasabb dicsőségbe, mint amelyben volt földi élete előtt. Péter apostol mondja: A Jézus Krisztus feltámadása által. Aki Istennek jobbján van, felment a mennybe, és akinek alávettettek az angyalok és a hatalmasságok és erők. (I Péter 3: 21,22 Zsidók 2: 6-9, Fil. 2:6-11, Kol. 1:15,16, Jel. 1:18)

A Messiás

A Messiás, vagy Krisztus megjelenésének az idejét Dánielnek előre bejelentették s általa a Felkent megjelenése előtt évszázadokkal előre, feljegyeztetett. Gábriel angyal Dániel vigasztalására közölte vele: Tudd meg azért és tartsd emlékezetedben: a Jeruzsálem újjáépítése felőli szó keletkezésétől, a Messiás fejedelemig hét, hét és hetvenkét hét van, akkor újra megépíttetnek az utcák és kerítések, még pedig viszontagságos időben. A hatvankét hét után pedig kiírtatik a Messiás és senkije sem lesz [van Ess: azonban nem önmagáért]. (Dániel 9:25,26) Ilyen parancs Jeruzsálem újjáépítésére Néhémiásnak adatott Kr. e. 454-ben, s az évek 69 hete (vagy 483 év), attól az időponttól számítva Kr. u. 29-re utal, mint azon évre, amelyre nagy figyelmet kell fordítanunk. Akkor fellép a Messiás! - Néhémiás 1:1-3; 2:1-8.

Néhány évszázaddal később ugyanaz a Gábriel angyal az újjáépített Jeruzsálembe küldetett, hogy a hű Zakariás papnak a templomban bejelentse egy fiúnak a megszületését, aki a Messiás előtt jár, s az ő megjelenését előre bejelenti. Hat hónappal később elküldötte Isten Gábriel arkangyalt Galileának Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki a Dávid házából való József nevű férfiúval volt eljegyezve. A szűz neve Mária volt. Gábriel angyal így szólt a Júda törzséből való Dávid ezen leszármazottjának: íme áldott állapotba jutsz, fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. Ez nagy lesz és a Magasságos Fiának, fogják őt. nevezni és az űr Isten odaadja neki atyjának. Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lesz. Mária megkérdezte: Hogyan lesz ez, holott én férfit nem ismerek? Gábriel így felelt: Szent szellem száll reád és a Magasságos ereje, árnyékoz meg téged: azért nevezik majd a születendő szentet is Isten Fiának; mert Istennél semmi sem lehetetlen [erőtelen]. (Lukács 1:5-37) Ezzel megmondotta Isten követe, noha Mária nem értette meg, hogy Isten az ő csodatevő hatalma által szeretett és egyedül nemzett Fiának az életét a mennyei birodalomból és a mennyei dicsőségből ennek a szűznek a méhébe ültette át.

Néhány nappal később az angyal álomban értesítette Mária jegyesét, Józsefet és így szólt: Ne félj elvenni Máriát, a te menyasszonyodat, mert ami benne fogant, a szent szellemtől van. Szülni fog pedig fiút és te nevezd azt Jézusnak: mert ő szabadítja meg népét bűneiből. (Máté 1:20,21) Ez eseménnyel be kellett teljesedjék az Ésaiás 7:14-ben mondott jövendőlés: Mindez pedig azért történt, hogy teljesüljön az Úrnak a próféta által mondott szava: Íme a szűz fogan és szül fiút és annak nevét Immánuelnek, nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten. - Máté 1:22,23. József és Mária számára szükségessé vált, hogy a Júdabeli Betlehembe menjenek, mielőtt ez az esemény megtörtént, és ott született meg a gyermek, egy éjszaka és jászolba helyezték. Ez harminc évvel a Kr. u. 29. év prófétai dátuma előtt történt, mintegy hat hónappal a Kr. e. 2 tavaszának a páskaünnepe után, tehát körülbelűl október elsején, amikor még nem kezdődött meg a téli esőzés és a pásztorok kint voltak a közeli mezőn és éjjel nyájaikat őrizték. A pásztorok nem láttak úgynevezett betlehemi csillagot vagy keleti csillagot, amely a fontos eseményre figyelmeztette volna őket, nem voltak asztrológusok, mint a mágusok vagy napkeleti bölcsek. Ezek a zsidó pásztorok félték Ábrahám és Dávid Istenét.

És egyszerre odament hozzájuk az Ur angyala, mire az Úr dicsősége körülragyogta őket és nagyon megijedtek. Az Ur angyala azt mondotta nekik: Ne féljetek, mert íme nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész népnek öröme lesz, mivel megszületett ma nektek a Megtartó [Elberfeldi: Megmentő], aki az űr Krisztus a Dávid városában. Ez számotokra a jel: találni fogtok egy kisdedet bepólyálva, jászolban feküdni. És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsőítették az Istent, és ezt mondották: Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség a neki tetsző emberek között [Káldi: és a földön békesség a jóakaratú embereknek]. - Lukács 2:9-14.

