Galatabeliekhez irt levél

Pál apostol saját kezűleg írta a Galáciában lévő gyülekezetekhez intézett levelét nyugtalan lélekkel, és ezáltal ez a levél egyike a legerélyesebb és leghevesebb leveleinek. A zsidó keresztyének Galáciába jöttek Pál apostol prédikációi után és olyan ellentmondásos tanításokat hintettek el, amelyek nem a Krisztus szerinti evangéliumot követik. Az igazság tántoríthatatlan harcosa, buzgó apostolként, aki úttörő munkát végzett a pogányok között, nem engedte meg, hogy a megtért Galatabeli keresztyének azok rabságba essenek, akik makacsul ellene állottak annak, hogy a Mózes törvényét helyettesítse a kegyelem.

Erős bizonyítékokkal megcáfolja azok kijelentéseit, akik szorosan ragaszkodnak a törvényhez. Lukácstól eltérően, Pálnak szokása volt a római tartománynevek használata. A római birodalom tartományi szervezésének legújabb tanulmányai, azt mutatják, hogy Likaónia, Galáciához lett csatolva a tartományi közigazgatást illetően. Ezért a galáciai gyülekezetek kifejezés, magába foglalta, Likaónia, Ikónium, Lissia, és Derbe városait, amelyeket Pál az első térítő útján meglátogatott. Ezeket a gyülekezeteket ismét meglátogatta a második utazása során, amely Kr. u. 51 előtt fejeződött be. Sziria Antiókhiájában írta Pál saját kezűleg a Galatabeliekhez levelét, amely erőteljesen leleplezi a zsidók téves állításait.

A második utazás alkalmával Kr. u. 49 előtt, Pál átutazik Galácián és Korinthusba megy, innen elindul Kr. u. 51 előtt, és nem sokkal később visszatér a sziriai Antiókhiába. Feltételezhető, hogy Antiókhiában értesült a galatabeli gyülekezetek ingatagságáról, amelyek hamar más evangéliumra tértek és eltértek azoktól a tanításoktól, amelyeket az apostolok hirdettek két évvel korábban. Gal 1:6.

Érdekes, ahogyan feltárja Pál a Galatabelieknek az általa prédikált evangélium tisztaságát, amelyet nem embertől kapott, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatása folytán. Megemlíti azt a buzgóságot, amelyet tanúsított a zsidó vallás és a hagyományok iránt és azt, hogy üldözte az igaz keresztyéneket. Amikor azonban megismerte az evangéliumot és Krisztus által a pogányok apostolává tétetett, nem tanácskozott a Jeruzsálemi apostolokkal, hanem Arábiában és Damaszkuszban prédikált mielőtt Jeruzsálembe ment volna. Majd az evangéliumot Szíriában és Czilicziában prédikálta. Teljesen elhagyta a zsidóságot és annak szertartásait. Gal 1.1-24. A második fejezet leírja Jeruzsálemi utazását Barnabással és Titussal. Isten erőteljes munkái, amelyeket Pál apostol által tett a pogányok között, meggyőzte a jeruzsálemi gyülekezetet isteni felkenetéséről, mint a pogányok apostola. Pál nem igyekezett embereknek tetszeni, nem félt az emberektől, még Péternek is ellene állott, amikor Péter tartott a zsidó előítéletektől. Erőteljesen cáfolta, hogy az ember megigazulhat a törvény cselekedetei által. Ha ez a dolog igaz lenne, akkor Jézus Krisztusnak nem kellett volna meghalnia, hogy megszerezze a megváltást.

Az élet megigazulása nem a törvény által jön, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit által. Akik a Krisztusban vannak, nem kell visszatérniük a törvényhez és annak megholt cselekedeteihez. Pál ezután belekezd a megigazulás témájának a tárgyalásába, amely hit és nem a törvény által jön. Ábrahám igaznak minősíttetett a hite miatt. Ez a törvény kiadása előtt történt. A törvény keletkezése átkot képezett, mivel rámutatott arra, hogy az izraeliták bűnösök és méltók a halálra. Krisztus váltotta meg őket ezen átok alól, betöltvén a törvényt, véget vetvén ennek, majd megnyitotta a legnagyobb áldások útját, mint az Ábrahám megígért magva, akinek hite igazságul tulajdoníttatott neki. Az Ábrahámnak adott ígérettől 430 évre adott törvény nem teszi hiábavalóvá az ígéretet. A törvény tanítóként adatott, hogy a zsidókat a Messiáshoz azaz a Krisztushoz vezesse és ezt meg is tette Izrael egy kis maradéka számára. De most mivel Krisztus eljött, a törvény véget ért és úgy a zsidók, mint a pogányok ígéret alatt vannak. Gal 3.1-29. Krisztus által kapták meg a Galatabeliek a Szellemet, hogy Isten fiaivá legyenek, nem kellet volna visszatérniük a régi törvény holt cselekedeteihez. Érvelését, Sára, Ábrahám szabad felesége és Hágár, a szolga nő példázatával erősíti meg. A keresztyének a szabad nő, a Magasságos Jeruzsálem gyermekei, ígéret által és nem a szolgaság gyermekei a törvény alatt. Gal 4.1-31. Majd az apostol felkiált: Krisztus váltott meg, hogy szabadok legyünk. Álljatok meg, és ne kötözzétek meg ismét magatokat, a szolgaság jármával. Gal 5:1. Ha körül vagytok metélve törvény alatt vagytok, kiesve a kegyelemből. Majd azt kéri a Galatabeliektől, hogy szellem szerint járjanak és teremjék meg a szellem gyümölcseit, kerüljék azt, hogy a test szerint járjanak és oly gyümölcsöt teremjenek, amely halált hoz. Gal 5:2-26.

Az utolsó fejezetben, Pál azt tanácsolja a Galatabelieknek, hogy egymást segítsék a szeretet szellemében és szolgálatában, és a tisztaságban mindenki a maga terhét hordozza, majd végül le fogja aratni azt, amit vetett. Akik kérik a körülmetélést a törvény szerint, ezáltal csak testükkel kívánnak dicsekedni.