József és Mária a gyermeket Józsuénak vagy Jézusnak nevezték; hisz az angyal szavai szerint ő szabadítja meg népét bűneiből. (Máté 1:21) Jézus csak azokat szabadítja meg, akik az ő hű és engedelmes népéhez tartoznak, nem pedig azokat, akik szándékosan hitetlenek és lázadók maradnak. Ha Jézus maga a Mindenható Isten lett volna, nem menthette volna meg az ő népét a saját vérén, mivel Isten halhatatlan, Öröktől fogva mindörökké. Kié egyedül a halhatatlanság, aki hozzáférhetetlen világosságban lakozik; akit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat: akinek tisztesség és örökkévaló hatalom (1. Timótheus 6:16) A mindenható Isten nem halhat meg; Jézus azonban meghalhatott, és a Szentírás tanúsága szerint ő meg is halt. Mintán a Fiú mindhalálig bebizonyította hűségét, és kieszközölte a bűntől való megváltást, Atyja meghatározott időben halhatatlansággal jutalmazta meg; Jézus így szólt: Mert amint az Atyának élete van önmagában, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. - János 5:26.

Mert a bűn zsoldja halál, ellenben az Isten kegyelmi ajándéka örök élet a mi Urünk Jézus Krisztusban. (Róma 6:23) Hogy Jézus az ő népét megmenthesse bűneiből, szükséges volt, hogy Isten ezen Fia mint emberi teremtmény szülessék meg s az ember Jézus Krisztussá nevekedjék fel. (1. Timótheus 2:5,6) Így lett ő teljesen hasonló az édeni tökéletes Ádámhoz, bűntelen volt és joga volt a tökéletes emberi életre a földi paradicsomban. Isten törvénye megmutatja az isteni igazságosság tökéletes egyensúlyát, és ezt mondja: De ha szerencsétlenség [Élberfeldi: kár] történik, akkor életért életet adj. Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért. (2. Mózes 21:23,24) A tökéletes ember Ádám vetkezett, kárt okozott és halálra ítéltetett. Eljátszotta életjogát s ezért a gyermekeire nem hagyhatott örök életre való jogot. Egy másik tökéletes ember kell váltságdíjként, bemutassa Istennek az ő emberi életét és az erre való jogát ahhoz, hogy ismét megszerezze az életre való jogot Ádám azon leszármazottai számára, akik hisznek Istenben és engedelmeskednek az ő parancsainak. Ezáltal visszaszerzi, vagy visszanyeri a hívők számára az életjogot, amit Ádám a bűn által elveszített s azután életben részesíthetők mindazok, akik arra az isteni feltételek alapján méltóknak bizonyulnak.

Mivel Ádám egyetlen leszármazottja sem bűntelen s nem nyújthat életjogot váltságdíjul, azért Isten Fiának szükségképpen le kellett tennie szellemi életét és a szükséges tökéletes emberré kellett lennie, hogy megfelelhessen Isten tökéletes törvényének, ahhoz Jézus tökéletes ember kellett legyen, nem több és nem kevesebb. Mint ilyen meghalhatott a megváltásra szoruló emberiségért, nem mint szellemi teremtmény, hanem mint tökéletes ember. Nem adhatta volna oda életét, ha maga a halhatatlan Isten vagy egy halhatatlan lélek lett volna. A bibliai tények szerint Jézus a földön halandó volt s beteljesítette az Ésaiás 53:12-ben feljegyzett jövendölést: Lelkét kiöntötte a halálban és a bűnösök, közé számláltatott; pedig sokak bűnét hordozta és a bűnösökért imádkozott. Az ő lelke akkor halálosan szomorú volt. - Máté 26:38.

Mivel Jézus nem a bűnös Ádámtól nyerte életét a tökéletlen József által, nem volt az Ádám fia. Hogy asszonytól született, ez Isten hatalma által történt s így tökéletes ember lett, bűntelen, szeplőtelen, az édeni tökéletes ember pontos ellenértéke. Ezért nevezték őt helyesen „az Emberfiának" (amint a görög szószerint mondja). Váltságáldozatával megvásárolta az életre való jogot s az összes földi kiváltságokat, melyekkel a tökéletes ember Édenben rendelkezett. Ezzel megegyezik az írás, ezt mondván: Mikor azonban elérkezett az idő teljessége, elküldötte Isten az ő Fiát, ki asszonytól született, törvény alatt született, hogy a törvény alatt; levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot. Aminthogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért. - Galata 4:4,5, Máté 20:28.

A Krisztus név felkentet jelent, ez akkor történik meg, midőn Isten őt királyi fejedelemmé teszi. Csak e felkenés idején kellett eljöjjön vagy megjelenjen a Messiás fejedelem. A Messiás, vagy Krisztus cím, nem mint Megváltót jellemzi őt, hanem mint dicsőséges Királyt, akit Isten felkent, hogy uralkodjon Isten országában.

Isten Fiának a földrejövetele főképpen azt a célt szolgálja, hogy Sátán hazug vádját megcáfolja, és világosan megdöntse, amit ez állított, ugyanis hogy Istennek nem lehet oly teremtménye a földön, aki megőrzi tisztaságát, és mindhalálig hű marad, ha az Ördög és a démonai által jövő üldözések által próbára tétetik. (Jób 1:8-12; 2:8-5) A kígyónak meg kellett engedtessék, hogy Isten asszonya magvának a sarkát mardossa. Krisztus Jézus a leghevesebb megpróbáltatásban is megőrizte tisztaságát és méltónak bizonyult, hogy Sionnak királya legyen.

Amikor Jézus Kr. u. 29-ben harmincéves lett Isten elhatározásának szentelte magát a Jordánban való alámerítéssel megkeresztelkedett. Közvetlenűl azután Keresztelő János látta Isten Szent Szellemének ábrázolását Jézusra szállani, galamb alakjában, mint jel Keresztelő János számára, hogy Isten láthatatlan hatalma Isten Fiára kitöltetett. (Lukács 3:21-23)

Jézus a keresztség által ekkor Isten szellemi Fiává lett, ílymódon nemzette őt Isten, mivel Jézusnak az emberi életre ettől kezdve az emberiség megváltására volt szentelve. (50. zsoltár 5) Jézus emberi élete visszavonhatatlanul fel volt szentelve, hogy a hívő emberek számára visszavásárolja az örök életre való jogot, ami elveszett számukra, mivel bűnösként születtek. Ezokból mondhatta Jézus később egy béna embernek, akit hozzá vittek meggyógyítás végett: Ember, meg vannak bocsátva a te bűneid. S egy asszonyról, aki könnyeivel áztatta, és hajával szárította lábait, így szólt Jézus: Meg van bocsátva az ő sok bűne. Azután így szólt annak: Meg vannak bocsátva bűneid! Az írástudók és farizeusok megvádolták Jézust, hogy a bűnök megbocsátásával azt állítja, hogy ő maga Isten vagy Istennel egyenlő volna. (Lukács 5:18-24; 7:37-50) Jézus az ilyen bűnbocsánatot megadhatta, mivel ő Isten Igéje volt áldozati szövetségben Istennel. Ezért volt szövetségileg arra kötelezve, hogy bűnnélküli emberi életét felhasználja a megtérő, hívő emberek megváltására s megszabadítsa őket a bűn következtében rájuk nehezedő képtelenségtől. Ugyanezen okból adhatott Jézus megbízást később hű apostolainak: Akiknek bűneit megbocsátjátok, azoknak megbocsáttatnak; akikét megtartjátok, megtartatnak. (János 20:23) Az apostolok Jézus földi képviselői voltak.

Jézusnak szólt Isten jövendőlése a 2. zsoltár 7-ben: Fiam vagy te, én ma nemzettelek téged. Amikor Isten a megkeresztelt Jézust nemzette és Isten szellemi Fiává tette, akinek joga volt az életre a szellemek mennyei birodalmában, akkor Jézus új teremtménnyé lett. Azután Isten az ő Fiát felvette a királyság szövetségébe, amely az évszázadokkal azelőtt Dáviddal kötött királyság-szövetsége által volt szemléltetve. Jézus örököse lett a messiási királyságnak és valóban a Dávid fia volt.

Isten Jézust ezzel összhangban az ő szent szellemével felkente, amint azt a galambnak Jézus fejére való jövetele szemléltette. E felkenés alapján lett ő Messiás, Krisztus. Ettől kezdve volt ő Krisztus Jézus vagy a felkent Jézus. - Cselekedetek 10:36-38. Annál az eseménynél eljött a Messiás-fejedelem, és véget ért a Dániel 9:25-ben megjövendőlt évekből álló hatvankilenc hét.

Miért jött el a Messiás-fejedelem? Erre megfelel Krisztus Jézus maga, amikor őt Poncius Pilátus megkérdezte: Tehát csakugyan király vagy? Jézus azt felelte: Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra. (János 18:37)

Kapcsolodó idézetek:

Zsolt 90:2 2Moz 33:20 Ján 1:18,14 1Tim 6:16 Csel 10:39 1Kor 6:14 Jel 1:18 Ján 1:1 Kol 1:15 Péld 8:22,25,27 Ján 17:5; 8:58 Zsid 1:1-3; 2:9 Ján 14:28 1Kor 11:3 Ján 10:29 1Kor 8:5,6 Ján 17:3,11,20-22 1Kor 1:10 Fil 2:2,3; 3:16 2Sám 23:2 Luk 24:49 Csel 1:8